Több száz lesoványodott, beteg és elvadult kóbor macska bukkant fel a bezárt dunaújvárosi vasmű területén, miután az ott dolgozók tömeges elbocsátása miatt kiürült a gyár. A gondozás nélkül maradt állatok ellátását most néhány karbantartó és biztonsági őr próbálja megoldani önerőből és adományokból, miközben a kolónia egyre nő, megoldás pedig egyelőre nincs.
Először csak egy szempár a bozótból, aztán újabb és újabb árnyak bukkannak fel az egykori Dunaferr fokozatosan elcsendesülő dunaújvárosi telephelyén. Lesoványodott anyamacskák, sebesült kandúrok és beteg szemű kiscicák merészkednek elő, mindennap újabb és újabb kolónia.
Június közepén nagyjából 1700 munkavállalónak mondtak fel a Dunaferr utódcégei közé tartozó Dunarolling Dunai Vasműnél, amit további körülbelül 800 alkalmazott követett az acél- és kokszelőállítást végző Duna Furnace Kft.-nél.
Bár a napokban felcsillant a remény, hogy az olvasztócég megmenekül, hiszen erre akadt egy befektetőjelölt, a szlovák Dunaferr Steel Rolling Zrt. tulajdonosa, Jozef Szivák személyében, a gyárterület egyelőre szinte teljesen üres.
A HVG úgy tudja, csak egy körülbelül 100-200 főt számláló karbantartó osztag, külsős cégek dolgozói, valamint a nappali- és éjjeliőrök maradtak, akiknek továbbra is van munkájuk, így bejárhatnak az óriási ipari területre. Meg otthontalan macskák tucatjai, amiknek a létezéséről épp a gyárterület kiürülése miatt szereztek tudomást a kohászati-gépészeti komplexum még megmaradt dolgozói.
„Tudtunk arról, hogy egyes gyárterületeken élnek kolóniák. Ezeket a macskákat hosszú ideje ellátták az ott dolgozók, akik a kirúgások után ezt értelemszerűen nem tudták folytatni, és segítséget kértek abban, hogy az általuk továbbra is biztosított ennivalót eljuttassuk az állatokhoz. Először csak néhányról volt szó, azóta viszont sorra bukkannak fel különböző helyekről a rosszabbnál rosszabb állapotú macskák” – mondta el a HVG-nek Gyócsi Beáta, a vállalat egyik alkalmazottja.
Az állatbarát biztonsági őrökből és karbantartókból verbuválódott rendhagyó társaság szerint eddig nagyjából 500 kóbor macskát találtak a telephely egyes részein, ez azonban a teljes létszámtól igencsak távol lehet. Kevesen vannak ugyanis ahhoz, hogy a teljes gyárterületet átkutassák, bejárásuk pedig nekik is csak munkaidőben van, amikor nem indulhatnak kedvük szerint macskakeresőbe.
Hogy hogyan kerültek ezek az állatok ide – pláne ekkora létszámban –, azzal kapcsolatban az egyik, lapunknak nyilatkozó önkéntes macskamentő azt mondja: csak találgatni tudnak. Korábbi alkalmazottaktól úgy hallották, voltak, akik itt engedték szabadon a saját „kedvenceiket”, hogy így szabaduljanak meg tőlük vagy ivartalanítás hiányában a nem kívánt szaporulatoktól. És bár ez csak pletyka, szerinte valamennyi igazságtartalma mégiscsak lehet.
„Kétlem, hogy a városi kóbor macskák egyszer csak gondoltak egyet, és kiköltöztek ide”
– jegyezte meg Beáta.
Mivel pedig a Dunaferr ipari területére keveredett kóbor macskák egy részén – mint ahogyan azt korábban már említettük – megesett az ott dolgozók szíve, és etetni kezdték őket, ez hozzájárulhatott a létszám robbanásszerű emelkedéséhez. A gondozás és etetés ugyanis növeli az életbenmaradási esélyeket, ami ivartalanítás hiányában egyenes út ahhoz, hogy a kolónia egyre bővüljön, hiszen egyetlen kóbor anyamacska évente akár háromalomnyi kölyöknek is életet adhat. Ez évi 10-15 kismacskát jelent, amelyek nagyjából 9 hónapos korukra szintén ivaréretté válnak, és tovább gyarapítják a kóbor állományt.
„Feltűnően soványak, és már ránézésre is megmondható, hogy a többségük beteg is. Főként a kölyköknél gyakoriak a szembetegségek, ami sok esetben a macskanátha szövevénye, de vannak balesetes, sérült macskák is. Jobb esetben egy másik kandúr látta el a bajukat, rosszabb esetben az utcán érte őket valami”
– magyarázza az állatbarát biztonsági őrök egyike.
Jól táplált, egészséges macskák viszonylag kevesen vannak az egykori Dunaferr területén – ezek azok a példányok, amiket már hosszabb ideje gondoztak a dolgozók, így emberhez szokottak és barátságosak. Az itt élő macskák többsége viszont vad – éppen azért merészkedtek elő, mert a gyárterület az elmúlt hetekben a korábbihoz képest szinte teljesen kiürült. Ez ugyanakkor megnehezíti az ellátásukat, amihez egyébként anyagi forrás sem áll a civil állatmentők rendelkezésére.
Jobb híján egy Facebook-oldalt hoztak létre Vasmacskák néven, ahol adományokat gyűjtenek élelemre és a kisebb orvosi költségek fedezésére. Ivartalanításra és komolyabb műtétekre, kezelésekre azonban ebből nem futja, és az állatok élelmezése is csak napról napra megoldott. A HVG-nek nyilatkozó egyik civil állatmentő szerint 100 macska egyhavi ellátása ugyanis körülbelül 150 ezer forintba kerül, 500 macskáé tehát a legjobb esetben is havi 750 ezer forintos költség, és pontos létszám hiányában még így sem biztos, hogy minden éhes szájnak jut valami.
Néha befut adomány egy-két menhelytől és macskákkal foglalkozó civil szervezetektől is, hely és pénz hiányában azonban az orvosi költségekben vagy az állatok befogásában – eddig – még egyetlen szervezet sem tudott segíteni. Megkeresésünket követően a Magyar Macskavédő Alapítvány (MAVED) például azt írta: „Alapítványunk fő tevékenysége az ivartalanítás, így ebben tudunk segíteni – legközelebbi partnerorvosunk Kunszentmiklóson található. Anyagi kereteink azonban jelenleg rendkívül korlátozottak, várjuk az adó 1% szeptemberi kiutalását, illetve az állami pályázati döntést.”
A szervezetek mellett a helyzet megoldásában a Dunaferr macskamentői részben Dunaújváros önkormányzatától remélnek segítséget. Ennek érdekében levelet is írtak Pintér Tamás polgármesternek, válasz azonban egyelőre nem érkezett, és cikkünk megjelenéséig Pintér a HVG megkeresésére sem reagált.
Mivel jelenleg az állatvédelemmel foglalkozó civil szervezetek is az államtól teszik függővé a támogatást, lapunk megkeresést küldött Ovádi Péter állatvédelmi cselekvési terv kidolgozásáért és végrehajtásáért felelős kormánybiztosnak. Válaszul a kormánybiztos azt írta: felveszik a kapcsolatot civil szervezetekkel a Dunaferr ipari területén élő macskák ivartalanítása érdekében.
Válaszukat teljes egészében, változtatás nélkül is közöljük:
„A kóbor állatok számának csökkentése csak célzott ivartalanítással oldható meg, ezért az elmúlt években is számos országos ivartalanítási programot szerveztünk meg központi költségvetésből. Ennek eredményeképpen 2021. óta több mint 30 000 kisállat esett át a beavatkozáson. Továbbra is célunk az ivartalanítás központi támogatása, ezért természetesen az ipari területen élő macskák ivartalanítását is támogatni fogjuk, felvettük a kapcsolatot civil szervezetekkel. Hamarosan megjelenik egy több száz millió forintos keretösszegű ivartalanítási pályázat önkormányzatok számára, a májusban meghirdetett, egy milliárd forintos keretösszegű pályázatunkon pedig a társállatokkal foglalkozó civil szervezeteknek az elnyert összeg minimum 20%-át kötelezően ivartalanítási költségre kell fordítaniuk. Az idei évben több macskákkal foglalkozó szervezettel is felvettük már a kapcsolatot, és a közeljövőben közreműködésükkel kifejezetten macskák ivartalanítását célzó országos programot fogunk elindítani. A Közös ügyünk az állatvédelem Alapítványnak, mint hazánk egyetlen, törvény által létrehozott állatvédelemmel foglalkozó civil szervezetének is kiemelt célja a nem kívánt szaporulat megelőzése, az ilyen vis maior esetekben mind anyagi, mind szakmai támogatást tudunk nyújtani.”
Hogy mindez valóban megtörténik-e, az egyelőre a jövő zenéje. Addig is a Dunaferr ipari területén feltehetően tovább növekszik a becslések szerint jelenleg is 3 millió fölé tehető magyarországi kóbormacska-létszám.
A 30 százalékos vámfenyegetés megfelezéséért cserébe az unió vállalta, hogy 750 milliárd dollárért vesz energiát az USA-tól, és 600 milliárd dollárnyi új befektetést hajt végre az Egyesült Államokban.
