A leopárdok (is) felkerültek a veszélyeztetett fajok listájára, elsősorban az élőhelyük elvesztése, illetve az emberek és a vadon élő állatok közötti konfliktusok miatt. A tudósok ugyan szeretnék megfordítani a populáció csökkenését, azonban a leopárdokról meglehetősen nehéz adatokat gyűjteni, miután magányos, éjszakai lények, ráadásul hatalmas kiterjedésű területen élnek.

Itt hívhatják segítségül az úgynevezett akusztikus monitorozás módszerét (bioakusztikát), amellyel egyedi ordításuk segítésével követhetik nyomon az állatokat. A leopárdok „fűrészüvöltése” (amellyel társaikat hívják, figyelmeztetik) ismétlődő, alacsony frekvenciájú minta, amely gyakran több mint egy kilométerről is hallható. Így tehát ha a leopárdokat az általuk kiadott hangokon keresztül tanulmányozzák, akkor a kutatók nagy területeket figyelhetnek meg.

Az Exeteri Egyetem és az Oxfordi Egyetem kutatócsoportja a tanzániai Nyerere Nemzeti Park 450 négyzetkilométeres területén kamerákat telepített az utak és ösvények mellett lévő fákra. A kamerák mellé mikrofonokat is tettek, hogy kiderítsék azonosítható-e az állat az ordítása alapján. Két hónap alatt 191 „leopárdeseményt” gyűjtöttek össze. Mesterséges intelligencia segítségével elemezték az üvöltés időbeli mintázatát, összevetették a rögzített videókkal, és kiderült, hogy 93,1 százalékos pontossággal lehet azonosítani az egyedeket.

A kutatási eredmények túlmutatnak a leopárdok azonosításán. A kamrák és a bioakusztikai módszerek összehangolása megváltoztathatja a megfigyelést más megfoghatatlan vagy éjszakai fajok esetében is. A tanulmány hozzájárulhat annak megértéséhez is, hogy miként változnak az állatok által kiadott hangok a környezeti tényezők függvényében, vagy a versenytársak, a mostani esetben például az oroszlánok és az emberek fenyegetéseitől függően.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.