A thalasszofóbia, vagyis kóros félelem a tengertől, görög eredetű szó: a thalassa (tenger, óceán) és a phobos (félelem) szavak összetételéből született. Valószínűleg nem sokunk ugrik bátran fejest úgy a tengerbe, hogy nem tudja, hol az alja – és ott mi rejtőzhet. A vízi élővilág miatt is lehetnek aggályaink, nem tudhatjuk, mikor harap bele valami a lábujjunkba.

Természetes, hogy félünk az ismeretlentől – a nyílt vízen pedig biztos akadnak idegen dolgok. Viszont a thalasszofóbiásoknak kész rémálom a víz, annyira félnek tőle, hogy mindenképp próbálják elkerülni. Ezeknek az embereknek a víz nem barátjuk, inkább egy hely, tele stresszel. Amint belemennek, mindent átható szorongás lesz rajtuk úrrá, élvezetnek nyoma sincs. Néha még vízről készült képek nézegetése is kellemetlen érzést, esetleges pánikot válthat ki.

A thalasszofóbia kétségtelenül komoly probléma, azonban ne hagyjuk, hogy felülkerekedjen rajtunk. Nem biztos, hogy a tenger összes veszélyét megtapasztaljuk – valószínűbb, hogy az úszás élvezete hamarabb talál ránk, mint egy nagy fehér cápa. Számos új terápia, alternatív gyógymód létezik a thalasszofóbia kezelésére.

Sokan esküsznek a hipnózissal, mely a félelem gyökerét igyekszik megtalálni. Hagyományos terápiával is sikereket lehet elérni – ennek során segítenek a fóbiában szenvedőknek megtalálni azokat az eszközöket, melyekkel felülkerekedhetnek félelmeiken.

(via: bustle)