Évekkel a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban történt zaklatásos botrány után az iskolában sikerült kialakítani egy olyan védelmi hálót, amellyel elviekben megelőzhető, hogy még egyszer bármilyen érzelmi, verbális vagy fizikai erőszak megtörténhessen az intézmény falai között. Vagy ha meg is történik, annak azonnal következményei lesznek. A gimnázium két bencés tanára gyerek- és emberközpontú, az alá-fölé rendeltségi viszonyon lazító, új iskolarendszerről beszélt a Trafóban.
A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban 2015-ben derült ki, hogy belső vizsgálatot indítottak egy szerzetes-nevelőtanár ellen egy tíz évvel korábbi cselekménysorozat miatt. A férfi hosszú időn keresztül érzelmileg manipulálta, bántalmazta, illetve molesztálta is a diákjait. A vizsgálatot lefolytatták, következményei is lettek, de az iskola vezetése nem elégedett meg ennyivel. A szerzetes eltávolításán felül azt is el akarták érni, hogy ilyen és ehhez hasonló ügy ne fordulhasson elő ismét az elitgimnáziumban.
A Pannonhalmi Főapátság magától kezdte megreformálni az iskolai rendszerét, hogy az a jövőben minél biztonságosabb legyen a gyerekek számára, de egy ponton már külső szakértőt is be kellett vonniuk. „Szükségük volt arra, hogy olyan valaki is segítsen nekik, aki ért a gyermekvédelmi rendszerhez, és megpróbálja összeilleszteni a magyar hatályos jogszabályokkal azt, amit ők elképzeltek. Így kezdődött négy éve az együttműködés a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvánnyal” – mondja Gyurkó Szilvia, az alapítvány létrehozója.
A civil jogvédő szervezet egy gyakorlatias, egyszerűen követhető irányelveket tartalmazó gyermekvédelmi programot állított fel, amely nemcsak a bencések középiskolájában, hanem bármely oktatási vagy egyéb, gyerekekkel foglalkozó intézményben alkalmazható. Ezt a programot ismertette meg a Hintalovon például a Budapesti Fesztiválzenekarral is, amely gyerekeknek is szokott koncertezni, és hamarosan a bábszínházzal is megindul az alapítvány közös munkája.
Az irányelvek abban segítenek, hogy már az elején kiszűrhetők legyenek azok az emberek, akik veszélyesek a gyerekekre nézve, vagy hogy a gyerekbántalmazás különböző formáit egyáltalán felismerjék az adott intézményben, mert sokszor például egy odadobott kulcscsomó is lehet egy erőszakos, bántalmazó rendszer egyik tünete. Ezen felül útmutatást adnak ahhoz is, milyen eljárásrendet kell követni intézményen belül és kívül, hogy egy visszaélésnek legyenek valódi következményei. „A magyar rendszerbe beivódott ugyanis az a protokoll, hogy ha valaki elkövet valamit egy gyerekkel szemben, akkor annak közös megegyezéssel szüntetik meg a munkaviszonyát. Az intézmény védi a saját jó hírnevét, így nem indítanak eljárást. Így lehetséges az, hogy
az ország óvodáiban iskoláiban jelenleg is van pár ezer olyan pedagógus, akinek már nem lenne szabad tanítania,
de mivel nagy a szakemberhiány, ha meg is szüntetik közös megegyezéssel egy helyen a jogviszonyukat, öt perc múlva már egy másik település iskolájában tanítanak” – vázolja fel a mostanra tarthatatlanná vált helyzetet a szakértő.
| Nemzetközi Gyermekjogi Konferencia |
A Pannonhalmi Bencés Gimnázium és a Hintalovon Alapítvány gyümölcsöző együttműködésének lett az egyik kézzel fogható eredménye, hogy megszerveztek egy nemzetközi gyermekjogi konferenciát október közepén. A rendezvény attól volt, különösen bátor és előremutató lépés, hogy megpróbáltak egy platformra hozni teljesen különböző ideológiai és vallási hátterű embereket. A szimpóziumon részt vettek katolikusok, reformátusok, civilek, pedagógusok és ateisták egyaránt; de a Vatikán, az Emmi, a KLIK, az ombudsman és a Waldorf-iskolák is képviseltették magukat. Ötszáz ember szentelte idejét egy napra csak a gyermekjogoknak, és ennyien ismerhették meg a pannonhalmiak és a Hintalovon közös jó gyakorlatát is. |
A Főapátság gimnáziumában az utóbbi években mindennek jegyében egy gyermekközpontú szemléletváltás történt, amelyről a Trafóban beszélt Juhász-Laczik Albin, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium igazgatója, illetve Dejcsics Konrád bencés szerzetes, pannonhalmi tanár, Gyurkó Szilvia és Vecsei H. Miklós színész társaságában. Ebből kiderült, hogy a gyermekjogi alapítvány irányelvei működőképesek a gyakorlatban is.
Az iskola nem az a hely, ahol a gyerekek félnek
A pannonhalmiaknak meg kellett tanulniuk, hogy az első és legfontosabb feladatuk kigyomlálni azokat a beidegződéseket, amelyek együttesen a visszaéléseknek táptalajt biztosítanak. Gyurkó Szilvia szerint minden iskolában meg kell szüntetni azt az intézményi miliőt, „amelybe beletartozik a titok, amelyben nincs transzparencia, amelyben bármekkora mértékben is tolerálják a fizikai határátlépéseket, a fogdosásokat, az odadobott krétát, a tornatanár fizikai abúzusát, az érzelmi bántalmazásokat, mert ezek ágyaznak meg a későbbi szexuális bántalmazásoknak is.”
Juhász-Laczik Albin igazgató ezt úgy fogalmazta meg, hogy meg kell érteni: a legdurvább bántalmazások nem a legdurvább bántalmazásoknál kezdődnek. „Nem úgy van, hogy az ember megkapja a tanári diplomáját, és másnap már molesztál. Kisebb érzelmi és fizikai határátlépések során jut el valaki idáig. Olyan ez, mint a sebességátlépés. Mész az autópályán, ahol a megengedett sebesség 130 km/h, de te 135-tel mész, és nem történik semmi. Legközelebb 140-nel mész, mire valaki beelőz. Felbátorodsz, hiszen akkor mehetsz óránkénti 150 kilométeres sebességgel is. Ezt lehetne folytatni, csak előbb-utóbb valami baj lesz. És a baj nem akkor kezdődött, amikor 220-szal repesztettél, hanem akkor, amikor először mentél 140-nel”.
Gyurkó hozzátette, hogy a gyerekekkel szemben zéró toleranciát hirdet a magyar jogrend, „mert nem tudjuk, hogy melyik az a gyerek, aki belehal az egy pofonba, és melyik az, aki a szexuális bántalmazást is viszonylag jól túléli”.
A rendszer holisztikus megreformálásának lényege volt Pannonhalmán, hogy a tabu, a hallgatás kultúrájából mind a diákok, mind a tanárok megtanuljanak kitörni – mondta Dejcsics Konrád. Ezért fontos volt, hogy az iskolában legyenek olyan védett körülmények, amelyek mellett bárki szabadon el tudja mondani, ha valami miatt rossz érzései vannak, vagy kényelmetlenül érzi magát egy szituációban. Az is a pedagógiai nevelés része, hogy a gyerek fel tudja ismerni, hogy amit művelnek vele a diáktársai vagy adott esetben egy tanár, az nem helyénvaló, a problémáját tudja artikulálni (legyen hozzá szókincse). Ahogy elengedhetetlen az is, hogy legyen, aki meghallgatja őt.
Ez aranyszabály. A bántalmazott gyerekek sokszor már a tizedik felnőtthöz mennek el, mire valaki meghallgatja őket. Nálunk már tudják, hogy a panaszod minden esetben megvizsgálják, kapsz visszajelzést, nem egy bürokratikus rendszer áldozata leszel
– tette hozzá a tanár.
Juhász-Laczik Albin szerint a diákoknak is meg kell érteniük, hogy vannak helyzetek, amikor nem nézhetik tovább tétlenül és szótlanul egy diáktársuk szenvedését. „A mi gyermekvédelmi rendszerünk arra lett kidolgozva, hogy a problémák, a gyerekeket ért bántalmazások ne maradjanak láthatatlanok, így a bajokról egy iskola vezetése időben információt tud szerezni. Meg kell értetni a diákkal azt is, hogy ha azt látja, hogy egy barátja küzd, hogy nagyon mélyen van, akkor van az a pont, amikor már be kell avatkoznia, és segítséget kell kérnie akár a barátja helyett is egy szakembertől”.
A bencés szerzetesek szerint az iskola nem lehet az a hely, ahol a gyerekek félnek. Sőt a jövő iskolájának az intézményvezető szerint nagy hangsúlyt kell fektetnie arra, hogy a diákok otthonosnak érezzék, szeressék azt. „A jövő iskolája olyan lesz, hogy ha oda nem szeretnek a diákok járni, akkor az az iskola valójában nem lesz”.
Mitől ellenálló a gyerek az élet viharaival szemben?
A gyakorlatban mindez úgy néz ki, hogy a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban létrehoztak egy védelmi csoportot, amely három bencés, a gimnáziumban tanító tanárból áll, baj esetén őket kell a gyerekeknek felkeresniük. A csoport tagjait a tanári kar és az igazgatótanács jelölte ki, feladatuk hiteles ellátása érdekében pedig képzésben részesültek, valamint szupervíziót biztosítanak nekik.
Azért nem egy ember a felelős az iskola testi-lelki épségéért, mert nem szabad, hogy az egész rendszerben bárki is magára maradjon egy problémával – a védelmi tagoknak is szükségük van egymás kontrolljára és támogatására. A bizottság hetente egyszer ülésezik, ilyenkor megvitatják a felvetődő ügyeket, problémákat, és csak a legritkább, legkomolyabb esetekben vonják be az iskolaigazgatót is. Gyurkó Szilvia a csoport létét azzal indokolja, hogy „egy gyerek akkor ellenálló az élet viharaival szemben, ha az életében van legalább egy bizalmi felnőtt, aki minden esetben elfogadja őt.”
A gyerek ilyenkor körbe van párnázva, és ha hoz valami rosszat az élet, arra jól tud reagálni.
Egy probléma jelentése esetén az eljárás próbál a lehető legbizalmasabb lenni, „hogy ne az legyen, hogy mindenki azonnal tudja: XY bement és jelentett” – nyomatékosította az igazgató. Az első lépés ilyenkor, hogy a diák felkeresi azt a személyt a védelmi bizottságból, aki számára a legszimpatikusabb, majd elmondja személyesen a problémáját. A felkeresett tanárnak kötelessége őt azonnal meghallgatni, nem mondhatja azt, hogy most nincs ideje a gyerekre, és nem is bagatellizálhatja a diák gondjait.
A legjobb esetben a védelmi tagnak elég csupán visszakérdeznie, hogy a diák vajon miként oldaná meg a helyzetet. „A Szentlélek sugall nekünk tök jó dolgokat. A gyerek sokszor magától tudja a választ, a megoldást” – fejtegette Albin atya.
Van azonban az a szint is, amikor már a szülőket is be kell vonni. „Idén történt, hogy egy diák rendszeresen fogyasztott alkoholt, ami nálunk tilos a kollégiumban. Egy diáktársa elmondta a védelmi csoport egyik tagjának, hogy baj van, aggódnak az osztálytársukért. Nem akarják beköpni, de látják, hogy a srác rossz irányba megy. Ekkor beindult egy diszkrét mechanizmus, mely végül odáig jutott, hogy a diákok elmondták a társuknak, aki ivott, hogy »figyelj, mi aggódunk érted, és ezért felnőtt segítséget kértünk«. Nem volt belőle sértődés, és a dolog meg is oldódott”.
A tanár is csak ember
A gyermekvédelmi rendszer stabilitásának lényege, hogy nemcsak gyerekközpontú, de emberközpontú is, a tanároknak is próbál biztonságos környezetet biztosítani. A védelmi csoport egyik módszere a problémák kezelésére a mediációs eljárás, amelynek során „a diáknak nem kell tartania a retorziótól, és a tanárt is úgy tudják kísérni, hogy ő se sérül, ugyanakkor rájön, hogy adott esetben mit csinált rosszul” – fejtette ki Dejcsics Konrád.
A mediáció a szerzetes tanárok szerint egy finom tudomány: egy konfliktus kezelése során mindkét felet meghallgatják és megértik, azaz a pedagógusnak is van lehetősége elmondani például azt, miért ordított rá a gyerekre a folyóson. Juhász-Laczik Albin azt állítja, ez a megközelítés a kulcsa annak is, hogy nem éri retorzió a diákot azért, mert panaszkodott valakire. A hibákra egy bizonyos mértékig a rendszer úgy tekint, hogy azok jók, mert tanulni lehet belőlük, noha egy mindenki számára világos keretrendszerbe az is le van fektetve, hogy a különböző elkövetett hibák milyen következményeket vonnak maguk után. Mert, persze, nem lehet ugyanazt a hibát ötször, következmények nélkül elkövetni.
„Lehet, hogy cikis szólni az illetőnek, hogy ezt vagy azt legközelebb ne úgy csinálja, de mégis inkább szóljunk neki, mert adott esetben a legjobb kollégánkat mentjük meg a hülyeségektől” – egészítette ki az igazgató, aki arra is kitért, hogy a védelmi csoporthoz nemcsak diák, de tanár is fordulhat.
Felidézte, hogy olyan is volt már, amikor őt vádolta meg egy kolléga a védelmi bizottság előtt”. „Fizetési besorolás miatt már többször odajött hozzám, én meg mindig elintéztem annyival, hogy nem lehet emelni a béreken. Ezután kereste fel a védelmi csoportot, akik meg jöttek hozzám. Először arra gondoltam, hogy na, Albin, ezt megszívtad, mert ezután le kellett közérthetően írnom, hogy mi az a jogszabályi háttér, ami miatt nem tudok emelni. Egy csomó meló volt vele, de utólag már nagyon hálás vagyok ezért, mert az nem elég, hogy félvállról odavetek valamit a tanárnak, aki nem a jogszabályokban él, és nem is érti meg feltétlen, mi van a pedagógusi bértáblában”.
A pannonhalmi gyermekvédelmi rendszer leginkább megszívelendő szemléletváltása talán az, hogy az alá-fölé rendelt hierarchikus viszonyokon megpróbáltak lazítani. Ezt sugallja az is, hogy Juhász-Laczik Albin szerint igenis lehet bocsánatot kérni egy tanárnak a diákjától – mint mondta: ő is megtette már –, sőt, a diák kritizálhatja akár az igazgatót is, ha az észrevétel jogos, és az sem szégyen, ha a tanár a diáktól kér segítséget. „A digitális dolgokhoz a gyerek sokszor sokkal jobban ért, mint én, ebben ő a tapasztaltabb, én meg hálás vagyok neki, ha tud segíteni.”
Ennek végső soron az az elgondolás az alapja, hogy emberként a diák és a tanár is egyenlő, egy szinten vannak, még ha a szerepek eltérők is. Ahogy az igazgató megfogalmazta:
a visszaélés mindig egy alá-fölé rendeltségi viszonyban történhet meg. Ha kiszolgáltatottak vagyunk vagy védtelenek, akkor nem tudunk megfelelően védekezni. Ha viszont van egy meggyőződésünk arról, hogy mi pontosan egy szinten vagyunk a másikkal, az a legnagyobb fegyverünk.
Évtizedes, közmegegyezésen alapuló kollektív politikai hazugságot törvényesített az Országgyűlés kormánypárti többsége azzal, hogy gyorsított eljárásban elfogadta néhány KDNP-s politikus semmiből felbukkant ötletét a kampányköltések felső korlátjának eltörlésére. A módosítás mögött többféle politikai szándék is felsejlik.
Budapest megkapta az azonnali jogvédelmet is.
Ahogy ígérték, az Európai Bizottság bemutatta az orosz gáz és olaj importjának megszüntetésére vonatkozó javaslatát.
A hatóságok vizsgálják, hol kaphatta el a súlyos betegséget.
A jogerős ítélettel most vissza kell helyezni tanácselnöki tisztségébe.
Egyikük negyven év börtönt kaphat.
Az ügy az Európai Unió Bíróságán köthet ki.
15 hónap alatt sajátította el a szakmát.
