A Nemzeti Színház igazgatójaként emlékezik vissza írásában Vidnyánszky Attila a 85 éves korában elhunyt Törőcsik Marira és a vele való közös munkára. Mint fogalmaz, Törőcsiket szó szerint éltette a színház. Miután 2009-ben a klinikai halál állapotából visszatért, sokat betegeskedett, sokszor gyenge volt, „ám amikor a színpadra lépett, elképedve figyeltük azt az erőt, tartást, energiát, amit a szerepén keresztül mutatott. Igen, kivirult, eleven lett. Nyoma sem volt a gyengeségnek” – fogalmaz.
Hozzáteszi, hogy Törőcsik Mari volt az egyetlen, aki magyar színésznőként világsztár lett, és mégis „kellő szerénységgel volt büszke az emberek feléje áradó szeretetére.”
Vidnyánszky élete egyik legfontosabbnak tartott előadásában is játszott Törőcsik, Juhász Ferenc A szarvassá változott fiú című darabban az anyát alakította. Ezt még a fiatal beregszászi társulatát vezetve rendezte Vidnyánszky, aki felidézi, hogy Törőcsik micsoda alázattal és munkakedvvel csinálta végig velük a próbákat. „2003 Gyula, várszínpad. A próbákon tűz a nap, elviselhetetlen a hőség a várfalak katlanjában. Őt ne kíméljük! – kiabálta, amikor jeleztem neki, hogy nem kell minden próbát végigülnie, elég, ha az ő jeleneteire jön be. Vizes zsebkendővel a fején nézte a próbákat. Mert meg akarta érteni az egészet. Kíváncsi volt. Dolgozott velünk.”
Végül felidézi, hogy milyen volt 2015-ben megrendezni a színpadon a Körhintát, amelynek eredetije, a film Törőcsik Marit még színműs hallgatóként a világhírnévig repítette. Mint fogalmaz: rendezőként nem hagyta nyugodni, hogy lehetne beletenni valahogy a darabba, az akkor már 80 éves színészt. Végül arra jutott, hogy már nem a darab részeként, de az előadás végén jöjjön be a színpadra Törőcsik. Vidnyánszky azt írja:
A nézőtér felrobbant. Állva tapsolták, ünnepelték őt az emberek. Mert a szívükig hatolt ennek a személyiségnek az ereje. Van valaki, akit lehet szeretni. Akit egy ország szeret. Aki nem megosztó, hanem összetartó személyiség.
Nyolcvanöt éves korában elhunyt Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész. Sosem kellett nélkülöznie a közönség szeretetét és az elismeréseket, cserébe szinte élete végéig játszott.
