A fogyatékossággal élő hallgatók aránya a hazai felsőoktatásban továbbra is 1 százalék alatt van. Ez messze alatta marad a népességarányuktól, és jelzi, hogy társadalmi okok akadályozzák az érintettek diplomaszerzését.
A MEOSZ kutatása szerint továbbra is rossz az egyetemek akadálymentesítettsége, ezért sokszor gond az érintettek eljutása szemináriumokra, könyvtárba vagy éppen kötelező gyakorlati helyszínekre. A közösségi események akadálymentesítettsége is gyakran megoldatlan: a hallgatói és hivatalos egyetemi rendezvények, a kulturális események sem mindig akadálymentes helyszínen történnek.
Hasonlóan problémás a lakhatás: nagyon kevés a megfelelően akadálymentesített kollégiumi férőhely, és az egyetemek az akadálymentes albérletek/lakások elérésében sem nagyon tudnak segíteni.
Komoly gond a közlekedés is, mert sok egyetemi városban nem megfelelően akadálymentesített a tömegközlekedés – ebben az egyetemek mikrobuszokkal is próbálnak segíteni, ám így is sokaknak nehéz a közlekedés helyszínek között.
A MEOSZ kutatása szerint az egyetemek többsége nem rendelkezik a szakértők által megismerhető akadálymentesítési tervekkel, sőt még az épületállomány akadálymentességének felméréséről sem tudnak.
Komoly probléma az, hogy sok mozgáskorlátozott egyetemi hallgatónak lenne szüksége személyi segítésre például közlekedésben, órai részvételben vagy épp otthoni tevékenységekben (öltözés, étkezés), ám ilyen segítséget az egyetemek csak nagyon korlátozottan tudnak adni. Ezért épp a több segítséget igénylő, súlyosabban mozgáskorlátozott hallgatók igényei nem megoldottak.
A MEOSZ-nak nyilatkozó egyetemi szakértők szerint a fogyatékossággal élő hallgatókat érő előítéletek egyre ritkábbak a hallgatótársak részéről. Ugyanakkor az oktatók oldaláról olykor még mindig vannak negatív sztereotípiák, főleg tanulmányi kérdések kapcsán.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
