Miről is döntöttek a Microsoft kontra Európai Bizottság ügyben?

Ritkán fordul elő, hogy egy ítéletre ennyit kell várni, és ilyen sokan figyeljenek rá. A döntés ugyanis érinti a perben érdekelt feleken és jogászaikon túl a szoftvergyártókat, a feltalálókat, a szabadalmak jogosultjait és a felhasználókat.

Luxemburgban azért összpontosul a figyelem arra a tizenhárom bíróra, aki most döntést hoz, mert az ítélet túlnő a konkrét ügyön, és hosszú időre meghatározhatja az Európai Bizottság és ezzel együtt a nemzeti versenyhatóságok hatókörét, és közvetetten befolyásolja a szellemi tulajdonjogi normák érvényesítésének eddigi gyakorlatát.

Az ügy egy szimpla versenytársi sérelemmel indult, amelyet a Sun Microsystem terjesztett elő még 1998-ban. Az Európai Bizottság döntése a Római Szerződés 82. cikkére épült, mely kimondja az erőfölénnyel való visszaélés tilalmát. A Microsoftnak felrótt jogsértő magatartás két jogi érvre épül. Az egyik, hogy a Microsoft a Windows operációs rendszerbe beépített egy hang- és videófelvételek lejátszására alkalmas programot, és ezzel az árukapcsolással megnehezíti versenytársai piaci fejlődését. A második érv szerint a versenytársak nem tudnak a Windows-hoz alkalmazható más szoftvereket gyártani, mert nem jutnak hozzá az operációs rendszer fejlesztési információihoz.

Nem kell a szoftverpiac alaposabban vizsgálata ahhoz, hogy megállapítható legyen: a Microsoft elleni vizsgálat megkezdése óta a technológiai piac teljesen megváltozott. Új termékek, új üzleti modellek és erős versenytársak jelentek meg, s átrendezték az egész üzleti életet. Elég csak a Linuxra, a Flash-re, vagy a Firefox-ra gondolni, amelyek az utóbbi pár évben óriási népszerűségre tettek szert. Ki gondolta volna továbbá a Google-ról, hogy az online hirdetési piac legnagyobb szereplőjévé válhat, s képes lesz leküzdeni a Microsoft dominanciáját? Felmerül, hogy befolyásolja-e a bíróság ítéletét az a mind erőseben megjelenő nézet, miszerint tény, hogy nem következett be a Microsoftnak az eljárás megindításakor prognosztizált erőfölénye, azaz nem igazolódott a sérelmezett magatartások miatti aggodalom. Sőt, a tendenciák azt mutatják, hogy a Microsoft üzletei és fejlesztései új versenytársak felnövekedését eredményezték, és mindez a fogyasztói árak letörését, a fogyasztók igényeinek jobb kielégítését eredményezte. Kérdés továbbá, hogy befolyásolja-e a döntést az a tapasztalat, hogy a vásárlók a gyakorlatban szabadon tudják kombinálni a Windows termékeit más cégekéivel.

A fentieknél azonban fontosabb lesz annak a kimondása, hogy az Európai Bizottság döntése – miszerint a Microsoft köteles átadni versenytársainak az interoperabilitáshoz szükséges információkat – vajon nem jelent-e kedvezőtlen fordulatot a szellemi tulajdon jogosultjai számára. Ezek ugyanis egy hatóság döntése alapján rá lesznek kényszerítve, hogy találmányuk, fejlesztésük ismeretanyagát és a hozzájuk kapcsolódó tudást adják át a versenytársaknak.

Az Európai Bíróságnak látnia kell a veszélyt, amit egy ilyen jellegű döntés hordoz. A szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásáról szóló TRIPS egyezmény egyértelműen kimondja, hogy milyen esetekben lehet a jogosult hozzájárulása nélkül hasznosítási engedélyt adni valakinek a szellemi alkotására.

A Microsoft Windows operációs rendszerének fejlesztési információi, azaz a forráskódok szellemi alkotásnak minősülnek, hiszen titkos üzleti információkat és titokban tartott üzleti megoldásokat tartalmaznak. Ezért nem kerülhetnének nyilvánosságra a jogosult hozzájárulása nélkül. A Bizottság érvelése, amely szerint a versenytársi szoftverfejlesztők csak úgy tudnak a Windows-alkalmazásokkal működő szoftvereket írni, ha ismerik a fejlesztési információkat, erősen megkérdőjelezhető. A technológiai piacon a Microsoft elleni vizsgálat megindulása után számos olyan szoftver került forgalomba, melyek a Windows-zal együtt kiválóan működnek. Ez azonban már korábban is így volt, a szellemi alkotás jogosultjának, azaz a Microsoftnak az engedélyével.

Az Európai Bíróság döntése a szellemi tulajdont védők eddig jól körülbástyázott és jól működő rendjének fellazítását eredményezheti. Egy precedens értékű ítélet ugyanis feljogosíthatja bármilyen ipari ágazat szereplőit, hogy a versenytársak szellemi alkotásával kapcsolatos információkat megszerezzék pusztán azon az alapon, hogy kapcsolódó termékeket kívánnak gyártani. A fejlesztési információk olyan, a találmányhoz kötődő, vagyoni értéket képviselő tudásanyagok, amelyek átengedésére csak egyedi esetben és ellenérték fejében kerülhet sor.

A döntés nemcsak a szoftvergyártók további fejlődését határozza meg, hanem minden olyan vállalkozásét is, amely a szellemi tulajdonnal kapcsolatos fejlesztésekbe kíván beruházni. Az erőfölényes pozícióval való visszaélés vádja sújthatja más iparágak szereplőit is, így az Európai Bizottság esetleges győzelme bizonytalanságot fog eredményezni a szellemi alkotások tulajdonosainak körében is. Az ítélet hullámait még sokáig érezni fogjuk. Az Európai Bíróság döntése szükségszerűen rá kell, hogy mutasson a gyorsan fejlődő technológiai szektor sajátosságaira, iránymutatást kell adnia a versenyjog és a szellemi tulajdonjog alkalmazásával kapcsolatos érzékeny pontok kezelésére. Ezért jogászok és szakértők hada várja tűkön ülve, hogy mit főz ki a tizenhárom bíró Luxemburgban.

Azt azonban már tudjuk, hogy Bo Westeldorfs, a bíróság elnöke az ítélet kihirdetése után még aznap nyugdíjba vonul és mossa kezeit.

Szamosi Katalin