Amit a befektetőnek tudnia kell (prognózis március első hetére)

A hét eleji 75 bázispontos kamatvágás az MNB részéről nem idézett elő semmilyen törést a hazai fizetőeszköz euróhoz mért árfolyamában, további erősödés jellemezte e piacot. A jelenlegi 8,25 százalékos jegybanki alapkamat pedig további befektetésekre ösztönzi a befektetőket az állampapír piacon.

Február harmadik hete újabb emelkedést hozott a BÉT-en, ismét rekordok dőltek meg. Ez eddig is így történt, de azt nem tudtuk megmondani, hogy meddig tart az emelkedés. Erre ma sem adhatjuk meg a választ, de azt teljes biztonsággal állíthatjuk, hogy a hazai részvények túlárazottakká váltak – fundamentumaikat tekintve. Ami a pszichológiai aspektusait érinti a mára kialakult helyzetnek, arról az mondható el, hogy minden téren felhőtlen a hangulat. Mind a negyedéves eredményeket, mind a jövőbeni várakozásokat tekintve optimista a piac.

Ez jellemzi a forint megítélését is. A hét eleji 75 bázispontos kamatvágás az MNB részéről nem idézett elő semmilyen törést a hazai fizetőeszköz euróhoz mért árfolyamában, további erősödés jellemezte e piacot. A jelenlegi 8,25 százalékos jegybanki alapkamat további befektetésekre ösztönzi a befektetőket az állampapír piacon.

A körülmények

A hétfői jegybanki kamatdöntő Monetáris Tanács ülésén az eddigi és az elemzők által várt szinteknél nagyobb kamatvágásra került sor. Ugyanakkor a piac által beárazott szinteknél kisebb volt az enyhítés mértéke. Ennek hatására a hét második felére már enyhe emelkedést láthattunk az állampapírok piacán.

Ehhez hozzájárult az is, hogy a Bankszövetség szerint 7-7,5 százalékos alapkamat és 250-261 euró árfolyam lenne egészséges a gazdaság számára. Ha ezt a feltevést elfogadjuk, akkor azt kell mondanunk, hogy a forint árfolyamának gyengülése és a hozamok emelkedése logikus következmény lenne a mai helyzetben, de ennek nyoma sincs. Ez azért lehetséges, mert az infláció a vártnál kedvezőbben alakul, miközben még mindig jelentős a hozamfelár a fejlett piacokhoz viszonyítva.

A befektetők nem a gazdasági teljesítményt tekinti elsődleges szempontnak döntéseik meghozatalakor, hanem az újabb kamatvágások által biztosított jelentős nyereséget.

A kereskedők eközben arra számítanak, hogy akár már a következő héten támadást láthatunk a forint erős oldalán, úgy, mint azt már tapasztalhattuk. Ennek okát abban látják, hogy a különböző konstrukciók keretében megkötött opciós ügyletek könnyen átlendíthetik az árat az intervenciós sávon kívüli tartományokba. Ebben különbözik a mai helyzet az előzőekben tapasztaltakhoz képest. Akkor egy határozott befektetői elképzelés mozgatta a piacot, ma pedig olyan ügyletek lehetnek döntő hatással az áralakulásra, amelyek éppen a hozambiztosítás érdekében születtek.

Tehát a továbbiakban is erősödhet a forint, de egyre szűkebb a mozgástér az erősödés irányában. Ma már egyértelművé vált, hogy a kamatcsökkentés elkerülhetetlen, sikerülhet a befektetőknek az általuk elvárt lépésekre kényszerítenie az MNB-t. Ez jelen esetben azt jelenti, hogy az intervenciós sáv erős oldalán vevőként kell megjelennie a jegybanknak. És ekkor ismétlődhetnek a múlt eseményei: a jegybank nem rendelkezvén korlátlan euró készletekkel, kénytelen tovább faragni az alapkamaton, ami viszont a külföldi befektetők kivonulását eredményezheti, a forint gyengülését idézve elő.

A fentiek figyelembevétele mellett ma semmiképpen sem ajánlott a forint vétele mellett dönteni a bankközi devizapiacon, inkább a hazai fizetőeszköz gyengülésére érdemes „játszani”. Ekkor természetesen a közben felmerülő finanszírozást meg kell oldani, hiszen a meglehetősen magas tőkeáttétel miatt az intervenciós sáv elérése is komoly letéti igényt jelenthet.

Az állampapírok másodlagos piacát hasonló erők mozgatják, ma még itt is az optimizmus uralja a piacot. A hozamok alakulását alaposabban elemezve azonban azt láthatjuk, hogy a befektetők csak a rövid oldalon aktívak a vételi oldalon, de a hosszabb lejárati időket tekintve nem ennyire egyértelmű a kép.

Jelentősen csökkentek a hozamok a rövidebb futamidőkben, ami a korábbi tendenciák folytatásának is felfogható, mivel egy rövid időszaktól eltekintve 2005 egészére ez volt a jellemző. Ma egyértelmű, hogy a befektetők egy része a spekulatív állampapír vételeket szorgalmazza a rövid futamidők tekintetében, míg a másik része tartva a korrekciótól, szintén csak a rövid futamidőket meri tartani portfoliójában.

Mi is azt tudjuk javasolni, hogy a biztonságra törekedve a rövid állampapír portfolió mellett érdemes kitartani, kockáztatva ezzel a további hozamesés hosszabb futamidők által biztosított nagyobb nyereségét. Így továbbra is 0-1 éves szegmens vételét/tartását javasoljuk.

A BÉT életében ismét csak a történelmi rekordok feljegyzése maradt a befektetők többsége számára. Kiemelkedő forgalmak mellett egyre feljebb és feljebb kerülnek a részvények jegyzései. Látható, hogy a hazai kisbefektetők „fárasztása” (2004 közepéig) meghozta a kívánt eredményt az intézményi (külföldi) befektetők számára.
 
Ma már ismét felmerült, hogy szükség lenne a kisbefektetők jelenlétére a piacon. Erre azonban csak azt mondhatjuk, hogy elkésik, aki most lép be a piacra, a BÉT-en nem szerencsés újabb befektetéseket eszközölni. Ez alól talán csak a MOL lehet kivétel, hiszen itt még tovább emelkedhetnek az árak, de ki kell emelnünk, hogy a piac már túllendült a fundamentumok által indokolt szinteken.

Ezen az ábrán azt láthatjuk, hogy az árak emelkedése a határidős piacon egyre inkább óvatosságra intette a befektetőket, ezért short pozíciókat (részben fedezeti ügyletként) nyitottak, de az utóbbi időszak emelkedését már ezen pozíciók felszámolásának is köszönhettük. A piac tehetetlensége tehát hozzásegít az emelkedéshez, de ez továbbra is csak erősíti azt az álláspontot, miszerint elszakadtak az árak a fundamentumoktól.

Természetesen, nem lehet megmondani, hogy a lufi mikor durran, de minél nagyobb, annál nagyobbat szól. Így a MOL és a Richter tartásán kívül minden BÉT-en forgó részvényt eladásra ajánlunk.