HVG: A monetáris tanács (mt) új tagjai közül ön az egyetlen, aki korábban a jegybankban dolgozott. Munkaviszonyát éppen az MNB jelenlegi elnöke, Járai Zsigmond szüntette meg. Maradt-e önben sértettség, ami majd kihathat munkájára?

N. J.: Nem. Annak idején, bár nem örültem neki, elfogadtam, hogy Járai úrnak megvolt a saját embere a közgazdasági elemzést és kutatást felügyelő ügyvezető igazgatói posztra. Pályámon nem jelentett törést az MNB-ből való távozás. Járaival nem volt semmilyen konfliktusom, s várakozással tekintek a vele való együttműködés elé.

HVG: Nagy a várakozás a piacon is a négy új mt-taggal szemben. Sokan arra számítanak, hogy az elmúlt hónapok óvatos kamatcsökkentései után most jelentős monetáris lazításra kerülhet sor. Gyengébb forintot szeretne az önöket jelölő miniszterelnök is. Milyen konkrét elvárásokat fogalmazott meg Gyurcsány Ferenc önökkel szemben?

N. J.: Az új tagok csak négy szavazattal fogják befolyásolni a 13 tagú mt döntéseit, jómagam mindössze eggyel. Amikor a miniszterelnök úr felkért minket a tagságra, azt mondta: bízik a szakértelmünkben, és csak azt kéri, körültekintően tevékenykedjünk. Három jelölttársam monetáris politikai nézeteit nem ismerem közelről, de semmi alapot nem látok azokra a piaci feltételezésekre, miszerint a négy új tag azzal a céllal állna munkába, hogy erőszakosan leszorítsa az alapkamatot. Az elemzőknek és a befektetőknek nem annyira ezzel kellene foglalkozniuk, mint inkább azzal: a gazdaság állapota és kilátásai alapján vajon reális-e az újabb kamatvágás, s ha igen, mekkora?

HVG: Nem adna támpontokat nekik a találgatásban? Az elmúlt két évben megjelent publikációiban a kamatszint nagyobb arányú csökkentését kérte számon a jegybankon. Kitart emellett?

N. J.: Magyarországon 2003-ban - az inflációhoz és az euróhozamokhoz viszonyítva is - kiemelkedően magas kamatszint alakult ki a fiskális és a monetáris politika hitelvesztése miatt. A mostani 9 százaléknál bizonyosan lejjebb van az a kamatszint, amit hasonló adottságú országok fizetnek a hiteleikért. De hogy mennyivel lehet majd tovább csökkenteni a mai alapkamatot, az a gazdaság általános körülményeitől, a gazdaság- és a monetáris politika hitelességétől, valamint a nemzetközi folyamatoktól függ. Ha Amerikában folytatódik a kamatemelés, és az EU központi bankja is szigorít, a befektetők átrendezhetik portfóliójukat. S ha elfordulnak az országtól, könnyen megtorpanhat a kamatcsökkentés. Pedig a magyar gazdaság érdeke, hogy minél előbb sikerüljön megszabadulni a bizalomvesztés miatti többletkamatfelártól. Szerencsétlen dolog, hogy az MNB-nek éppen akkor kell kamatot csökkentenie, amikor megfordul a nemzetközi trend.

HVG: A kormány azt hangoztatja, hogy a mostani forintárfolyam túl magas, rossz az exportőröknek. A jegybank ezt vitatja. Kinek van igaza?

N. J.: Gyakran halljuk, az erős forint a záloga annak, hogy a fejlett EU-tagokhoz mért lemaradásunkat csökkentsük, s a béreket erős árfolyamon válthassuk majd át. A másik szélsőséges nézet szerint a magyar gazdaságnak úgymond versenyképes árfolyamra van szüksége, amit sokan a gyenge forint szinonimájaként használnak. Mindkét érveléssel bajok vannak. A tartós fejlődést csak az biztosíthatja, ha a forint árfolyama tükrözi a magyar gazdaság fejlettségét, vagyis ha a teljesítménnyel, illetve a termelékenységgel összhangban alakul. Az exportőrök szempontjából sem egyszerű a kérdés. Míg a nagyobbak képesek alkalmazkodni a felértékelődő forinthoz, a kis- és középvállalkozások kibontakozását akár az euróval szembeni 5-10 forintos erősödés is megakaszthatja. Kiemelten fontos lesz, hogy az euróhoz olyan árfolyamon csatlakozzunk, ami mellett a nemzetközi versenyben álló vállalatok még nyereségesen működnek, de ne jelentkezzék inflációs nyomás.

HVG: S lesz-e egyáltalán Magyarországon euró 2010-től? A négy maastrichti kritérium közül, amelyeknek már 2008-ra teljesülniük kellene a közös európai valuta bevezetéséhez, jelenleg egyetlenegy, az államadósság mértéke van a határérték alatt.

N. J.: E kritérium semmilyen szempontból sem irányadó Magyarország esetében. Ha az ország dinamikusan akar felzárkózni, úgyis jóval alacsonyabb szintre kell csökkenteni az államadósságot, melynek magas aránya a megtermelt jövedelemhez képest óriási terhet jelent a lakosságnak. Ezért magasak most a kamatok, s ezért nehéz adókat csökkenteni. Nem az a baj, hogy 2004-ben az adósságráta megközelítette a Maastrichtban előírt 60 százalékot, hanem hogy 2001 óta újból növekvőbe váltott. S ha nem sikerül megfékezni az állami eladósodást, a növekedés fenntarthatósága kerül veszélybe. Ezt a folyamatot csak egyféleképpen lehet megállítani: vissza kell fogni az állam finanszírozási igényét.

HVG: Szép, amit mond, de milyen hatása lehet erre a monetáris politikának?

N. J.: Amit a fiskális politika elront, a monetáris nem hozhatja helyre. A kamatok körültekintő megszabása mégis hallatlanul fontos, mert a túl szigorú monetáris feltételek még ronthatnak is a helyzeten. Az MNB akkor teszi jól a dolgát, ha a kamatszint egyfelől kordában tartja az inflációt, másfelől nem fenyegeti a pénzügyi stabilitást. Ha viszont a jegybank kizárólag az inflációra fókuszálva figyelembe sem venné a nemzetközi események által indukált tőkeáramlásokat, megrendülhetne a pénzügyi stabilitás. Ahogy 2003-ban meg is rendült.

HVG: Miközben a Tisztelt Házban áll a bál, mert az ellenzék - akárcsak az Európai Központi Bank, az ECB - a jegybanki függetlenség csorbításának tartja, hogy immár a kormányfő is tagokat jelöl az mt-be, ön parlamenti meghallgatásán azt állította, célja éppen a jegybank függetlenségének a helyreállítása. Mivel magyarázza ezt a meglepő mondatot?

N. J.: Kijelentésem arra vonatkozott, hogy a törvénymódosítással visszaáll az a 2001-ig érvényben volt rendszer, amelyben az mt külső tagjainak jelölési joga a miniszterelnök kezében volt, és amely megfelelt a nemzetközi gyakorlatnak. A 2001-es új jegybanktörvény megerősítette az MNB függetlenségét azzal, hogy az árstabilitásért való felelősséget egyértelműen a központi bank elsődleges céljává tette, ám visszalépést jelentett a személyi függetlenség terén azzal, hogy minden mt-tag jelölésének jogát a jegybankelnök, azaz egy kinevezett személy kezébe adta.

HVG: Miben szeretné, ha változna a monetáris tanács munkája?

N. J.: Tavaly a monetáris politika hitelessége javult valamelyest azáltal, hogy végre közös inflációs célt állapít meg a kormány és az MNB, illetve azáltal, hogy a monetáris politika felhagyott azzal a rendkívül káros gyakorlattal, hogy egyszerre hirdetett meg inflációs és árfolyamcélt. Emiatt mindenki azt figyelte, hogy elmozdult-e két fillérrel a forint árfolyama az euróval szemben, ami felpörgette a kedvezőtlen várakozásokat és folyamatokat. Nem mindig célravezető, ha a monetáris politika pusztán követi a piacot. A központi banknak hivatalból előre kell tekintenie, fel kell mérnie az aktuális piaci eseményeket, ugyanakkor megpróbálnia befolyásolni is a szereplők magatartását. Bár 2004-ben nem következett be olyan mértékű keresletszűkítés a költségvetésben, mint amilyet a kormány tervezett, az inflációra ható egyéb tényezők lehetővé tették volna, hogy az MNB gyorsabban térjen vissza a 2003 előtti kamatszintekhez. A feltételek adottak voltak: a vártnál kevesebb bér áramlott ki, miközben a gazdasági növekedés az infláció szempontjából kedvező szerkezetűvé vált, hiszen nem a fogyasztás, hanem az export és a beruházás vezérelte. Ha az MNB tavaly ezt kihasználva lejjebb vitte volna a kamatot, most könynyebb esztendő elé néznénk.

HVG: A jegybank többször is keményen bírálta a költségvetést. E tekintetben is a szabad száj híve?

N. J.: A jegybanknak nyilatkoznia kell, hogy megfelelőnek tartja-e az elfogadott költségvetést, az államháztartás finanszírozási igényét, illetve a keresleti hatást. Azt viszont nagyon rossznak tartom, hogy az MNB a saját költségvetési előrejelzéseit is nyilvánosságra hozza, mert ezzel megnehezíti, hogy a fiskális politika korrigálja az esetleges feszültségeket. Tény, hogy Magyarországon az MNB-ben van a legfelkészültebb költségvetési elemző részleg, ám az ilyen előrejelzéseket a központi bankok csak belső használatra szokták készíteni.

HVG: Mielőtt távozni kényszerült az MNB-ből annak idején, az önhöz tartozott részleg a kampányoló Horn Gyula kérésére elemezte a Fidesz gazdaságpolitikai programját. Ezt rendben lévőnek találja?

N. J.: Erről csak utóbb értesültem, mert betegállományban voltam. Egy biztos: a központi banknak távol kell tartania magát a politikai versengéstől.

CSABAI KÁROLY

Neményi Judit

A szakmában monetáris nagyasszonyként emlegetett Neményi 1974-ben szerezte diplomáját a budapesti Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen, majd egy informatikai vállalatnál dolgozott hat évig. Tervezői, elemzői vénáját 1980-tól az Országos Tervhivatalban, 1986-tól a Tervgazdasági Intézetben, 1988-tól pedig a Központi Statisztikai Hivatalban hasznosította. 1992-ben a Pénzügyminisztériumban a pénz- és tőkepiaci főosztály helyettes vezetője lett. Alig három évvel később foglalta el a pályatársai szerint őt megillető helyet: Surányi György jegybankelnök hívására átigazolt az MNB-be, ahol egy évig a monetáris és államháztartási kutatásokat irányította, majd 1996 és 2001 között ügyvezető igazgató volt. Mivel a Surányit váltó Járai Zsigmond nem tartott igényt a munkájára, négy éve a Pénzügykutató Rt. tudományos főmunkatársának szegődött.