Nyersanyagpiaci kilátások 2025 második felére
Mi várható a piacokon a globális gazdasági bizonytalanság, a kereskedelmi háborúk és a geopolitikai konfliktusok időszakában?
HVG: A múlt héten zuhantak a tőzsdei árfolyamok, tovább gyengült a forint, és jelentősen emelkedtek az állampapírhozamok. A befektetők kockázatosabbnak látják Magyarországot, és nagyobb kockázati prémiumot kérnek. Hogyan lehet megnyugtatni a kedélyeket?© Túry Gergely
V. J.: A valóságos helyzetről kell beszélnünk. A magyar gazdaság teljesítőképessége nagyjából rendben van, hiszen az idén 3,5-4 százalék közötti gazdasági növekedés lesz, s várhatóan magas értéket ér majd el a beáramló működő tőke is az után, hogy az első félévben 2,4 milliárd euró jött be. Az államháztartás helyzetéről is a valóságos képet kell festeni.
HVG: Mintha éppen ez utóbbi tény idegesítené legjobban a piac szereplőit.
V. J.: De ezen túl még mit mondjunk? A jövő évi költségvetésitörvény-javaslatban szereplő 1,4 százalékpontos hiánycsökkentés meglehetősen nagyarányú, ennél többet csak szélesebb körű politikai-társadalmi konszenzussal a háttérben lehet megtenni. Azért merem kijelenteni azt, hogy a most beterjesztett hiány tartható - bár ezt bizonyos elemzők a választásokra és más okokra hivatkozva kétlik -, mert a két koalíciós párttal előzetesen megállapodtunk, hogy nem borítják fel a parlamenti vitában a költségvetést, főképpen nem a sarokszámokat.
HVG: Az teljesen elképzelhetetlen, hogy az elmúlt napok hullámzó piaci hangulata miatt az 1,4 százalékpontnál többet faragjanak a hiányból?
V. J.: Nem szabad, hogy az utóbbi napok eseményei hirtelen nagy elhatározásra késztessenek. Globális folyamatok hazai lecsapódásáról van szó, s miután korábban a budapesti tőzsdén emelkedtek a legjobban az árfolyamok, a zuhanás is itt volt a legnagyobb. Persze ha tartósak lesznek a negatív folyamatok, nyilván másként is kell reagálni. De mint mondtam, akkor lehet szigorúbb számsorral kijönni a parlamentből, ha erről egy szélesebb körű politikai egyetértés alakul ki, s ezen dolgozom is.
HVG: Nyilván az sem segíti a munkáját, hogy az euró bevezetésével kapcsolatban - ahogy az egyik lap fogalmazott - egészen a múlt hétig az "egyet a piacnak, egyet a népnek" álláspont érvényesült, azaz mást mondott a miniszterelnök, mint a pénzügyminiszter. Talán éppen azért váltott hangnemet a kormányfő is, mert a piacokat láthatóan nem nyugtatta meg, hogy csak ön állt ki elszántan a 2010-es dátum mellett?
V. J.: Azért vagyok konzekvens ebben a kérdésben, mert azt gondolom, ez áll Magyarország érdekében. Immár azonban a kormányzaton belül is kialakult az egységes álláspont. Az tudott, hogy decemberben Magyarországnak jelentést kell tennie az Európai Uniónak a konvergenciaprogram teljesítéséről. Ott nyilván a folytatásról is nyilatkoznunk kell. Tehát ez előtt kellett dönteni az eurózónához való csatlakozásról. A döntés előtt azonban számos szempontot mérlegelni kellett, például azt is, hogy az eurózónán belüli növekedés láthatóan kisebb, mint az azon kívüli országokban, még akkor is, ha az eurózónának nagyobb a stabilitása. Ezért egyeztetésekre is szükség volt.
HVG: Milyen típusú egyeztetésre gondol? A költségvetési hiány lefaragásáról is másképpen beszélt a kormányfő. Míg ön három év alatt ezermilliárdos megtakarítást emlegetett, ő csak 900 milliárdost, de rögtön hozzátette, hogy szociális szempontból ez sem elfogadható.
V. J.: A hét végén beszéltünk kutatókkal és a gazdasági élet vezetőivel, s mérlegelve a lehetőségeket eldöntöttük: a 2008-as kritériumteljesítési időpont tartható. Hétfőn a miniszterelnök bejelentette ezt a döntést. A látszólagos vitahelyzet ezzel megszűnt.
HVG: Az államháztartási hiány lefaragása azonban évek óta kilátástalan, már szeptemberre teljesül a tervezett deficit 100 százaléka, vagy annál is rosszabb az arány. Hogyan lehet így hihető tervet készíteni? Ráadásul az unióban jóval kritikusabban fogadják majd a programot, miután az államháztartási hiány elfedését szolgáló könyvelési manipulációk miatt Brüsszel szégyenpadjára kerültünk, legalábbis vezető külföldi napilapok szerint.
V. J.: Nem szabad újsághírek alapján megítélni a helyzetet. Az Európai Unió vezetőivel nyugodt hangvételben tárgyaltunk erről. Természetesen van alapja, ha az EU-ban kritizálják Magyarországot, mert magasabb a hiány, de szerintem nem kell vészharangot kongatni. Ami pedig a statisztikai ügyet illeti, nem arról van szó, hogy félrevezettük volna Brüsszelt. Magyarország kezdeményezte az Eurostatnál ez év tavaszán az autópálya-elszámolási konstrukció véleményezését. A valóság tehát nem az, hogy bármit elhallgattunk volna. Az Eurostat azonban úgy reagált, hogy utólag mond véleményt. Nehogy már nekem róják föl azt, hogy kikényszerítettek tőle egy előzetes minősítést!
HVG: Az Eurostat is megkapta a magáét a külföldi lapoktól, mondván, nem elég hatékony, nem veszi észre, amit észre kellene vennie, ha nem hívta volna fel rá a figyelmét a magyar jegybank.
V. J.: Az Eurostat működéséből adódik, hogy nem előzetes jóslatokat hoz, hanem utólagosan minősít folyamatokat a leadott adatok alapján. Magyarország adatszolgáltatását különben az Eurostat egyetlenegy alkalommal sem korrigálta utólagosan.
HVG: Ezek után arra sem számít, hogy bármifajta retorzió érné Magyarországot? A nyugati sajtóban felmerült a támogatások visszatartása.
V. J.: Nincs olyan európai jogszabály, amelynek alapján ezt megtehetnék.
HVG: Az viszont biztos, hogy a bizottság ajánlásokat tesz az államháztartási deficit kezelésére. Mire számíthatunk?
V. J.: Tekintettel arra, hogy október 20-án dönt erről az Európai Bizottság, nem gondolom, hogy bármit is szabad lenne előre elmondanom. A tárgyalások alapján nagyjából tudható, mit javasol majd a pénzügyi biztos a bizottságnak, de azt senki sem tudhatja, hogy ebből mit fogad el a bizottság.
HVG: Azért az elképzelhető, hogy nagyobb költségvetési szigort várnak el.
V. J.: Azt nem vállalom, hogy le a nagykardot a falról és vágjunk. Viszont lépésekre kényszerülünk, s ezt észre kellene vennie a politikai elitnek, a gazdasági szereplőknek és a társadalmi partnereknek.
HVG: Egyedül van ebben a harcban? Úgy állítja be, mintha erről még meg kellene győznie a partnereket.
V. J.: Nem vagyok egyedül, de a partnerek egy része nem tudja pontosan, hogy a jelenlegi szituációban milyen lépéseket kell megtenni a saját magunk érdekében. Természetesen nem kell minden kívülről érkező javaslatot végrehajtani. A Nemzetközi Valutaalap például egy hónapja azt mondta, hogy szüntessük meg a forint árfolyamsávját. A Pénzügyminisztérium és a kormány részéről is világossá tettük, hogy nem hajtjuk végre ezt az ajánlást.
HVG: Mitől válhatna hitelképessé ön szerint egy újabb hiánylefaragó program?
V. J.: A mögötte levő intézkedésektől. Végigvittük azt is, amit 2005-re vállaltunk. Megváltoztattuk a gyógyszertámogatás elszámolását, azaz összenyitottuk a gyógyszerkasszát a járóbeteg-ellátási kasszával. A költségvetési tartalék egy részét zároltuk. Megváltoztattuk az áfaelőírásokat, mert az ország nagyon sokat veszített a túlzotton liberális szabályozás miatt az európai uniós csatlakozást követően. A negyedik vállalás, amit teljesítettünk, a maradványmegtartásra vonatkozott. Benne volt a költségvetési törvényben, csak el kellett volna olvasnia minden költségvetésből gazdálkodó intézmény vezetőjének.
PAPP EMÍLIA
