 HVG |
A harmadik uniós intő előtt a konvergenciaprogram harmadik változatában is kötelezettséget vállalt a magyar kormány az euró 2010-es bevezetésére. Ezzel ismét elmaradt az a vita - csakúgy, mint 2004-ben, amikor a kormány öt kutatóintézet ez irányú tanulmányainak elemzése után döntött a céldátumról -, amelynek lehetőségét mintegy két hónappal ezelőtt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök felvillantotta, miszerint érdemes volna alaposan végiggondolni az euróhoz vezető programot. A Brüsszelnek a múlt héten megküldött, aktualizált beszámolóból kiviláglik, ezúttal mindössze annyi történt, hogy a dokumentum összeállítói a 2008-ban esedékes kötelezettségből - miszerint a hiányt a hazai össztermék (GDP) 3 százaléka alá kell szorítani - arányosan visszaszámlálva arra a számszaki következtetésre jutottak, hogy a jövő évre tervezett deficitből évente s átlagosan 1,4 százalékpontnyit kell lefaragni a feltételek teljesítéséhez. Ennek hitelességéről sokat elárul, hogy a 2004 májusában kelt első és az az év decemberi második változatban még csak évi 0,5, illetve 0,7 százalékpontnyi hiánymérséklésre lett volna szükség, és hogy 2002 óta egyetlen esetben sem sikerült a költségvetési deficitet a tervezett keretek között tartani.
Az újabb elmarasztalás a jövő év elején várható Brüsszelből. Eziránt nem is hagyott kétséget Joaquín Almunia, az illetékes biztos, aki november végén úgy nyilatkozott: Magyarország az egyetlen új uniós tagország, amelynek költségvetési hiánya nem felel meg az EU ajánlásainak. Tegyük hozzá, a kormány által követett gazdaságpolitika sem, hiszen az uniós figyelmeztetés ellenére - miszerint adócsökkentésre csak akkor kerülhet sor, ha a bevételkiesés nem fenyegeti a programot - az Országgyűlés törvényt hozott az adók és a társadalombiztosítási járulékok öt évre előre rögzített, folyamatos mérsékléséről.
Szembemegy az uniós ajánlással a másik potenciális kormányzati tényező, a Fidesz-MPSZ is, amely még a kormányénál is radikálisabb adócsökkentéssel kampányol. S bár a gazdaságkutatók azt várják, hogy a jövő évi választások után az új kormány - bármilyen összetételű legyen is - haladéktalanul kiigazító-megszorító intézkedéseket hajt majd végre, e készülődés előjelei egyik táborban sem sejlenek föl. Meglehet, igazolódni fog Kupa Mihály - az 1988-as adóreform egyik kidolgozója és az Antall-kormány pénzügyminisztere - korábbi bölcsessége, miszerint aki nagy hangon adócsökkentést hirdet, előbb-utóbb adóemelésre kényszerül. Netán a választások után történik meg az euróátvétel új céldátumának kijelölése.
Az aktualizált konvergenciaprogram nem számszerűsíti a vállalt deficitcsökkenés fő összetevőit, csupán az idei elcsúszásra ad magyarázatot: az unió szabályai szerinti (ESA'95) hiány a tervezett 3,6 százalék helyett „nagyrészt módszertani, elszámolástechnikai" okok miatt lesz 6,1 százalék. Ebből 2 százalékpontot jelent, hogy az autópálya-építések egy részének az államháztartásból történt kiszervezésére nem adta áldását az unió statisztikai hivatala, az Eurostat. De nem folynak be maradéktalanul a tervezett adó- és járulékbevételek sem, ami 0,9 százalékpontos többlethiánnyal jár; ebből 0,4 százalékpontnyit az évközi megszorításokkal a kormány ledolgozott. Így az a sajátos helyzet áll elő, hogy miközben a pénzforgalmi szemléletben - azaz a tényleges bevételek-kiadások számbavételével - kialakuló hiány valószínűleg csupán az utóbbi tétellel, legfeljebb 60-80 milliárd forinttal tér el a tervezettől, addig az elszámolástechnikai „vétségek" lelepleződése után az ESA'95 szerinti hiány legalább 2,5 százalékponttal ugrik meg. Nagyobb mértékben, mint 2004-ben, amikor e hiánymutató az eredetileg célként megjelölt 3,9 százalék helyett végül 5,4 százalékra ment fel (a magán-nyugdíjpénztári befizetések állami bevételként történő elszámolása után; a korrekció nélkül a 2004-es deficit 6,5 százalék volt, a 2005-ös pedig várhatóan 7,4 százalék lesz - lásd táblázatunkat).
Újabb módszertani bizonytalanságot jelent, hogy a Gripen vadászgépek ellentételét a jelenleg követett módszertan szerint 2006-ban és 2007-ben, beérkezésük évében kell elkönyvelni, függetlenül attól, hogy azokért az állam több részletben - leszállításuk előtt és azt követően is - fizet. Ez a kormány által vállalt deficitet további 0,3-0,3 százalékponttal növeli, ám az euró átvétele szempontjából kulcsévnek számító 2008-ban már nem lesz hatása. 2008-ig a hiány folyamatos mérséklésének fő eszköze „az államháztartás kiadási oldalának szűkítése" lesz, így például a közszféra létszám- és bérhelyzetének - nem részletezett - reformja, a „takarékosabban és hatékonyabban működő intézményrendszer kialakítása". Csakhogy az állam - és az önkormányzatok - működési költségeit a kormány három éve egyre csak faragja, mégpedig számottevő szerkezeti változtatás nélkül, így ebben már nincs igazán tartalék. Az egyes szociális-oktatási normatívák tervezett csökkentését pedig az Országgyűlés a költségvetési szavazáskor rendre meggátolja.
Az államháztartás megfékezhetetlen hiányához az is hozzájárul, hogy a társadalombiztosítási alapokat - például a járulékbevétellel nem fedezett nyugdíjemelések és egészségügyi pluszköltségek miatt - egyre nagyobb összegekkel kell kisegítenie a központi költségvetésnek. A program e téren is inkább csak fogadkozásokat, nem pedig konkrét reformlépéseket tartalmaz. A gyógyító-megelőző ellátásnak és a gyógyszerkasszának a GDP arányában megállapított kiadásait fokozatosan csökkentené a kormány - az idei 4,9 százalékról 2006-ban máris 4,4 százalékra -, holott erre az elmúlt években nem volt példa. Az előző pénzügyminiszter, Draskovics Tibor radikális költségcsökkentő javaslatai mind elenyésztek, így sem a recept-, sem a vizitdíj bevezetéséből, sem a szabad szolgáltatóválasztás helyébe lépő, kötelező betegút-kijelölésből nem lett semmi. Ennek ellenére a papíron vállalt takarékosság akár valóságossá is válhatna, ha a valóban áttöréssel kecsegtető megoldással - az egészségügyi ellátás biztosítási alapú átszervezésével - a kormány nem késlekedne. De ezt teszi, ami nem is csoda, hiszen a megszokott, automatikus járandóságok megkurtítása a választási álmoskönyv szerint nem sok jót ígér.
A gyógyszertámogatások lefaragására a program egyebek közt a receptírás szigorítását, a jogosultság ellenőrzését helyezi kilátásba, valamint azt, hogy 2006-ban a gyártók az ideinél többet fizetnek be a gyógyszerkasszába. E sajátos deficitcsökkentő „adó" kivetésére először 2003-ban került sor, ám akkor a gyógyszergyártók ígéretet kaptak rá, hogy ez kivételes és egyszeri alkalom. Ennek ellenére az eljárás mára rutinná vált - 2005-ben 20 milliárd, jövőre pedig 22,5 milliárd forint befizetése esedékes. Könnyebb tehát más pénzét besöpörni, mint a normatív szabályokat a takarékosság jegyében megváltoztatni.
Az igazi dráma a nyugdíjrendszer elemzéséből olvasható ki: míg idén három keresőre jut két nyugdíjas, 2050-re lényegében minden foglalkoztatottra jut majd egy. Már rövid távon is romolhat az arány, hiszen a második világháborút követő bébiboom korosztálya lassan eléri a nyugdíjkort, és az ötvenes évek úgynevezett Ratkó-gyermekei is közelednek hozzá. A feszültségek tompítására a program a 2009-ig folytatódó nyugdíjkorhatár-emelést, 2009-től az előrehozott öregségi nyugdíj igénybevételi lehetőségének szigorítását, a továbbdolgozásra serkentő elemek erősítését helyezi kilátásba, illetve azt, hogy „a nyugdíj kiszámításánál egy évről évre hosszabbodó időszak kereseteit kell figyelembe venni". Bár ezeket az elgondolásokat az 1997-es nyugdíjreform is tartalmazta, mára úgyszólván elfelejtődtek, és aligha övezi őket társadalmi konszenzus. Annak az elvnek az érvényesítése sem lesz könnyű, hogy a jövőben „a nyugdíjaknak a GDP növekedési ütemétől elmaradó indexálása" várható. E büdzsékímélő technikáknak egyébiránt a legutóbbi kormánydöntések is ellentmondanak, amelyek épp az időskorúk pénzügyi helyzetén javítanak valamelyest.
Foglaljuk törvénybe a konvergenciaprogramot, hogy egyetlen párt se fogadjon el ezzel ellentétes éves költségvetési törvényt - javasolta a múlt héten a miniszterelnök a Gazdasági és Szociális Tanács ülésén. Ez a fordulat azért meglepő, mert három nappal korábban a kormány még nem támogatta, és az Országgyűlés is elsöprő többséggel leszavazta a szabaddemokrata Kuncze Gábor és Kóródi Mária módosító javaslatát, miszerint jövőre a költségvetés nem költhet többet, mint amennyi a törvényben szerepel. Sőt 2002-ben a Medgyessy-kormány javaslatára az államháztartási törvény úgy módosult, hogy a büdzsé főösszegének 5 százaléka alatti eltérés esetén még csak pótköltségvetés benyújtására sincs szükség. S bár Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke többször is javasolta e passzus szigorítását, a kormány ezt mindannyiszor elutasította.
FARKAS ZOLTÁN
