„A weboldalunkat azzal a céllal hoztuk létre, hogy a Magyarországon teljes erőfölénnyel bíró multi társaságokkal szemben valamilyen civil kontrollt hozzunk létre, mivel az állami oldalról nem tapasztalunk semmilyen komolyabb érdekképviseletet” – olvasható a Multinacionális Cégek Károsultjai Egyesületének – félig kész  – honlapján. A hazai és zömmel multinacionális vállalatoknak beszállító cégek védelmére alig egy hónapja alakult civil szervezet állítja: a hazai cégek kiszolgáltatott helyzetben vannak a nagy kereskedelmi láncokkal szemben, amelyek egyoldalú marketingpolitikája szerintük tönkreteszi a hazai beszállítókat. Az egyesületet azért hozták létre, hogy rávilágítsanak e magatartásra és minél szélesebb körben tudatosítsák.

Gazdaságos csőd

Az egyesület elnöke, Kalmárné Kádár Zsuzsa is károsultnak tartja magát. Egymilliárdos forgalmat elérő cége gazdaságos mosóport állított elő az egyik multinacionális áruházláncnak. Miután megnyerte a tendert, s aláírta a szerződést, hónapokig rendben ment minden – emlékszik vissza. Később aztán – állítása szerint  – az áruházlánc változtatott a feltételeken, igaz, csak szóban. A szerződésszegés odáig fajult, hogy a megbeszélt árat és az előirányzott tételeket a lánc egyoldalúan és drasztikusan csökkentette, ami hatalmas károkat okozott Kalmárné cégének. A lánc különféle indokokkal kötbéreket számlázott ki, mindenféle figyelmeztetés nélkül. Bár a beszállító folyamatosan jelezte a problémákat, mégis szállított. Egészen 2006 decemberéig, amikor is egyszerűen csődbe ment.

„Egy beszállító nem tudja, meddig szállíthat, mennyit szállíthat és milyen áron, milyen haszonnal. Nem tudja, hogy ha kikerül a láncból, akkor kinek adja el a meglévő hatalmas készleteit, mivel a beszerzők szóban nagy mennyiségeket ígérnek, de ezt sajnos nem tartják be. Arra hivatkoznak, hogy a vevőknek másra volt szükségük. Azaz más életével játszanak, mert ők nem veszíthetnek, miután nincs semmilyen költségük” – magyarázta a hvg.hu-nak Kalmárné.

A minőségnek annyi?

Szerinte nemcsak a bizonytalanság, hanem az árverseny is veszélyes. Főleg a fogyasztóra nézve. A verseny egy határig előreviszi a piacot, ám ha a gyártónak nincs elég haszna, akkor az áruházlánc hallgatólagos beleegyezésével a gyártó rontja a minőséget, s ezzel a vevőt károsítja meg. „A multik előírják a kötelező 35 százalékos profitot, ami alá nem mehetnek. Amikor valami nagyon olcsó, akkor nem a kereskedőlánc osztogatja a saját nyereségét, hanem az a kisvállalat, akinek a terméke éppen akcióban van” – mondja a „gazdaságos mosópor” egykori szállítója. Kalmárné tapasztalata szerint a láncok ott fejik meg a beszállítót, ahol csak lehet. A profiton felül gyakran különféle címszó alatt (pl. polcpénz, belistázási költség, boltépítés, vállalatirányítási rendszer költsége stb.) szednek be a szállítóktól, noha ez az új kereskedelmi törvény szerint visszaélésnek számít. Előfordult – állítja az egyesület elnöke –, hogy az egyik áruházlánc üzemanyagdíj-hozzájárulást kért a gyártótól.

„Amikor a gyártó már nem tud lejjebb menni az árban, és a minőséget sem tudja tovább rontani, tönkremegy. Az áruházlánc pedig talál egy másikat, aki tovább szállítja neki a terméket” – mondja Kalmárné. Ez leginkább a kereskedelmi márkák esetében van így. Ezek azok a piacon lévő, „beazonosítható” termékekhez képest jóval olcsóbban („gazdaságosabban”) kínált áruk, amelyeken gyakran a (bér)gyártó neve sem szerepel, mindössze a forgalmazó, azaz a kereskedelmi lánc. Ha a fogyasztóvédelem rajtaüt, a lánc a gyártóra hárítja a felelősséget.

Bár Kalmárné állításait a hvg.hu-nak több piaci szereplő is megerősítette, úgy tűnik, a beszállítók csendben maradnak. Annak ellenére, hogy az új kereskedelmi törvény alapján a beszállító akár név nélkül is bejelentést tehet a Gazdasági Versenyhivatalnál (GVH), ha úgy érzi, méltánytalanság éri.

Ennek ellenére a GVH-hoz még egy bejelentés sem érkezett. Piaci szakértők szerint ennek egyetlen oka van: a beszállítók attól félnek, ha bejelentést tesznek, kitudódhat a nevük. Hiszen a hivatal egy meghozott határozata alapján a kereskedő könnyen rájöhet, ki volt a bejelentő. S miközben egy több százmilliárdos forgalmú áruházlánc nem rokkan bele a kiszabható néhány tízmilliós büntetésbe, a lánc által bosszúból kilistázott beszállítók nagy része pillanatok alatt csődbe mehet.

A versenyhivatal éppen ezért kérdőíveket küldött ki a beszállítóknak, abban bízva, hogy így reálisabb képet kapnak a piacról. Bár a felmérést még nem tette közzé a GVH, információnk szerint az eredmény a beszállítók kiszolgáltatott helyzetét igazolta vissza. (A legutolsó, beszállítókról szóló felmérést két évvel ezelőtt készítette a földművelésügyi tárca. Akkor találtak olyan áruházat is, amelyik tizennyolcféle különböző jogcímen kért pénzt a beszállítóitól.)

A multik is szívnak?

Vitathatatlan a szállító kiszolgáltatott helyzete a kereskedelmi lánccal szemben, ráadásul egyre kevésbé igaz, hogy csak a multik sanyargathatják a hazai játékosokat – állítja Fekete Zoltán. A Márkaszövetség főtitkára szerint egy magyar kézben lévő lánc is ugyanolyan kemény tárgyalópartner lehet, mint egy külföldi. „Egy hazai lánc valószínűleg boltegységekként nem tud akkora profitot generálni, mint mondjuk egy megyeszékhelyi multi hiper, de nagyon széles lefedettséget biztosít, ezért üzletileg szinte megkerülhetetlen partnere a szállítóknak” – magyarázza a szakember.

Fekete Zoltán szerint ebben a „harcban” a nemzetközi gyártók részben előnyös, részben hátrányos helyzetben vannak. „Az igazán nagyok regionális vagy nemzetközi szinten is üzletelhetnek, keretmegállapodások megkötésével, ráadásul van mögöttük egy anyacég, és ez általában erőt ad. De ez is kétélű dolog: néha éppen azért kell itt „lenyelni a békát”, mert helyi szinten is irányadóak a regionális megállapodások” - mondja. „A gyártók központjai sem feltétlenül szeretik, ha egy helyi konfliktus túlságosan is kiéleződik. Magyarország kis piac, kisebb tábla a nagyobb szimultán partiban, néha beáldoznak egy-egy ügyet vagy figurát.”

A szállítók és a láncok közötti súrlódás jól mutatja, hogy az évek során alaposan megváltozott az üzleti modell ezen a piacon. „A mai modell már nem feltétlenül az, hogy kilencvenért veszek, és százért adok. Kis túlzással, de manapság százért veszek, és kilencvenért adok, főleg a stratégiai, a mágnestermékek esetén. A veszteség csak virtuális, több forrásból is pótolható. Ott vannak a szállítóktól kicsikart kedvezmények, az ilyen-olyan hozzájárulások, sápok; a cikkelem-szintű veszteség keresztfinanszírozása, a nagyobb forgalom generálása; végül pedig a gyakran extrém hosszú fizetési határidővel elért kamatnyereség. Ráadásul megerősödik a padlóárakkal operáló, vásárlóbarát imázs, ez további bolthűséget generál” – mutat rá Fekete. „Leegyszerűsítve, a láncnak van 100 folyóméter polca, és ide szeretnének a gyártók 300 folyóméternyi terméket bevinni. A gyártó az előállításhoz, a fogyasztóhoz, a marketinghez ért, nem fog boltot nyitni. Tehát inkább fizet a kereskedőnek, effektíve vesz „piacot”, hogy hozzáférést nyerjen a fogyasztóhoz. A kérdés csak az, milyen áron.”

A Márkaszövetség főtitkára egyetért azokkal a véleményekkel, amelyek szerint a láncok üzletpolitikája, tehát az árak minél alacsonyabban tartása, hatással van a kereskedelmi márkák, a „privat label” termékek minőségére. „Ha egy ismert márkánál minőségromlást tapasztal a vásárló, vagy éppen a fogyasztóvédelem, abból óriási botrány, illetve forintosítható üzleti veszteség is keletkezhet. Ellenben ha a privat label terméket előállító no-name gyártó készít vitatott minőségű árut, azt sokkal nehezebb megfogni” – mondja Fekete Zoltán, aki szerint egyébként máshol rejlik a kereskedelmi márkák igazi jelentősége. A kereskedelmi láncok mára egyértelműen stratégiai fegyverként használják ezeket a termékeket, egyrészt az adott kategória piaci árainak kontrollálása-alakítása, másrészt az üzletlánc, mint márka építése céljából – véli a főtitkár.