Alighanem gumiszőnyeget használnak az útfelújításokhoz, máskülönben nehéz lenne magyarázatot találni rá, miért állapítanak meg mindannyiszor más és más hosszúságot, valahányszor egy-egy újraaszfaltozott szakaszt lemérnek. Márpedig a Közép-magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács (rft) munkaszervezete mintegy tucatnyi település, köztük Budapest útfelújításainak ellenőrzése során találta úgy, hogy a renovált etapok egy része rövidebb vagy keskenyebb annál, mint amekkorára az adott településsel szerződtek.

A központi régióban most először vizsgálták meg tételesen a 2006-ban megvalósított 287 útfelújítást, aminek eredményeként a csaknem 5 milliárd forint támogatás több mint 10 százalékát jogosulatlan kifizetésnek minősítették. Így például a nem egészen 6 ezer fős Kartalnak várhatóan majdnem 40 millió forintot kell visszafizetnie, Monornak 1 milliót, a fővárosi önkormányzatnak pedig tekintélyes summát, mintegy 580 millió forintot. Összességében a központi költségvetés 2005 óta mintegy 30 milliárd forinttal járult hozzá a hét régióban mintegy 3 ezer belterületi, szilárd burkolatú útszakasz felújításához. A három éve futó program alapelve, hogy az állam az éves költségvetésben meghatározott kereten belül minden egyes önkormányzati forinthoz további 1 forintot ad, ha az rft-khez benyújtott útfelújítási pályázat az előírásoknak megfelel, és a kivitelezői árak nem lépik túl a jogszabályban meghatározott maximális fajlagos költségeket. A kifogásolt Pest megyei és budapesti útszakaszoknál az volt a gond, hogy az rft-vel kötött támogatási szerződésekben szereplő útfelületnél a valóságban kisebb rész, esetenként annak csupán 15-45 százaléka kapott új aszfaltot. A vastag felkerekítés fő oka vélhetően éppen az volt, hogy a megadott költségkereteket ne lépjék túl.

A támogatási szerződést a XVIII. kerületi Kele utca esetében például 1600 méterre kötötték meg, az ellenőrzéskor viszont kiderült, hogy a felújított út hossza mindössze 470 méter. A támogatás lehívásakor azonban a fővárosi önkormányzat a teljes, 1600 méteres hosszal kalkulált, így az egyes munkafolyamatok, például a marással kombinált burkolatjavítás 1633 forintos négyzetméterenkénti árával bőven kijött a legfeljebb 4100 forintos fajlagos költségből. Ha viszont ugyanabból az összköltségből mindössze 470 méter valósult meg, mint ahogy azt a régió ellenőrei állítják, akkor a négyzetméterenkénti ár már eléri az 5559 forintot, vagyis jóval 4100 forint felett van. Bár a többletet nem lehetett volna elszámolni, a főváros mégis hozzájutott a teljes összeghez, és a számla tanúsága szerint a csaknem 50 millió forintot ki is fizette a kivitelezőnek, a Mota-Engil Magyarország Zrt.-nek. Tette ezt annak ellenére, hogy a főpolgármesteri hivatal közlekedési ügyosztályának tavaly decemberi teljesítésigazolásán az szerepel: a felújított útszakasz hossza 737 méter. Ez is több az rft által mért 470 méternél.

Másutt is addig nyújtották az egyes útszakaszok hosszát, amíg a fajlagos költségekbe bele nem fértek. A támogatási szerződésben foglaltaktól szinte bármelyik kivitelezőnél előfordult eltérés: a XVI. kerületi Csöbör utca 550 méteréből a Betonút Zrt. csak 40,5 százalékot teljesített, a XVIII. kerületi Béke tér szervizútjából a Strabag Zrt. 44,5 százalékot, a XXII. kerületi Rózsakert utcában pedig a Swietelsky-IGN konzorcium az eredetileg meghatározott 875 méterből csak 53,8 százalékot újított fel. De nem csupán a központi régióban okozott gondot, hogy a kivitelezők a megadott fajlagos költségekbe beférjenek. Az Állami Számvevőszéknek (ÁSZ) a 2006. évi költségvetés ellenőrzéséről szóló jelentése arról tanúskodik, az rft-k jelezték, hogy több munkafázisnak, így a szegélypótlásnak és a közműaknák felemelésének a maximálisan elismerhető költsége a szükségesnél jóval kisebb volt. A HVG körkérdésére a legtöbb régiónál megerősítették, hogy a fajlagos költségből csak meglehetősen nyomott árakon lehetett kijönni. Csakhogy a kapacitások iránt éppen túlkereslet volt, mivel a pályázati pénzek egyszerre zúdultak a piacra, így a kivitelezőknek nem feltétlenül kellett engedniük az árakból.

Aggodalomra adhat okot, hogy több régióban, így például a Dél-Alföldön csak szúrópróbaszerű volt az ellenőrzés, márpedig ezzel a módszerrel korábban Közép-Magyarországon sem találtak szabálytalanságokat. A nyugat-dunántúli régió menedzsere, Tóth Gábor arra is felhívta a figyelmet, hogy ha egy önkormányzat a padkát is rendbe akarta tenni, nem csak az utat, akár 70 százalékos önerőre is szüksége volt a figyelembe vehető maximált költségek miatt. További aránytalanságot szült, hogy a városokhoz viszonyítva a kisebb települések hátrányban voltak. Eger például még a támogatási szerződésben foglaltnál is alacsonyabb árat tudott elérni a közbeszerzésen, mivel az aszfaltkeverő üzem a város határában van, a távolabb eső bükki településeken azonban a nagyobb szállítási költségek miatt nem mindig tudtak kijönni a rendeletben meghatározott keretből. Budapesten pedig a nagyobb forgalmú utak esetében lett drágább az aszfaltozás, mert több jelzést, lámpát kellett újratelepíteni, sőt a dugók elkerülése érdekében olykor éjszaka is kénytelenek voltak dolgozni.

Közben a kormány is igyekezett letörni a kivitelezési árakat: 2005-ben még elismerte az inflációs költségnövekedést, az idén azonban egyes tételek fajlagos költsége már a 2005-ös szintet sem ütötte meg. Ráadásul sokszor a támogatás kifizetése is több hónapig húzódott, amit az ÁSZ szóvá is tett. Nem véletlen, hogy 2007-ben az állami hozzájárulás átlagos aránya több régióban már a 40 százalékot is alig érte el. A támogatást szabályozó kormányrendelet ugyanakkor egyértelművé teszi, hogy az rft-nek a dotációt vissza kell vonnia, ha a kedvezményezett nem teljesíti a támogatási szerződésben vállaltakat. A központi régió ügynöksége ezért a jogszabály rendelkezése alapján azt javasolta, azokban az esetekben, amelyekben 75 százaléknál nagyobb volt a teljesítés, a település a meg nem valósult rész arányában kamatostul fizesse vissza a támogatást, ha pedig az ígért útfelújításnak még a 75 százaléka sem valósult meg, a teljes támogatás jár vissza kamatostul. Budapest tavaly 125 útvonal helyreállítására nyert el támogatást, és az rtf szerint a teljesítés 37 esetben 75 százalék feletti volt, 18 esetében viszont még a 75 százalékot sem érte el.

A vidéki településeken többnyire beletörődtek a még nem is végleges verdiktbe, amit egyesek annak tulajdonítottak, hogy az rft nem akarta egyedül Budapesttel elvitetni a balhét. A fővárosban azonban az ellenzék azonnal lecsapott a puszta tévedéssel nehezen magyarázható mérési hibák tömegére. A pénzügyi ellenőrzési bizottság fideszes elnöke, György István azonnali vizsgálatot követelt a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem bevonásával. A kormánypárti többség azonban mindössze azt szavazta meg a testület hétfői ülésén, hogy a főpolgármester adjon tájékoztatást a történtekről. A Fidesz álláspontja szerint ugyanakkor személyesen Demszky Gábornak kell felelnie az esetleges szabálytalanságokért, hiszen az eddigi egyetlen esetben, amikor kiderült, hogy a támogatott útfelújítás nem valósult meg, a Pest megyei Kocsér akkori polgármesterét jogosulatlan gazdasági előnyszerzés miatt ügyészi megrovásban részesítették. Budapest vezetői viszont azzal érvelnek, hogy az rft által nem kifogásolt hetven útvonal némelyikénél a főváros jelentősen túlteljesített, így a megvalósulás aránya átlagosan 95 százalékos. Tájékoztatásukból az azonban nem derült ki, miből fizették ki azokat az útvonalakat, amelyek a tervezettnél hosszabbra sikerültek, ha a vállaltnál kevesebb aszfaltozás esetén is a teljes összeget leperkálták a kivitelezőnek. Budapest azt is nehezményezi, hogy bár a kormány eredetileg azt ígérte, felesben építik az utakat, a támogatási arány a három év alatt mindössze 35 százalékos volt. A városüzemeltetési feladatokat tavaly ősztől ellátó főpolgármester-helyettes, Hagyó Miklós a HVG érdeklődésére ugyanakkor elismerte, jogi értelemben "van sara" a fővárosnak, ám azt is hangsúlyozta, hogy az idén több szempontból is megszigorították a kivitelezőkkel kötött szerződéseket, így például az útépítőknek letétbe kell helyezniük a költségvetés 10 százalékát a hibák kijavítására, garanciavállalásuk pedig nem négy, hanem öt évre szól.

Ez azonban nem megoldás arra, hogy ahányszor megmérnek egy-egy útszakaszt, annyiszor más eredmény jön ki. Márpedig az útépítések egy része a következő években uniós forrásokból történik, a központi régióban 5,5 milliárd forintra már ki is írták az első pályázatot. A brüsszeli támogatás elszámolásánál pedig bármilyen szabálytalanság a teljes összeg visszafizetésével jár. A hazai finanszírozás esetében a közép-magyarországi rft várhatóan október 12-én hozza meg a végső döntést, ki és milyen mértékben fizeti meg a tanulópénzt. Az rft ellenőrzési és monitoringbizottságának mindenesetre kormánypárti elnöke van, méghozzá az önkormányzati szakállamtitkár, Szaló Péter személyében.

SZABÓ YVETTE