A londoni pénzügyi szolgáltató szféra nemzetközi promóciós tevékenységét ellátó társaság, az International Financial Services London (IFSL) becslései szerint a szuverén vagyonalapok befektetői tőkeállománya tavaly 18 százalékkal 3300 milliárd dollárra (550 ezer milliárd forintra) emelkedett; ez a kétszerese a 2001-ben mért tőkevagyonnak.

A növekedés zöme az ázsiai felzárkózó gazdaságok hivatalos devizatartalékainak emelkedéséből, illetve más felzárkózó gazdaságok olajexport-bevételeiből eredt. Az IFSL elemzése szerint 2007 végén további 6100 milliárd dollár volt más, állami kezelésű befektetési mechanizmusokban, például nyugdíjtartalék-alapokban, fejlesztési alapokban, állami tulajdonú vállalatoknál.

A nem szuverén vagyonalapokban tartott hivatalos devizatartalékok értéke elérte az 5300 milliárd dollárt. Az IFSL előrejelzése szerint a szuverén vagyonalapokban kezelt tőke értéke 2010-re el fogja érni az ötezer milliárd, 2015-re pedig a 10 ezer milliárd dollárt. A szuverén vagyonalapok tőkevagyona most már meghaladja a fedezeti alapokét. Jóllehet még mindig kisebb a hagyományos alapkezelőknél tartott befektetői tőke értékénél, de ez utóbbiakhoz képest a szuverén alapok gyorsabban növekszenek, áll az IFSL szerdán Londonban kiadott elemzésében.

A szervezet szerint a nyersanyagok – főleg a kőolaj és a földgáz – exportjából finanszírozott szuverén vagyonalapok kezelt tőkeértéke 2007 végén 2100 milliárd dollár, az egyéb forrásokból – a hivatalos devizatartalékokból, költségvetési többletekből, nyugdíjtartalékokból, privatizációs bevételekből – finanszírozottaké 1200 milliárd dollár volt.

Az elemzés szerint a szuverén vagyonalapok szerepe igencsak megnőtt a nem elsőrendű (subprime) amerikai jelzálogadósi körből tavaly kiindult globális likviditási válság nyomán. Az ilyen típusú, főleg felzárkózó piaci - kuvaiti, szingapúri, Abu Dzabi-i, kínai – állami ellenőrzésű intézményi befektetők több mint 60 milliárd dollárnyi tőket fektettek megrendült helyzetű fejlett piaci – főleg amerikai és svájci – nagybankokba, bőven vásárolva azok tőkeemeléséből.

Az ilyen alapok által finanszírozott, határokon átnyúló vállalati felvásárlási és egyesülési (M&A) tranzakciók értéke tavaly elérte a 49 milliárd dollárt, ami 165 százalékos emelkedés az előző évi 19 milliárd dollárról, áll az elemzésben.

Az IFSL adatai szerint a szuverén vagyonalapok az idei első három hónapban is már 24 milliárd dollárt fektettek be a fejlett piaci magánszektorba.

A szuverén vagyonalapok olyan súlyú globális nagybankokat segítenek ki likviditással, mint a Citigroup, amelynek eddig 22 milliárd dollár tőkét nyújtottak – ezzel 12,7 százalékos részt szerezve e bankban –, vagy a Merrill Lynch, amely 12,2 milliárd dollár tőkeinjekciót kapott szuverén vagyonalapoktól, 23 százalékos részesedésért cserébe, áll az IFSL londoni elemzésében.

A számokból az látszik, hogy csak csupán a szuverén alapoknak közel tízszer annyi pénzük van, mint amennyi értékpapír-leértékelődést, veszteséget - 1200 milliárd dollárt – összesen jósol a világ összes pénzintézetének a Goldman Sachs befektetési bank a "nem elsőrendű válság" miatt. És éppen a felzárkózó piaci állami tulajdonú vagyonalapok előszeretettel sietnek is a bajba került magánbankok segítségére, persze jóval a tavaly év eleji árak alatt vásárolva részvényeikből. Válságról tehát igazából aligha lehet szó a bankvilág egészében, annál inkább némi átrendeződésről.

Az ilyen típusú intézményi befektetők mögött ugyanis kormányok állnak. Ezek a fajta befektetési intézmények nem számítanak teljesen új jelenségnek a tőkepiacon. Piaci súlyuk azonban az utóbbi években rendkívüli mértékben megnőtt, ahogy egyes felzárkózó gazdaságok – főleg Kína és Oroszország - hivatalos devizatartalékai hatalmasra duzzadtak a robbanásszerű exportbővülés, illetve a rekordokat döntögető nyersanyagárak révén.

Piaci elemzők, sőt, már a fejlett gazdaságú országok politikusai is azonban mind gyakrabban adnak hangot aggodalmuknak amiatt, hogy az állami irányítású befektetési alapok térnyerése politikai befolyásszerzésre is alkalmas.