Ezer főre vetítve az EU-ban évi 5,7 lakás épül, Magyarországon 3,6, míg Ausztriában 5,2 ez az arányszám a 2007. évi adatok alapján, így jutna hely a magyar piacon az új bérlakásoknak is – mondta Norbert Schwarzmüller a Társaság a Lakásépítésért Egyesület elnökségi tagja, aki a Wienerberger téglaipari konszern magyarországi leányvállalatának vezetője.

Az osztrák modell lényege, hogy a szövetkezeti vagy gazdasági társasági formában működő GVB-k fejlesztők, beruházók és üzemeltetők is egyben. Vagyis a maguk által felépített lakásokat kezelik is, így „a saját főztjüket eszik”, tehát nagyon kell adniuk a minőségre – fogalmazott Andreas Sommer, a Gazdasági és Munkaügyi Minisztérium osztályvezetője. Az építési költségekre kialakult piaci számok vannak, de a konkrét összegeket ellenőrzi még a közhasznú lakásépítő szervezetek irányító és felügyeleti szövetsége. Erről Theo Österreicher, e szervezet igazgatója beszélt.

A közhasznú szektor mindent piaci alapon, profi kivitelezőkkel építtet, a bevételei a lakbérből és az állami támogatásból származnak. A tulajdonosoknak – akik között önkormányzatok, szakszervezetek, bankok, és biztosítók is megtalálhatók – legfeljebb 3,5 százalék nyereséget fizethet évente a társaság, a befektetett tőke arányában. Ha ennél magasabb a nyereség, akkor azt vissza kell forgatni az építésbe. Arra a kérdésre, hogy egy pénzügyi intézménynek miért éri meg ekkora haszonnal befektetni, a járulékos előnyöket hozták fel. Például egy biztosító folyamatosan kínálhatja termékeit a saját bérházaiban lakóknak, illetve a lakások értéke javíthatja egy bank mérlegét.

A második világháború után Ausztriában sokáig az állami költségvetési bevétel 10 százalékát fordították bérlakások építésére. A rendszert 1996-ban úgy fixálták, hogy az éves támogatás 1,8 milliárd euró, amely jelenleg a GDP 1 százaléka, a folyó költségvetési bevételnek pedig mintegy 2,5 százalékát teszi ki. Ezt a pénzt tovább osztják tartományokra, ahol kiegészítik saját forrással, így végső soron évente 2,5 milliárd euró jut bérlakás építésre. Ebből évi 16 ezer új bérlakás épül, a nettó bérleti díj pedig 2-2,5 euró négyzetméterenként és havonta. Az állami támogatást tehát a közhasznú szervezet kapja, így ennyivel olcsóbb lesz az építés. Miután nem nyereség orientált az építő, ezen az ágon is képződik megtakarítás, továbbá nem kell megfizetnie a 20 százalékos profit adót sem (a kifizetett legfeljebb 3,5 százalékos nyereség után). Mindezek figyelembevételével határozzák meg a lakbéreket, így azok olcsóbbak, mint támogatás nélkül lennének.

A többszintes épületekben lévő lakások kétharmada ilyen konstrukcióban működik Ausztriában. Összehasonlításul: a 2008. évi magyar költségvetés lakás célra 120 millió forint lakbértámogatást és 190,7 milliárd lakástámogatást tartalmaz, a két összeg együtt a GDP 0,75 százalékát teszi ki.

Miután a bérlakás építés, és a lakbér megállapításának a részletes szabályait a tartományok állapítják meg, általános szabályként elmondható, hogy annak jár ilyen bérlakás, akinek az éves nettó jövedelme nem több 30 ezer eurónál. A közhasznú építő cég a helyi önkormányzattal közösen dönthet úgy, hogy a bérlő 10 év után megvásárolhatja a lakást.

Az osztrák modellt eddig Románia, Albánia és Montenegró vette át, igaz csak korlátozott földrajzi körben – számolt be Wolfgang Amann az IIBW nevű, lakásügyi kutató intézet ügyvezetője. Romániában például az IBM és néhány más nagyüzem épít így lakásokat az alkalmazottainak.

Bécs egyik külvárosában olyan bérházat mutattak be a vendéglátók, amelyben kétszintes lakások találhatók. A földszintről induló lakások kertkapcsolattal, míg a felső két szinten elhelyezkedők zöld tetőterasszal bírnak. A havi bérleti díj négyzetméterenként – közös költséggel, de saját rezsi nélkül – 8 euró. A ház fürdőjét, kis medencével, szaunával, gőzkabinnal 4 óráig 14 euróért használhatja egy család.

A belvárosban modern tervezésű, néhány éve épült bérházban egy átlagos, 75 négyzetméteres lakás havi bérleti díja – újra csak közös költséggel – 380 euró (mintegy 5 euró négyzetméterenként). A garázsért havi 60 eurót kell fizetni. Wolfgang Amann úgy kalkulált, hogy Magyarországon egy hasonló rendszert szintén a GDP 1 százalékának megfelelő támogatással lehetne elindítani.