Az Egyesült Államokban más a helyzet, mint Európában. A Fed azért csökkentette a kamatot, hogy enyhítse a lakóingatlan-tulajdonosok gondjait. Ott teljesen más a helyzet, és ezért más a (pénzügy) politika is – idézte az EKB igazgatótanácsának tagját, Nout Wellinket a Het Financieele Dagblad című holland gazdasági lap pénteken.

Az EKB jövő csütörtökön tartja következő kamatdöntő értekezletét.

Az euróövezetben márciusban átlagosan 3,5 százalékkal voltak magasabbak a fogyasztói árak, mint tavaly márciusban, jelentették az EU statisztikai hivatalában hétfőn előzetes becslésként. A márciusi ütem új rekord a közös statisztika 1997. januári bevezetése óta.

Az Európai Központi Bank (EKB) kamatpolitikájának legföljebb 2 százalékos tizenkét havi inflációt kell megcéloznia az euróövezetben.

Az év eleji euróövezeti gazdasági mutatók általában nem túl rosszak, az ipari termelés éves szinten elég erősen nőtt is, rácáfolva a lassulást jósló elemzői előrejelzésekre. Ezek is megerősítik, hogy az Európai Központi Banknak (EKB) nincs oka csökkenteni alapkamatát, és nem is csökkentheti, mert szeptember óta a tizenkét havi infláció az EKB legföljebb 2 százalékos célja fölött van az euróövezetben.

Az EKB legutóbb tavaly június elején emelte alapkamatát, 2005. december óta nyolcadszor, ismét negyed százalékponttal 4,00 százalékra, azóta nem mozdult. Az EKB idén 1,3-2,1 százalék között várja a gazdasági növekedést az euróövezetben – az EKB 2005 végén felülvizsgált felfogása szerint az euróövezetben az árstabilitás szempontjából fenntartható potenciál közelebb van évi 2,0 százalékhoz, mint az addig számított 2,5 százalékhoz -, az évi átlagos inflációt 2,6-3,2 százalék között várja. Az Európai Bizottság 1,8 százalékos GDP-növekedésre és 2,6 százalékos évi átlagos inflációra számít. Tavaly átlagosan 2,6 százalékos volt a GDP-növekedés az euróövezetben a 2006-os 2,8 százalék után, amely hatéves rekord volt.

Az amerikai szövetségi tartalékbankrendszer (Fed) tavaly szeptemberben  kezdte a csökkentést, irányadó szövetségi napikamatcélját azóta 2,25 százalékra vitte le 5,25 százalékról. Az infláció ugyan az Egyesült Államokban is viszonylag magas, de a Fedet jobban aggasztják a gazdasági kilátások. Az IMF hivatalosan jövő héten megjelenő új előrejelzéseiből már kiszivárogtatott számok szerint az Egyesült Államok GDP-növekedési lehetőségét 0,5 százalékra tartja a januárban jósolt 1,5 százalék helyett a nemzetközi pénzintézet. A Fed elnöke, Ben Bernanke maga szerdán, kongresszusi beszámolójában, recesszió lehetőségét pedzegette az első félévben.

Valószínű, hogy az euróövezetben a GDP-növekedés idei lassulását sem a beruházások lendülete vagy az export okozza majd keresleti oldalon, hanem a bértakarékossággal és a kilátások miatti aggodalmaktól fékezett, krónikusan gyenge lakossági kereslet, amely a keresleti oldali forrás több mint felét teszi ki.

Az euróövezetben a gazdasági növekedés és az infláció belső forrása nem a lakossági, hanem a vállalati fogyasztás. Ezt tükrözi az M3-as pénzellátás csillagászati növekedése, éspedig a vállalatok felé mind bővebben áramló hitelek miatt. Az EKB utolsó statisztikája szerint az M3-as pénzellátás februárban is még 11,3 százalékkal volt nagyobb az egy évvel korábbinál, nem messze a tavaly novemberi, 12,4 százalékos rekordtól. Az ütem 2007. január óta évi 10 százalék fölött van, messze meghaladva az EKB rég elfeledett, hivatalos tűrésküszöbét, amely éves szinten 4,5 százalékos pénzellátás-növekedést tart elviselhetőnek az inflációs kockázat szempontjából.
 
A gyengülő lakossági kereslet tünete

A magánszektornak nyújtott hitelezés növekedésének üteme kissé csökkent - februárban évi 10,9 százalékra a januári 11,1 százalékról, mert a bankközi hitelezés gyengült a "nem elsőrendű válság" miatt, és a lakossági hitelezés lanyhult: 5,8 százalékkal volt nagyobb februárban, mint tavaly februárban, a növekedés üteme kissé csökkent a januári 6,0 százalékról. Ez az euróövezetben nem valamiféle ingatlanpiaci vagy kiskereskedelmi hitelválsággal függ össze - ilyen itt nincs, nem úgy, mint az Egyesült Államokban -, hanem ez is a gyengülő lakossági kereslet egyik tünete. Az euróövezetben a lakossági fogyasztás a tavalyi első negyedben 1,4 százalékkal, a másodikban és a harmadikban 1,6-1,6 százalékkal, az utolsó negyedévben mindössze 1,1 százalékkal volt több az euróövezet átlagában az egy évvel korábbinál, messze elmaradva a 2006-os utolsó negyedévi, igen szerény 2,1 százalékos éves ütemtől is. Legutóbbi statisztika szerint februárban a kiskereskedelmi forgalom 0,5 százalékkal csökkent az euróövezetben januárhoz képest, és  0,2 százalékkal elmaradt az egy évvel korábbitól is, változatlan áron számolva.

Mindennek hátterében nem a bankközi hitelválság áll, hanem az, hogy az euróövezeti munkaköltségek közül a bérköltség – vagyis az alkalmazottaknak fizetett összes bér – tavaly az első negyedévben 2,3 százalékkal, a második negyedben 2,8 százalékkal, a harmadikban 2,6 százalékkal, az utolsó negyedévben 2,9 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit, vagyis a tavalyi második félév óta a növekedés elmarad az éves inflációtól – ez csökkenést jelent reálértékben, ettől csökken a lakosság hitelfelvevő képessége is.

A bankokon kívül azonban a vállalatoknak adott kölcsönök februárban már 14,8 százalékkal, új rekord ütemben nőttek éves szinten a januári és a decemberi, 14,5-14,5 százalékos ütem után. E körben sincs se híre, se hamva semmiféle "hitelválságnak", annak gazdasági következményeit szemlátomást a jövőtől félő, pénzzel igen takarékosan ellátott bérből és fizetésből élőkre terheli mind a vállalati bérpolitika, mind az EKB pénzügypolitikája.