Angela Merkel kancellár és Jürgen Thumann, a német iparszövetség elnöke. Az Ifo szerint jó állapotban van a reálgazdaság © bundeskanzlerin.de

Februárban a német külkereskedelem többlete – naptári és szezonális kiigazítással – 16,4 milliárd euróra euróra nőtt a januári 16,1 milliárdról, miután az elemzők átlagosan csak 15,8 milliárdot vártak. Az eredmény láttán a legtöbb elemző 0,6 százalékra javította előrejelzését az első negyedévi német gazdasági növekedésre 0,3 százalékról, az előző negyedévhez viszonyítva. Tavaly februárban 14,3 milliárd euró volt a német külkereskedelem többlete.

Februárban az export szinten maradt januárhoz képest, 85,2 milliárd eurót ért el naptári és szezonális kiigazítással, miután januárban meredeken, 3,6 százalékkal bővült decemberhez képest. Kiigazítás nélkül a februári kivitel 9 százalékkal meghaladta az egy évvel korábbit.

A behozatal, ismét főleg a gyenge lakossági fogyasztást tükrözve, februárban szezonális és naptári kiigazítással 68,8 milliárd euró volt, 0,4 százalékkal kevesebb a januárinál, és – kiigazítás nélkül – 7 százalékkal több a tavaly februárinál.

A müncheni Ifo gazdaságkutató intézet üzleti bizalmi mutatója, hétezer német feldolgozóipari, építőipari, nagy- és kiskereskedelmi vállalat megkérdezése alapján, márciusra 104,8 pontra emelkedett a februári 104,1 pontról, miután az elemzők 103,4 pontot vártak. Januárra éppen 103,4 pont volt a mutató, a decemberi 103,0 pont után.

Az Ifo kommentárja szerint a német gazdaság az év elején lendületet vett, az álláshirdetések további reményekre jogosítanak. A német cégek javuló exportkilátásokban bíznak, a drága euró ellenére. Az export további fellendülését támogatják a beruházási tervek. Az Európai Központi Bank (EKB) statisztikáiból már korábban kiderült, hogy a vállalati hitelezés az utóbbi hónapokban is rendre rekord ütemekkel bővült éves összehasonlításban, itt nyoma sincs semmiféle hitelszűkének, amely a bankközi piacon érezhető csak. Az Ifo szerdai kommentárja szerint nincs szükség kamatcsökkentésre az EKB részéről, a korlátozott hitelszűke kezelésére elegendők a bank nyíltpiaci árverései. „A reálgazdaság jó állapotban van” – mondta az Ifo vezető közgazdásza, Gernot Nerb.

A német vállalati, értékforgalmazói és lakossági hangulatmutatók azt jelzik, hogy a „nem elsőrendű válság” és az idén várható gazdasági lassulás miatt erős a borúlátás, de a legnagyobb ijedtség már elmúlt. A várakozások az egy évvel korábbi reményekhez képest jóval alacsonyabb szinteken stabilizálódtak, illetve kissé javulnak az év eleje óta, abból a felismerésből, hogy a helyzet egyelőre nem is olyan rossz, mint korábban gondolták. Ezt megerősítik az ipari termelés vártnál nagyobb év eleji növekedéséről szóló adatok, s ez az euróövezet egészére is jellemző.

A német gazdaság tavaly nagyrészt szilárdan teljesített, de az év végét már lassulás jellemezte, ezért tavaly az évi átlagos gazdasági növekedés 2,5 százalékra, munkanapokkal kiigazítva 2,6 százalékra csökkent a 2006-os 2,9 százalékról, illetve munkanapokkal kiigazítva 3,1 százalékról. A német kormány október végén az idei előrejelzését 2,0 százalékra rontotta 2,4 százalékról. A német gazdaságkutató intézetek már korábban többnyire 2 százalék alá vitték az előrejelzéseiket. Az Európai Bizottság februárban 1,6 százalékra rontotta előrejelzését az idei német gazdasági növekedésre, a novemberben valószínűsített 2,1 százalékról.

Németországban a foglalkoztatottak száma az exportgazdaság bővülése és a sok beruházás miatt nő – az őszi létszám a legnagyobb volt az ország 1990. októberi újraegyesítése óta –, ugyanezért csökken a munkanélküliség, de az inflációtól tartósan elmaradó, szerény – az egész EU-ban legkisebb ütemű – béremelkedés miatt a javulás nem látszik meg a lakossági fogyasztáson, a GDP-növekedés legfontosabb kínálati oldali tényezőjén.

A munkaköltségek közül 2006-ban a bruttó bértömeg átlagosan 1,225 százalékkal emelkedett Németországban, utána tavaly átlagosan 1,45 százalékkal nőtt. Németország ezzel szűkmarkúsági-rekordot tart az EU-ban, ráadásul ez reális csökkenést jelent az infláció miatt. Németországban tavaly az évi átlagos infláció 2,3 százalékos volt EU-szabvány szerint számolva, 1994 óta a leggyorsabb. Most márciusban a tizenkét havi infláció 3,2 százalékra ugrott a februári 2,9 százalékról, szintén EU-szabvány szerint. Németországban 2000 óta is csak 14,7 százalékkal emelkedett az átlagos bruttó bér – ez ugyancsak a legkevesebb Európában –, vagyis reálértékben szinte semmivel: tavaly ugyanis átlagosan 14,2 százalékkal voltak magasabbak a fogyasztói árak, mint 2000-ben.

Németországban utoljára 2004-ben emelkedtek a bérek reálértékben: a kétgyerekes átlagos család vásárlóereje 0,4 százalékkal emelkedett. 2006-ban már 1,1 százalékkal, tavaly 1,3 százalékkal csökkent a reálbér átlagosan, derült ki a német kormány márciusban kiadott parlamenti tájékoztatásából.

Ezért a német gazdasági növekedés fő forrása kínálati oldalon továbbra is a beruházás és az export. Ez arra vall, hogy az utóbbi másfél évtizedben Németországban és általában Nyugat-Európában is „rendszerváltás” volt: a tudás- és minőségalapú termék- és szolgáltatásexport lett a fő húzóerő a sokszorosára nőtt, globalizálódott piacot megdolgozva, és ez – a munkahelyek exportjával együtt – háttérbe szorította, ha nem épp egyenest felszámolta a „fogyasztói társadalom” korábbi modelljét.