A mostani ugrás mögött az áll, hogy – amint szintén szerdán közölték –, februárban gyorsult a béremelkedés: az iparban és a szolgáltatásokban az átlagbér februárban 9,8 százalékkal volt nagyobb az egy évvel korábbinál, a januári, 8,1 százalékos éves többlet után. Reálértékben ez 5,6 százalékos, illetve januárban 4,1 százalékos növekedést jelent. Tavaly átlagosan 6,4 százalékkal, vásárlóerőben mérve 3,5 százalékkal nőttek a fizetések ezekben az ágazatokban Szlovákiában.

Ez éles fordulat tavalyhoz képest: tavaly februárban 5,7 százalékos volt az éves reálbér-emelkedés – ez maradt a tavalyi csúcsütem –, utána a tizenkét havi emelkedés szeptemberre 2,3 százalékosra csökkent, majd decemberben már 0,6 százalékos visszaesés volt, közelítve a nyugat-európai szokáshoz.

Februárban a szlovák iparban és a szolgáltatásokban kifizetett bruttó átlagbér 20 589 szlovák korona (161 546 forint) volt, kissé kevesebb a januári 20 877 koronánál. Februárban a legtöbbet, átlagosan 51878 koronát, a távközlésben dolgozók keresték, a legkevesebbet, átlagosan 11028 koronát, a szállodák és az éttermek dolgozói kapták. Elemzők szerint az új adatok megerősítik az inflációs veszélyt, de nem kockáztatják Szlovákia belépését az euróövezetbe jövő január elsején.

Az egyik legfontosabb feltétel, az inflációs feltétel tekintetében Szlovákia igen jól teljesít. Az euróvezeti tagság feltétele, hogy a megelőző időszakban a jelölt országban az infláció tizenkét havi mozgó átlaga legföljebb 1,5 százalékponttal haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációjú EU-tagországban mért, mozgó tizenkét havi átlagos inflációk átlagát. Az EU statisztikai hivatalának utolsó teljes adatsora szerint a három legkisebb mozgóátlag átlaga februárral együtt 1,6 százalék volt, a referenciaérték tehát 3,1 százalék. Szlovákiában a februárral zárult tizenkét hónapban az átlagos infláció 2,1 százalékos volt az előző tizenkét hónaphoz képest, vagyis az ország igen kényelmesen a referenciaértéken belül maradt. Igaz, hogy Szlovákiában az utóbbi időben megugrott az infláció - februárban a tizenkét havi inláció 3,4 százalékosra emelkedett a januári 3,2 százalékról és a tavaly februári 2,0 százalékhoz képest EU-szabvány szerint számolva, csakhogy közben – tavaly szeptember óta – az euróövezet maga sem teljesíti az EKB legföljebb 2 százalékos célját: az előzetes becslés szerint az euróövezetben márciusban 3,5 százalékra, újabb rekordra emelkedett a tizenkét havi infláció a februári 3,3 százalékról. Februárral bezárólag a tizenkét havi euróövezeti mozgóátlag 2,4 százalékos, az egész EU-é 2,6 százalékos volt.

Az inflációs feltétel fontos: emlékezetes, hogy Litvánia 2007-től szeretett volna belépni az euróövezetbe, de csatlakozását az inflációra hivatkozva utasították el az euróövezeti pénzügyminiszterek 2006-ban, pedig Litvánia mindössze 0,1 százalékponttal múlta felül a referenciaértéket, és minden más feltételt hűségesen teljesített.

Az államháztartás és a közadósságot tekintve is jók Szlovákia esélyei: GDP-arányos államháztartási hiánya tavaly 2,16 százalék volt, sokkal kisebb a tervezett 2,9 százaléknál, közölték előzetes adatként a szlovák pénzügyminisztériumban március végén. Az euróövezeti csatlakozás feltétele legföljebb 3 százalékos GDP-arányos deficit. Az arányaiban szerényebb hiányt elsősorban a GDP gyors, tavaly 10,4 százalékos növekedése tette lehetővé.

Az Európai Bizottság a legutóbbi, novemberi előrejelzésében 3,7 százalékon ismerte el Szlovákia 2006-os államháztartási hiányát, tavalyra 2,7 százalékot várt, idénre 2,3 százalékot, jövőre 2,4 százalékot valószínűsített.

A szlovák pénzügyminisztériumban most erre az évre 2,0 százalékos, jövőre 1,7 százalékos hiányra számítanak a konvergenciatervben szereplő 2,3 százalék, illetve 1,8 százalék helyett, 2010-re 0,8 százalékot jósolnak, 2011-re hiánymentességet valószínűsítenek. A szlovák államadósság a múlt év végére 544 milliárd koronát ért el, ez a hazai össztermék 29,4 százaléka. Az euróövezeti belépés feltétele legföljebb 60 százalékos GDP-arány.

A jelek szerint azonban az euróövezetbe kívánkozó új EU-tagokkal szemben az Európai Bizottság – amint Litvánia példázza – szigorúbb, mint régebben. Elemzők szerint ennek az az oka, hogy nem szívesen importálnák az euróövezetbe a felzárkózó piacú országok gyors gazdasági növekedéseket és azzal együtt viszonylag gyors inflációját, ugyanis az EKB egységes kamatpolitikája ezeket a szélsőségeket nem tudná kezelni, pontosabban csak a régi euróövezeti tagok gazdasági növekedésének megfojtása árán tudná fékezni.

Litvánia elutasításával az EU erőteljes példát mutatott. Előzőleg, amikor az euróövezet 1999-ben megalakult, Olaszország és Finnország még nem volt két éve az európai átváltási mechanizmusban, hét országban, közte Németországban nagyobb volt a közadósság az előírtnál, Spanyolország államháztartási hiánya nagyobb volt a szabályszerűnél, és azóta számos nagy ország, közte Németország, Franciaország és Olaszország éveken át ugyancsak túllépte a GDP legföljebb 3 százalékos államháztartási hiányára vonatkozó előírást. Az EU miniszteri tanácsa minden esetben "eljárási kegyelemben" részesítette a legnagyobb szabályszegőket. Görögországról pár éve kiderült: téves statisztikai adatokkal készült fel az euróövezeti tagságra.