Növekedés és reformok

HVG

Szerencsém volt, hogy ezt az éles fegyvert a politikai osztály 1995-ben még nem vetette be - utalt a népszavazásra Bokros Lajos, a Horn-kormány pénzügyminisztere (jelenleg a Közép-európai Egyetem vezérigazgatója), miután a HVG azt tudakolta tőle, vajon az általa vezényelt és a bérek vásárlóerejének csaknem 20 százalékos csökkenésével járó akkori költségvetési kiigazítás a mostanihoz képest miért volt viszonylag könnyű menet. Mert bár a 2006 nyarán bevezetett stabilizációs program a reálbérek szerényebb, mintegy 5 százalékos mérséklődését hozta, mégis láthatóan hevesebb ellenállásba ütközik, mint a Bokros Lajos és Surányi György akkori jegybankelnök által kidolgozott recept. A két csomag abban is különbözik, hogy az 1995-ös stabilizáció alapvetően pénzügyi keretek között maradt, és csak néhány reformelemet tartalmazott; viszont az előre felvázolt gazdaságpolitikai pálya teljesült, ezért a programmal kapcsolatban kevésbé merültek fel hitelességi gondok, mint a mostanival szemben, amikor a célok és az eszközök is folyamatosan változnak - tette hozzá Bokros.

"A szolidaritás paródiája, hogy a nyugdíjasok leszavazták a tandíjat, a diákok pedig megkímélték a nyugdíjasokat a vizitdíjtól, és most mindenki örül, hogy senki nem fog fizetni" - kommentálta Bokros a népszavazást a Debreceni Egyetem közgazdaság-tudományi karán múlt szombaton A jelen a jövő múltja című konferencia keretében tartott előadásában. Mindazonáltal a referendum sem vette el a kedvét attól, hogy ismételten megmagyarázza, az ingyenesség illúzió, s ha az egészségügyi és oktatási szolgáltatásokért csak adókkal, járulékokkal fizetünk, az igénybevétel helyén (az egyetemen, az orvosi rendelőben) pedig nem, akkor állandó lesz a túlkereslet - s így a hiány, a pazarlás, a korrupció is. Mivel pedig Magyarországon nagyon széles a járulékfizetés alól mentességet élvezők köre, szükség volna rá, hogy az orvosi kezelések feltételéül mindenki fizessen havi 10 ezer forintos egészségügyi hozzájárulást - vagyis váltson afféle bérletet -, továbbá a minimálbért meghaladó jövedelem után 10 százalékos egészségügyi adót. A szolgáltatás minőségi javulásához igenis szükség van versenyre - szállt szembe Bokros látványosan a momentán uralkodó felfogással is. Az általa kívánatosnak tartott, több magánbiztosítós modellben a pénztárak versenyeznek a páciensek, a gyógyító szolgáltatók pedig a pénztárak pénzéért. Ha a népszavazás eltörölte a tandíjat, a költségtérítéses képzést viszont nem, akkor át kell térni az utóbbira, tandíj nélkül ugyanis nem várható el, hogy az oktatás színvonala javuljon - fűzte hozzá.

"A strukturális reformoknak az volna a lényegük, hogy rövid távú áldozatok fejében hosszú távon kedvezőbb helyzetbe kerüljenek az emberek, például szociális ellátás helyett munkához jussanak" - mondta Győrffy Dóra, a Debreceni Egyetem adjunktusa, aki tudományos fokozatait a Harvardon és a Közép-európai Egyetemen szerezte meg. Az ilyen reformokhoz azonban bizalomra volna szükség, erről pedig a gazdaságban csak akkor lehet beszélni, ha mindkét fél biztosra veszi, hogy a másik betartja az ígéretét. Mivel ez a bizalom hiányzik, Győrffy szerint az emberek nem áldozatnak tekintik a kiigazítás és a reformok hatásait, hanem kárként élik meg. A bizalmatlanság légkörében a kiigazítás is inkább a bevételek, az adók növelésére szorítkozik, nem a közkiadások csökkentésére, ami visszaüt az alacsony foglalkoztatásban, a gyenge gazdasági növekedésben, ez pedig újabb egyensúlytalanságokat okozhat, és velük együtt a bizalmatlanság is újratermelődhet - vázolta.

"Egyre több jel utal arra, hogy csökken a magyar gazdaság potenciális növekedési üteme, s ez nagyobb baj, mint az, hogy rosszak az aktuális GDP-adatok" - hangsúlyozta előadásában Antal László, az MKB Bank vezető közgazdásza. Ilyen esetekben pedig vészesen nő a hit a csodafegyverekben, amelyek hadrendbe állításával állítólag gyors fellendülést lehet elérni, ám Antal szerint önmagában sem az adócsökkentés, sem a szociális kiadások megnyirbálása nem tekinthető annak. "A konvergenciaprogram annyiban kemény, hogy az államháztartás hiánya gyorsan csökken, abban az értelemben viszont puha, hogy az állami újraelosztás túlzó arányait csak lassan mérsékli" - vélekedett. Hozzátette, hogy ha az állami kiadásokat csökkentő reformok elakadnak, akkor minden egyedi eszköz bevetése - így az adócsökkentésé is - teljességgel hiábavalónak bizonyul, nem lesz elégséges a növekedés gyorsítására.

Ami az államháztartás terjedelmét illeti, a politikai bal- és jobboldal szakértői egybehangzóan állítják, hogy a hazai össztermék (GDP) 50 százalékát megközelítő állami elvonás a gyors gazdasági növekedés egyik fő akadálya. Erre utalt minap tartott előadásában Járai Zsigmond, aki afféle adósságtanácsot szervezett össze, hogy a meghívott szakértőket és civil érdeklődőket meggyőzze az eladósodás veszélyeiről. "A politikusok azért szeretnek költekezni, mert azt hiszik, akkor újra megválasztják őket" - mondta az egykori fideszes pénzügyminiszter, a jegybank korábbi elnöke, aki szerint egy kormány morálisan akkor gazdálkodik jól, ha nem csinál adósságot, nem hagy kifizetendő számlát a következő generációkra. Járai számszerű levezetése szerint ma már olyan súlyos a helyzet, hogy 6 százalékos gazdasági növekedés esetén is a GDP 4 százalékát vinnék el a kamatok, 2 százalékát a hiteltörlesztés, ebből pedig az következik, hogy harminc év rámegy a kölcsönök visszafizetésére, és akkor tart ott a magyar életszínvonal, mint most. "Nem a nulla adósság a cél, hanem az, hogy az adósság kezelhető legyen" - mondott ellent Parragh László kamarai elnök, amire Járai is némiképp árnyaltabban fogalmazva úgy korrigálta véleményét, hogy a GDP 30-40 százaléka körüli adósság a nemzetközi sztenderdek szerint elfogadható. (A magyar államadósság ezzel szemben tavaly a GDP 66%-a körül alakult.)

Ezzel egybecseng a Magyar Nemzeti Bank legújabb elemzése is a konvergenciafolyamatról, amely felidézi, hogy az Európai Központi Bank szakértői az államháztartás optimális méretét a GDP 30-35 százalékában jelölték meg, a Nemzetközi Valutaalap Magyarországra vonatkozó ajánlásaiban pedig 40-45 százalékos arány szerepel. Ezt a gondolatmenetet fűzte tovább Simor András jegybankelnök a Népszabadságban megjelent tanulmányában, megjegyezve, nem azon kellene a politikusoknak töprengeniük, hogyan pótolják a központi költségvetésből a vizitdíjat és a tandíjat, hanem azon, hogyan lehetne 2-2,5 ezermilliárd forinttal mérsékelni a közkiadásokat, hogy ennek megfelelő adócsökkentéssel a magyar gazdaság ismét versenyképes legyen. Mind Járai, mind Simor a legnagyobb megtakarításra a szociális-jóléti kiadások terén lát lehetőséget. Járai azért, mert a segélyek, támogatások "egy részét ellopják", és a mai bőkezű politika nem ösztönöz munkára, az MNB-kötet pedig azt hangsúlyozza, hogy a szociális háló eredményesnek bizonyult ugyan a szegénység elleni harc terén, de a járandóságoknak csupán elenyésző hányadát kötik a támogatottak jövedelméhez.

A népszavazás után a reformok politikai-társadalmi környezete nem fog javulni - állapította meg Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke a cég legújabb prognózisának ismertetésekor. Egy nappal korábban Belyó Pál, az Ecostat igazgatója "gazdasági öngólnak" minősítette a népszavazást. A kutatóintézetek mérsékelték növekedési, és növelték inflációs prognózisaikat az idei évre (lásd táblázatunkat a 81. oldalon), ám 2009-es kitekintésre csak az Ecostat és a Kopint vállalkozott. Az előbbi 3,2 százalékos, az utóbbi 3 százalékos gazdasági növekedésre számít jövőre, 4 százalék alá hanyatló infláció mellett. Azzal Vértes is egyetért, hogy "ha a gazdaságpolitika nem tud a hitelességi feltételein változtatni, nagyon nehéz lesz visszatérni a 4 százalékos növekedési pályára".

FARKAS ZOLTÁN