szerző:
hvg.hu

Hinné-e valaki, hogy virágokkal romba lehet dönteni egy fejlett ország gazdaságát? Pedig ez nem kérdés, hiszen megtörtént. A világ első modern pénzügyi kríziséért, s a kereskedelemből dúsgazdaggá vált Hollandia padlóra döntéséért a kapzsiság mellett a tőzsdei árucikként nagy karriert befutott tulipánhagymák a felelősek.

A világ első tőzsdéjét 1602-ben Amszterdamban alapították, s nem sokáig (rövidke 35 évig) kellett várni, hogy beüssön az első krach. A hollandok nem ismerték a tőzsdei őrület és pánik fogalmait, semmiféle tapasztalásuk nem lehetett róluk. (Nem mintha ez megmenthette volna őket, hiszen hasonló menetrend szerint kialakuló válságok azóta is voltak, a legutóbbit hatásait most is nyögjük.) Így gyanútlanul sétáltak bele a gyors meggazdagodás és a hírnév reménye által kifeszített csapdába. Akkoriban a természet és a szépség iránti rajongás szinte kötelezőnek számított a vagyonosabb társadalmi rétegekben, s a vágyott és megszerzendő dolgok között az egzotikus növények különleges helyet foglaltak el. Sokaknak volt üvegházuk, ahol botanikai ritkaságokat neveltek féltő gonddal. A tulipán pedig hamarosan e melegházak arisztokratája lett, s egy-egy nehezen fellelhető példány hagymája csillagászati összegekért cserélt gazdát.

A tulipán elnevezés a török nyelvből származik, a szó a turbán egyik fajtájára utal. A virág a XVI. század közepén jelent meg Európában. Conrad Gesner, akinek közismertségét köszönheti, így számolt be róla azután, hogy 1559-ben először meglátta a tulipánt a gazdag és növénykülönlegességek gyűjtőjeként ismert Herwart tanácsos augsburgi kertjében: „apró álom, amely különleges izgalomba hozza a világot”.

Semper Augustus, a tulipánok királya. Bódító szépség
© Wikipedia
A tulipánhagymákat ennek az úriembernek egy konstantinápolyi barátja küldte, s igen borsos árat fizetett értük. A tulipán divatja lassan terjedt, hiszen például Angliába csak 1600-ban jutott el, s Hollandiában is jó hét évtized kellett hozzá, hogy feljusson a népszerűség csúcsára. Igaz, akkor őrült roham indult meg a növények birtoklásáért, s már nemcsak a leggazdagabbak, hanem a közép- és kispolgárok, kereskedők, boltosok, iparosok is hajlandók voltak esztelen összegeket kifizetni a szaporításhoz szükséges hagymákért. Az eseményeket feldolgozó angol történész, Charles Mackay 1841-ben kiadott munkájában (Extraordinary Popular Delusions and the Madness of Crowds) tudni véli, hogy egy ismert haarlemi kereskedő például a vagyona felét adta oda egyetlen tulipánhagymáért, s ettől nem profitot remélt, csupán szerette volna, ha a ritka fajta tulipán lenne üvegházának dísze.

A tulipánmánia 1634-ben annyira elhatalmasodott a hollandokon, hogy a hagyományos iparágakat kezdték elhanyagolni, s tömegek próbáltak megélhetést teremteni maguknak a virágkereskedelemben. Ahogy az őrület fokozódott, az árak is egyre magasabbra emelkedtek. Sokakról tudni, hogy egész vagyonnak megfelelő 100 ezer guldent fektettek mindössze negyven tulipánhagymába. Egy idő után arra kényszerültek, hogy a hagymákat súlyuk alapján értékesítsék. A mértékegység, a „perit” egy gabonaszem súlyánál is kisebb egység volt. Az Admiral Liefken fajta 400 perit súlyú hagymája 4400, a Childer 106 peritje 1615 guldent ért. Az Admiral Van der Eyck 446 peritjéért 1260 guldent adtak, a legdrágább Semper Augustus 200 peritje pedig 5500 guldent kóstált. Hogy mekkora pénzekről is volt szó, azt érzékeltesse egy lista, amely összesen 2500 gulden értékű árut sorjáz:

Áru

             gulden

2 last (1 last kb. 2 tonna) búza

                  448

4 last rozs

                  558

4 hízott ökör

                  480

8 hízott disznó

                  240

12 kövér birka

                  120

2 nagy hordó (kb. 500 liter) bor

                    70

4 tun (1 tun kb. 950 liter) sör

                    32

2 tonna vaj

                  192

1000 font (1 font kb. 0,5 kg) sajt

                  120

1 teljes ágy

                  100

1 teljes öltözet ruha

                    80

1 ezüst ivókupa

                    60

Összesen

                2500

Börtönnel fenyegető óvatlanság (Oldaltörés)


Mackay beszámolója szerint a Hollandiába érkező, s a tulipánlázról mit sem tudó utazók nagy bajba keverhették magukat óvatlanságukkal. Egy tengerész például – a hazatérte után nem sokkal – egy gazdag kereskedő házában fordult meg, ahol az étekül felszolgált vörös hering mellé elfogyasztott egy furcsa kinézetű hagymát, amelyet a házigazda asztalán talált. Nem sejthette, hogy egy 3 ezer gulden értékű Semper Augustust csemegézett el jóízűen. Miután fény derült a világ egyik legdrágább étkezésére, bizonnyal elkeseredett a szája, mert a kereskedő bűncselekmény elkövetése miatt feljelentette, s a szegény ördög hónapokig börtönben raboskodott, míg szabadon nem engedték.

Egy másik esetben egy angol amatőr botanikus vendégeskedett szintén egy gazdag holland kereskedőnél. A melegházban meglátott egy tulipánhagymát heverni, s nagyon elfogta a kíváncsiság, vajon miképpen fest a belső szerkezete. Ezért egy oltókéssel a hagymát héjaira bontotta, rétegről-rétegre meghámozta. Amikor a hollandus meglátta vendége „tudományos erőfeszítéseit”, azonnal kérdőre is vonta.

- Mit művel uraságod? – kérdezte.
- Meghámozok egy különös hagymát – válaszolta a botanikus.
- Ez egy Admiral Van der Eyck! – sziszegte a hollandus.
- Köszönöm – udvariaskodott az angol.

Viceroy. Alkirályi pompa
© Wikipedia
De házigazdája nem nyugodott meg, s a magisztrátus elé rángatta, ahol börtönbe utalták, s ott is tartották mindaddig, amíg nem adott garanciát a 4 ezer guldenes kár megtérítésére.

A különleges tulipánok iránti kereslet 1636-ban olyan magasra hágott, hogy a kereskedésüket bevezették a tőzsdére Amszterdamban, Rotterdamban, Haarlemben, Leydenben, Alkmarban és Hoornban. A tulipánkereskedők ettől fogva már nem sokat törődtek a szépséggel, hanem a tulipánrészvények esésére és emelkedésére spekuláltak. (Erre többek között az adta a lehetőséget, hogy a tulipán hagymája csak 7-12 év után kezd virágokat hajtani, ami persze szinte kínálja, hogy határidős üzleteket kössenek rá.) Európa leggazdagabbjai a Zuiderzee partján gyülekeztek, a hollandok tömegei pedig függetlenül anyagi, társadalmi és foglalkozásbeli helyzetüktől pénzzé tették a vagyonukat, hogy virágokba fektethessenek. Külföldről nemkülönben rengeteg pénz áramlott az országba. Ez felverte az ingatlanárakat, a lakhatási költségeket, az élelmiszerek és szolgáltatások árait. Eközben a tőzsdei virágkereskedés olyan kiterjedtté és intrikussá vált, hogy szükség volt külön jogszabályt alkotni a dealerek tisztességes viselkedésének meghatározására. A kisebb városokban, ahol nem működött tőzsde általában a legnagyobb vendéglőkben tartották az árveréseket. Ezeken az „ebédeken” néha két-háromszáz ember is részt vett.

Az okosabbak és a jól informáltak persze tudták, hogy ez az őrültség nem tarthat örökké, s előbb-utóbb valakiknek veszíteniük kell. Így a gazdagok már nem vettek többé tulipánokat a szépség kedvéért, hanem csak a vaskos haszon reményében. De ahogy csökkent a fizetőképes kereslet az extra drága hagymák iránt, a piac előbb lassú, majd egyre gyorsabb esésbe kezdett. Az összeomlás 1637 februárjában következett be. A hat hétre kötött határidős ügyletek esetében például megesett, hogy a 4000 guldenre tartott Sempers Augustusok értéke 1500 guldenre töpörödött. A vásárló pedig megtagadta – erre lehetősége volt – a különbözet kifizetését. A helyzet pedig egyre csak romlott, s Hollandia-szerte ezrek és ezrek mentek tönkre, akik nem sokkal korábban krőzusi gazdagságukról szőttek álmokat.

A bukás hatalmas volt és igen fájdalmas. Különösen azok a befektetők szenvedték meg, jutottak szó szerint koldusbotra – és sokan voltak –, akik a fel-fellángoló harmincéves háborúban (amelynek 1621 és 1629 közötti úgynevezett dán-holland szakasza igen közelről érintette őket) összeszedett veszteségeiket akarták gyorsan és kevés erőfeszítéssel kompenzálni. A holland gazdaság hosszú ideig nyögte a következményeket, fizette a kapzsiság és ostobaság árát. Hosszú távon azonban a hollandusokat keserű tapasztalataik nem térítették el a virágokkal való foglalatosságtól, sőt meggyőződésük csak erősödött az évszázadok alatt abban, hogy a szépségre vágyó embereknek szükségük van a virágokra, ami emiatt nagy üzlet. És milyen igaz. Mostanság a holland virágágazat 3,5 milliárd eurós, majd ezermilliárd forintos forgalmat bonyolít le évente.

A bukás teóriái és a tanulságok (Oldaltörés)

A tulipánpiac igen gyors összeomlására különféle teóriák születtek, többek között olyan közgazdasági nagyágyúk tollából, mint a Nobel-díjas John Kenneth Galbraith, aki a válságokról szóló 1990-ben megjelent könyvében (A Short History of Financial Euphoria) a tulipánválságot erkölcsi leckeként mutatta be. Peter M. Garber könyve (Famous First Bubbles: The Fundamentals of Early Manias) ennél mélyebbre ás, s (a virágpiacok történetének, áralakulásának elemzése alapján) azt fejtegeti, hogy a tulipánárak egészen addig racionálisak voltak (bármilyen magas összegekről lett is légyen szó), amíg professzionális kereskedők között alakultak ki. Például 1987-ben is előfordult, hogy komoly kereskedők 500 ezer dollárt fizettek egy újfajta tulipánért, mert jó befektetésnek tartották. A tulipánmánia azonban más volt: „Nem volt egyéb, mint egy értelmetlen téli ivójáték, amelyet egy pestistől meggyötört populáció folytatott a vibráló tulipánpiac igézetében” – írja Garber.

A legújabb magyarázattal Earl A. Thomson és Jonathan Treussard amerikai gazdaságtörténészek szolgáltak 2007-ben, a UCLA-n írott tanulmányukkal (The Tulipmania: Fact or Artifact?). Ők is arra kerestek magyarázatot, hogy mi okozza a piaci instabilitást, a tőzsdei buborékok kialakulását, mi váltja ki a csordaszellem működését, a többrétű egyensúlytalanságot és a hasonló gazdasági horrortörténeteket. Vizsgálódásuk szerint a holland tulipánmánia a történelem legszélsőségesebb példája az alapvetően irracionális spekulációs láznak.

Admirael van der Eyck. Nem a flottának,
a pénztárcáknak parancsolt
© Wikipedia
Az összeomlás közvetlen előzményét a holland virágcéh 1637 február 24-én meghozott döntése jelentette (ezt később a parlament is ratifikálta), amely megváltoztatta a „tulipán-szerződések” feltételeit. Az 1636 november 30-a után és a pénzpiac kora tavaszi újranyitása előtt írt szerződéseket átváltoztatta úgynevezett opciós megállapodásokká. A cél eredetileg az volt, hogy a határidős ügyletek vásárlóit arra kötelezzék, hogy az eladókat mindenképpen kompenzálják legalább a szerződött ár egy kicsi, de meghatározott százalékával.

E parlamenti dekrétum megjelenése előtt a tulipán-szerződést megkötő vásárló kénytelen volt megvásárolni a hagymákat. A változtatás után azonban, ha a piaci ár esett, akkor a vásárló választhatott az eredeti ár kifizetése, vagy a lemondási költség és büntetés megfizetése között. Ma terminológiával élve a jövőre vonatkozó egyezségeket (future contract) átváltoztatták opciós megállapodásra (option contract). E javaslat vitája már 1636 őszén elkezdődött, s a befektetők számára világossá vált, hogy elfogadása esetén az árak emelkedni fognak.

A dekrétum ugyanis lehetővé tette a szerződést kötő vásárlónak, hogy adott esetben a szerződéses ár 1/30-át – nagyjából 3,5 százalékát – kelljen csak kifizetnie. A spekuláns például szerződést köthetett 100 gulden értékben egy tulipánhagyma megvásárlására. Ha az ár emelkedett, akkor zsebre vágta a profitot. Ha az ár alacsony maradt, akkor 3,5 guldenért kiléphetett a szerződésből. Február elején az árak elérték a csúcspontjukat. A holland hatóságok ugyanis ekkor közbeléptek, s megállították a kereskedést az ilyen szerződések alapján.

Thomson azt állítja, hogy a tulipánhagymák kereskedelme a normális szinten maradt egészen addig, amíg a szerződéses feltételeket meg nem változtatták. Ekkor elszabadult a mánia, ami racionális válasz a kötelezettségek átalakulására. Azaz: „a szerződéses árak a tulipánmánia előtt, alatt és után figyelemreméltóan illusztrálták a piaci hatékonyságot.”

Magyarán a törvényalkotók jól vigyázzanak, hogy miféle szabályokat hoznak, s miféle gyakorlatot engedélyeznek, mert a piac bármikor lecsaphat. A világ (mi meg aztán különösen) az utóbbi hónapokban alapos leckét veszünk abból, hogy miféle virágokat hajthat az ostoba elbizakodottság meg a kapzsiság. Veszteségeinkre még annyi gyógyír sem lehet, mint a tulipánválság kárvallottjainak, hogy virágba borul egy tő (ugyan már elértéktelenedett, de mégiscsak gyönyörű) Semper Augustus vagy Admiral Van der Eyck.

MZ

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Meixner Zoltán (hvg.hu) Gazdaság

Nem volt irgalom: így bántak el az adósokkal

Az adósság nem csak mostanság jelent gondot, hiszen az ember, amióta társadalomba szerveződött, hajlamos kölcsönkérni, és bizony van, hogy nem tudja megadni. Ha valaki ilyen szégyenbe keveredett, a régi időkben csúful elbántak vele. Felidézzük a múlt árnyait.

hvg.hu Gazdaság

A pénzember, aki egy nemzetet forgatott ki vagyonából

A történelem ismétli önmagát. Gazdasági válságok, financiális krachok nemcsak a fejlett kapitalizmus idején alakultak ki, hanem korábban is. Az egyik legnagyobb s leghírhedtebb pénzügyi bukás közel 300 éve, 1720-ban Franciaországban következett be egy skót bankár tömeghisztériát kiváltó tevékenysége nyomán. A Law-féle szédelgés következtében ezrével szegényedtek el korábban tehetős emberek, s a francia állam pénzügyi káoszba süllyedt. Oda, ahonnan nem sokkal korábban a nagyravágyó pénzember kiemelte. John Law története számos tanulságot hordoz a mai befektetők és kölcsönvevők számára is.

hvg.hu Gazdaság

A magyar gazdaságot már 80 éve is rombolta a politikai elit

Stabilizáció, nemzetközi segítség, gazdasági egyensúlyhiány, növekvő adósságszolgálati terhek, bizalomhiány, valutastabilitás – ismerősen csengő, mostanában gyakran hallott fogalmak. E kulcsszavak ugyanúgy jellemezték Magyarország helyzetét az 1929-33-as nagy gazdasági világválság idején is. Ráadásul az akkori magyar pénzügyi és politikai vezetés mentalitásában is felfedezhető némi hasonlóság a maihoz. Ennyire ne változtunk volna?

Varánusz támadott meg egy idős párt Ausztráliában

Varánusz támadott meg egy idős párt Ausztráliában

Döntött a bíróság: nem kell felvenni lányokat a berlini fiúkórusba

Döntött a bíróság: nem kell felvenni lányokat a berlini fiúkórusba

Az erdők méretével is sereghajtó Magyarország az EU-ban

Az erdők méretével is sereghajtó Magyarország az EU-ban

Sürgős műtétre szorul Jean-Claude Juncker

Sürgős műtétre szorul Jean-Claude Juncker

Tíz nap, húsz óra és 47 perc alatt tekerte át Európát

Tíz nap, húsz óra és 47 perc alatt tekerte át Európát

Havi 850 ezret kap tanácsadásért a minisztériumtól Újiráz plébánosa

Havi 850 ezret kap tanácsadásért a minisztériumtól Újiráz plébánosa