Mire tanítja a világot a magyar háztartások külföldi eladósodása?

A befektetési bank a magyar példával rámutat, hogy nem jó külföldi devizában eladósodni, mert az árfolyamveszteségek miatt a kölcsönvevőket (különösen, ha ezek a háztartások) rendkívüli fájdalmak érhetik. Az ábra megmutatja, hogy miközben a háztartások forintban lekötött hitelei csak a GDP 12 százalékát teszik ki, addig a külföldi devizában denomináltak értéke a GDP 40 százalékát ostromolja.

A GS azonban arra is rávilágít, hogy az új hitelek felvétele ugyan visszaesett, de az örökölt eladósodottság még sokáig fennmarad. Ez az adósság Magyarország és más nem eurózóna-tagok esetében is kikényszeríti a hitelezési tevékenység nagyon prudens rendszerben való visszafogását a fizetési mérleg javítása érdekében, aminthogy szükséges a gazdasági növekedés megteremtése is.

hvg.hu

A GS ábrája azt mutatja, hogy a hitel visszafizetések és a hitelállomány 2008 óta hogyan alakultak át. A gyors növekedés szakasza után 2009-ben drámai fordulat következett be az új külföldi adósságok felhalmozásában. A korrigált átváltási árfolyamot és naptárhatásokat is figyelembe véve 2010 második negyedévében a lakosság már növekvő ütemben kezdte el törleszteni e külföldi adósságokat, s a visszafizetés értéke elérte a GDP 0,7 százalékát. Annak ellenére, hogy a forint gyengült az euróhoz és a svájci frankhoz képest a háztartások külföldi adóssága a GDP 40 százalékára csökkent, ami megfelel a 2009 elején mért adatnak.

Miközben a tőke a banki csatornákon kifelé folyik onnan, ahol túl nagy külföldi adósságot halmoztak fel, ezek az országok arra kényszerülnek, hogy tartósan pozitív kereskedelmi mérleget alakítsanak ki, s redukálják a közszféra hiteligényét. Ez engedi meg számukra ugyanis, hogy leépítsék a hiteleket, s egyensúlyba hozzák a háztartási mérlegeket. Ami pedig egy hosszú és komplikált folyamat lesz – állítja a Goldman Sachs elemzése.