szerző:
Bogár Zsolt
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Két év múlva kezdődik az EU következő költségvetési ciklusa, amikor feltehetően kevesebb támogatással kell beérnünk, mint a jelenlegi. Már csak ezért is fontos lenne, hogy a pénzt viszont jobban költsük el. Jönnek a tanácsadók, hogy eladják a szaktudásukat és az általuk legjobbnak tartott tervezési módszertant. De ha a nemzeti fejlesztési terv nem lesz optimális, egy rosszul célzott beruházást egyik sem tud felülírni.

Az uniós pénzek jelentős hányada hatalmas infrastrukturális beruházásokra megy el. Ezekről a megaprojektekről általában elmondható, hogy mindig kicsit (vagy nagyon) késve adják át őket, többe kerülnek a kelleténél, és amikor elemeire bontva nézzük meg az eredményt, kiderül: jó néhány felesleges funkció is belekerült, melyek tovább növelték az árat.

Ennek az egésznek egy sor oka lehet, de nagy része abból ered, hogy rossz a tervezés, a projekt előkészítése és végrehajtása időben összecsúszik, és ez mindent megdrágít. A beszerzéseknél nincsenek még meg a kivitelezésű szintű tervek, a piaci szereplők ezért eleve biztonsági árréssel dolgoznak, hogy mindenképp a pénzüknél legyenek. A szerződéses árak legtöbbször messze meghaladják a megrendelő mérnökárait. Emellett a projekt közben is ilyen-olyan pluszmunkák és pluszfunkciók születnek, melyektől aztán végképp elszáll a projekt költségvetése. Ha pedig a nehezen megfogható, de a piac által igazoltan jelen lévő korrupciós járadékot is beleszámítjuk, akkor belátható, hogy egy ponton túl a projektbe berakott anyag mennyiségén és minőségén nyerik vissza a plusz kiadásaikat a kivitelezők.

Jönnek a tanácsadók

És hogyan csapódik le mindez a gyakorlatban? Ha valaki a 2007-ben átadott balatoni autópályaszakaszon autózik, annak nyilván feltűnik, hogy két kilométerenként bukkannak fel sehová sem vezető felüljárók, és magánál a Kőröshegyi völgyhídnál is felvetődik, hogy mindenképp ezzel a pénznyelő monumentummal kellett-e áthidalni ezt az útszakaszt. És ha már igen, valóban szükség van-e a hídon liftre. A 4-es metró-projekt esetében sem az alagutak, sem az állomásszerkezetek kialakítása nem tűnik igazán bonyolult és ezért nehezen árazható feladatnak. Mégis, a pénzügyi megcsúszás leglátványosabb oka, hogy az eredetileg tervezetthez képest két-háromszor többe kerülnek az állomásszerkezetek. És ha villamosmegálló-távolságra helyezzük egymástól a metrómegállókat, vagy természetes fényt szeretnénk az állomásokon, akkor az is meglátszik a számlán.

Álom-állomás a Tétényi úton
©

Az új költségvetési ciklus tervezési fázisának a véghajrájában egyre-másra tűnnek fel olyan megoldások, amelyek segítenék megakadályozni, hogy a költségek elszálljanak. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) augusztus végén adott hírt arról, hogy a nagy infrastrukturális fejlesztések esetében amerikai mintára az értékelemzés bevezetését fontolgatják. Az NFÜ és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium amerikai értékelemző-szakértőt is meghívott, és ott volt a szintén amerikai kötődésű Kmetty Géza, a tanácsadóipar egyik régi motorosa, aki Fodor Árpáddal, a Mikrova Bt. vezetőjével már régóta az értékelemzés magyarországi elterjesztésén dolgozik. (Ahogy az közös dolgozatukból kiderül, az értékelemzés kutatói körben 1968-ban „érkezett meg” Magyarországra, az utóbbi években pedig az Ifjúság-, Család- és Szociális Minisztérium, a Magyar Nemzeti Bank, illetve a Paksi Atomerőmű projektjeinél alkalmazták.)

Ennek a módszertannak lényege a tervezési fázisban az, hogy csak olyan igényeket és csak abban a minőségben engedjenek betervezni, melyekre valóban szükség van, és ha van ugyanarra az igényre egy olcsóbb, de kielégítő műszaki megoldás, akkor inkább azt válasszák. De szakértők szerint érdemes időközönként alkalmazni a végrehajtás során is: a megrendelőt segíti az önellenőrzésben, és annak elkerülésében, hogy fölösleges, plusz dolgok kerüljenek be a projektbe.

Csak kipipáljuk vagy komolyan is vesszük?

„Az értékelemzést bizonyos értékhatár fölötti projekteknél alkalmazzák világszerte, és célja az adott projekt vagy folyamat funkcióinak a felülvizsgálata. Az értékelemezés elvégzése után csak a szükséges funkciók maradnak meg, a felesleges funkciókat mellőzik. Az értékelemzés Amerikából ered, a költségvetés tervezésétől (pl. Németország), iparági fejlesztéseken (pl. autóipar) át a közműcégek műkötetéséig (pl. londoni metró) rengeteg helyen használják. Átlagosan tízszázalékos megtakarítás érhető el egy projektnél az alkalmazásával, sok példa van, ahol 30-40 százalék költségmegtakarítás is. Az értékelemezés célja a szükséges funkciók optimális költségen történő megvalósítása, ez nem mindig a legolcsóbb megoldást jelenti.” – mondta a hvg.hu-nak Bindics Judit, az Ernst & Young Államigazgatási szolgáltatások vezetője, aki szerint az értékelemzést a koncepció- és a stratégialkotás idején is érdemes alkalmazni.

Magyari Donát fejlesztéspolitikai és innováció menedzsment szakértő szerint az értékelemzés egy a lehetséges módszerek közül. Megvan a lényeges és hasznos szerepe a hagyományos költség-haszon elemzésnek is (Cost-and-benefit-analysis, CBA), amit az EU értékhatár fölötti projektek előkészítésénél pontosan definiál. „Nem arról van szó, hogy ne lennének módszerek, melyekkel egy-egy beruházásnál a funkciók túlburjánzását le lehetne szorítani. A PPP konstrukcióknál például sikeresen alkalmazott módszertan az ún. PSC (public sector comparator) számítás, melynek során azt mérik fel, hogy mennyibe kerülne ellátni a projektfeladatot a magánfél részvétele nélkül. A kérdés az, hogy a megtérülési számítások és egyéb elemzések elvégzésének feladatait nem csak kipipáljuk-e, mint ami kötelező, hanem hogy a lehetséges alternatívák érdemi mérlegelése megtörténik-e, és van-e visszacsatolás a végső fejlesztési döntés folyamatába.”

Összecsúsznak a folyamatok

Magyari szerint már csak a következő uniós költségvetési ciklus (2014-2020) tervezése miatt is érdemes lenne stratégiai szinten közelíteni a kérdéshez, mert a funkciók átgondolása, átszervezése alapvetően a projektek szintjét érinti: „Az értékelemzés olyan, mint egy jó svédfogó, ami bizonyos esetekben és szinteken nagyon hasznos. De attól hogy ez megvan, még nem teljesül az uniós fejlesztési kötelezettség, nem épül ki a szennyvízhálózat és nem lesznek energiatakarékos épületek.”

Corvinus Egyetem: PPP-ben készült
©

Magyari szerint az új költségvetési ciklus szempontjából az lenne a legfontosabb, hogy olyan projektek fogalmazódjanak meg, melyekről az országos koncepcióban lefektetett fejlesztési irányoknak megfelelően döntenek, és melyek nemcsak elkészülnek, hanem a céloknak megfelelő mérhető hasznuk is lesz. „Nagyon fontos lenne, hogy ne a szűken vett ágazati projektlisták és ágazati fejlesztési igények mechanikusan egymás mellé téve adják ki a fejlesztési stratégiát, hanem először legyen egy konszenzusos és koherens nemzeti fejlesztési koncepció. Ez utóbbinak kellene kijelölni a fejlesztési irányokat és azok közötti szinergiákat kimutatható módon meghatározni, és ezzel kellene összhangba hozni a szektorális elképzeléseket.” – mondta Magyari, aki szerint ennek levezénylése láthatóan nem egyszerű, amikor az intézményrendszert jelenleg rendkívül leterheli, hogy a Magyarország rendelkezésére álló forrásokat a mostani ciklusban lekösse, és kifizesse.

„Ha azt akarjuk, hogy a jövőbeli támogatások valóban a fejlesztési célok elérését szolgálják (foglalkoztatás, felzárkóztatás, társadalmi és gazdasági kohézió), akkor rengeteg múlik a tervezés megalapozásán.” Az mindenesetre látszik, hogy az előkészítési folyamatok időben összecsúsznak: a kormány november végi határidővel rendelte meg a Nemzetgazdasági Tervezési Hivatal gondozásában az új Országos Fejlesztési Koncepciót, amire összesen négy hónapot kapott. Értelemszerűen időközben már ágazati tervek készítése is zajlik, így például a Nemzeti Közlekedési Stratégiára is kiírták a közbeszerzési tendert. Kérdés, hogy ebben a versenyfutásban milyen tervezési döntések születnek: az EU még a ciprusi elnökség ideje alatt, év végéig döntene az egyes tagállamoknak járó nemzeti támogatási keretekről.

Mennyit kapunk?
Egy apró lépést tett az EU soros ciprusi elnöksége a kohéziós források csökkentésével kapcsolatos magyar aggodalmak kezelésére. Múlt hét szerdán az EU közzétette 2014-2020 közötti költségveti ciklusra vonatkozó legújabb tárgyalási keretét: eszerint azoknál az országoknál, ahol 2008 és 2010 között a GDP átlagos növekedése -1,5 százalék alatt volt, ott a 2,5 százaléktól felfelé lehetne módosítani a kohéziós támogatások felső határát. Ez a Bruxinfo információi szerint kis előrelépést jelent, mivel a korábbi verzió csak a növekedési átlag alatti országokról szólt. Bár a három év átlagát tekintve 1,5 százalékos recessziós mutatónak elvileg több tagállam is megfelel, a ciprusi elnökség itt a brüsszeli hírügynökség szerint egyértelműen a magyarok és a három balti állam helyzetén kívánt könnyíteni, amelyek számára leghátrányosabb a Bizottság 2,5 százalékos egységes plafonra vonatkozó javaslata. A magyar növekedési átlag az adott időszakban -1,53 százalék volt. Ezzel együtt feltehetően ez se lesz Magyarország számára elfogadható formula, mert érdemben nem javítana a szélsőséges esetben akár a 2007 és 2013 közötti források 27 százalékának elvesztésével fenyegető mérlegen.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Magyarország az európai tesztelési rangsor legvégén van

Magyarország az európai tesztelési rangsor legvégén van

Putyin vigyáz Belaruszra, de nagy árat fizettet Lukasenkával

Putyin vigyáz Belaruszra, de nagy árat fizettet Lukasenkával

Alávág a Facebook a gődényeknek

Alávág a Facebook a gődényeknek