Újabb plágiumügyek: honnan lopnak az EP-képviselők?

„Minket nem az érdekel, hogy egy miniszter vagy egy köztársasági elnök mennyit plagizált a doktorijában. Mi olyan dolgokkal foglalkozunk, ami adott esetben 500 millió embert, az Európai Unió teljes népességét érinti”, magyarázta a Lobbyplag-projekt lényegét a hvg.hu-nak az egyik alapító, Marco Maas.

Önmagában nem újdonság, hogy a legkülönbözőbb érdekcsoportok próbálnak hatni a jogalkotásra. Az viszont megdöbbentő, amikor egy uniós törvénytervezethez benyújtanak 900 módosítót, és ezekben a javaslatokban szóról szóra köszönnek vissza különböző cégek, érdekcsoportok szakmai anyagai.

A Lobbyplag alapítói az európai általános adatvédelmi rendelet dokumentumainak a vizsgálatakor fedezték fel, hogy a bizottságok javaslataiban helyenként betű szerint az Amazon és az Ebay, az amerikai kereskedelmi kamara (AmCham) és az Európai Bankföderáció javaslatai tűnnek fel. A lobbyplag.eu plágiumkereső felületével azonosítani lehet, melyik lobbiszervezettől származnak a szövegek, és ki volt a képviselő, akin keresztül a szöveg bekerült a rendelet végső változatába.

Lobbisták: mindig jelen vannak

Az oldal egyelőre a plágiumot csak akkor tudja kiszúrni, ha a részeket szöveghűen vagy minimális változtatással vettek át a képviselők. De az eddigiekből már látszik, hogy amennyiben ezeket a módosító javaslatokat az Európai Bizottság ebben a formában elfogadja, az európai adatvédelmi szabályozás nem lesz más, mint bizonyos konszernek és lobbik kívánságlistája.

Mit csinál a lobbista?

A lobbista az a személy, aki ráveszi a politikust, hogy egy adott érdekcsoportnak vagy vállalatnak kedvező döntést hozzon. Ez a személy rendszerint egy érdekcsoporthoz (lobbihoz) tartozik, mely amellett, hogy kellő szakmai tudással rendelkezik, bejáratos a törvényhozást befolyásoló döntéshozói körökbe, ahol kiváló kapcsolatrendszerrel rendelkezik. A lobbizás eredménye, hogy érvényesülnek bizonyos cégek, iparágak vagy civil érdekképviseletek követelései, adott esetben megelőzi az érdekcsoportok számára hátrányos döntéshozatalokat. A lobbizás törvényes keretei a kommunikációs eszközök bevetését engedik meg, olykor azonban felmerülhet a megvesztegetés gyanúja is.

Lobbicsoportok mindig is léteztek, az általuk gyakorolt nyomás valódi mértékével azonban csak az van tisztában, akit a lobbisták nap mint nap személyesen, emailen, telefonon és minden létező csatornán bombáznak. „Több Bundestag-képviselő beszélt arról, hogy mindegy, hova megy, vagy kivel áll szóba, egy bizonyos cég lobbistái mindig jelen vannak. Főleg az IT-cégek gyakorolnak masszív nyomást a képviselőkre, hogy egyik vagy másik irányba mozdítsák a törvényhozást”, mesélte a hvg.hu-nak Richard Gutjahr német gazdasági újságíró.

A német Lobbycontrol szervezet becslései szerint Berlinben körülbelül 5000 lobbista tevékenykedik, ami azt jelenti, hogy minden képviselőre jut legalább nyolc. A brüsszeli lobbisták számát 15 000-re teszik: itt ugyanez az arányszám eléri a húszat. Ennyien ostromolnak átlagosan egy képviselőt; hívják briefingekre, ebédelni, hogy közben a saját ügyükről győzzék meg őket. És mint ahogy azt a Lobbyplag csapata kiderítette, a lobbiszervezetek óhaja gyakran szóról szóra bekerül a törvény szövegébe.

„Nem az a baj, hogy lobbiszervezetektől vesznek át szövegeket, hanem hogy mindez eddig zárt ajtók mögött történt, és nem volt nyoma” – mondja Marco Maas, a Lobbyplag.eu alapítója. „Nincs átláthatóság és az esetleges megelőző tárgyalásokról sincs dokumentáció. Számomra az lenne az ideális, ha egyfajta kórlapot csatolnának a törvényekhez, melyre ráírnák: “Vigyázat, ez a törvény nyomokban lobbizást tartalmaz! Erre a törvénymódosításra öt lobbiszervezet próbált befolyást gyakorolni, éspedig ebben és ebben a formában. A képviselő ennek nyomán úgy döntött, hogy követi ezeket a javaslatokat.” Optimális esetben egy későbbi időpotban a képviselő megindokolhatja, miért találta jónak bizonyos lobbik ötleteit” – indokolt Mass, aki szerint a lobbistáknak látszólag könnyű dolguk van, hiszen sok képviselő még annyi fáradságot sem vesz, hogy átfogalmazza a tőlük kapott javaslatot.

Hogyan működik a lobbitevékenység a mindennapokban?

„Először is a képviselők írnak egy javaslatot arról, hogyan kellene egy bizonyos szabályozást korszerűbbé tenni vagy egyszerűen kijavítani. Ezek a szövegek az illetékes bizottságokhoz kerülnek, ahol az adott téma szakértői ülnek (20-100 fő) és közösen nézik át a javaslatokat, melyeket módosító megjegyzésekkel látnak el. Mivel a javaslatok nyilvánosak, ezért a lobbisták is elolvassák ezeket”, magyarázza Marco Maas. „Ha például valamelyik paragrafus egyik bekezdése nem az ő érdekeiket szolgálja, megfogalmazzák saját változatukat és elküldik valamelyik képviselőnek. Mellékelhetnek levelet is, melyben megírják, miért jobb az ő javaslatuk a többiekénél. Ezután a képviselő egy-egy ilyen lobbi szövege alapján a bizottságban elmondja, hogyan szeretné módosítani a javaslatot. Mi ezeket a módosítási javaslatokat tartjuk számon.”

A Lobbyplag az egyelőre rendelkezésére álló mintegy 4500 oldalnyi szövegből 600 oldalt dolgozott fel, az oldal üzemeltetői április végére ígérik, hogy az adatvédelmi rendelethez tartozó lobbi javaslatokat teljes mértékben összevetik a képviselők által benyújtott szövegekkel – addigra derül ki teljességében, ki, melyik nagyvállalattól vagy lobbiszervezettől vett át szövegeket.

Richard Gutjahr, a Lobbyplag egyik alapítója szerint a képviselők szakvéleményét számtalan olyan területen kikérik, melyek nagyon összetettek és egyben folyamatosan változnak. Az uniós képviselők számára gyakorlatilag lehetetlen mindig a dolgok legaktuálisabb állásával tisztában lenni. Ma a vízközmű-privatizációról szavaznak, holnap az IT- cégek adatterjesztéséről. Ezek rendkívül komplex témák, ennek megfelelően a képviselők hálásak a lobbicsoportok szakértőinek, akik mentesítik őket a munka egy része alól.”

A képviselők a Lobbyplag üzemeltetői szerint elsősorban azért veszik át változatlanul a szövegeket, mert ezáltal rengeteg időt spórolnak. A lobbicsoportok megkönnyítik a képviselők dolgát azzal, hogy előre megfogalmazzák (saját érdekeiknek megfelelően) a módosítási javaslat szövegét, sőt gyakran eleve Word-fájlban küldik át a javaslatokat, így a képviselők kétt kattintással kijelölhetik, és bemásolhatják a releváns részeket.

Mi az uniós adatvédelmi reform?

Az új általános adatvédelmi rendeletnek az 1995-ben születetett kell kiváltania. Feladata, hogy egységesítse a különböző nemzeti szabályozásokat, és szigorítsa az adatkezelés elszámoltathatóságát. Az olyan nemzetközi nagy cégekkel szemben, mint a Facebook vagy a Google jogszabályi elvárás lesz, hogy minden alkalommal kérje a jogtulajdonos engedélyét, ha az adatait használni akarja. Felhasználói oldalról pedig törvényben fogják rögzíteni az adatok javításának és törlésének jogát. Az új rendelet kidolgozása Viviane Reding alapjogi biztosra van bízva. Ha léterjön, az Európai Bizottság szerint évi 2,3 milliárd euró megtakarítást is eredményezhet a gazdaság területén.

Az állampolgár láthatná, hogyan születik egy szabály

Marco Maas, újságíró és adatnyilvánosságért küzdő aktivista szerint több okból is érdemes jobban odafigyelni a jelenségre. Először is végre kiderül, ki hogyan dolgozik az Európa-politikusok közül. „Nem tartom rossznak, ha azok, akiknek eddig ritkábban kellett nyilvánosság elé állni, most válaszolnak néhány kellemetlen kérdésre”, mondta Marco Maas. Az uniós képviselők 7-8000 eurós havi fizetést kapnak azért, hogy Brüsszelbe járnak dolgozni, ezen kívül további havi 20 000 eurós büdzsét jelölnek ki irodáik fenntartására. „Ennek megfelelően érdemes rákérdezni, hogy ha a munkája abból ál, hogy rábólint a lobbiszervezetek által benyújtott javaslatokra”, véli Maas.

A tapasztalat azt mutatja, hogy azok a lobbisták tudnak a politikusokhoz férkőzni, akiknek van elég pénzük. Bár bizonyos civil szervezetek meglátásait is visszaolvashatjuk egy-egy paragrafusban, ezek sokkal ritkábban jelennek meg, mint a profitorientált gazdasági lobbi előterjesztései.

A német Kalózpárt az egyedüli a pártok közül, amely talált arra internetes megoldást (liquid feedback), hogy a választópolgárok egyéni ötletei könnyen eljussanak a politikusokhoz. „Technikailag lenne rá lehetőség, hogy ne csak a lobbiszervezetek, hanem azok a polgárok is nyilvánosságra hozzák javaslataikat, akik úgy érzik, közvetlenül érinti őket egy-egy törvény. Ez egy sokkal direktebb leképezése a demokráciának, mint ami jelenleg folyik”, mondta Maas. Kollégája, Richard Gutjahr szerint a Lobbyplag a tagadása a kulisszák mögött zajló politikának, mely kizárja a nyilvánosságot és a polgárokat.

Az alapítók egy olyan nyitott platformot álmodtak meg, mely megengedi, hogy egy-egy törvénytervezethez ne csak a lobbiszervezetek, hanem bárki hozzászólhasson. A képviselő munkaeszközként használhatná a Lobbyplagot, melynek segítségével le tudná ellenőrizni, hogy az egyes módosítási javaslatok melyik érdekcsoporttól származnak, és össze tudná vetni a különböző ötleteket egymással. A polgárok számára pedig világossá válna, mely javaslat miért került bele a szabályozásba. „Ma ugyanis az történik, hogy a törvényt mindig csak az után lehet kritizálni, miután már megszavazták”, érvelt Gutjahr, aki szerint a Lobbyplaggal viszont már az előkészületek alatt bele lehetne szólni a törvényalkotási folyamatba.”

Vannak képviselők, akik a projekt hallatán önként vállalták, hogy nyilvánosságra hozzák, milyen érdekcsoportokkal állnak kapcsolatban, milyen rendszerességgel találkoznak velük és milyen eredménnyel járt a kapcsolatfelvétel. Bár egyelőre nem reagáltak rá, a lobbiszervezetekhez is eljutott a kezdeményezés híre. Ezt onnan tudják, hogy az egyik lobbista egy kereszténydemokrata képviselőnek küldött javaslatában azt írta: „Kedves képviselők, ez csak egy javaslat. Kérjük Önöket, ne copy-paste-eljék a szöveget!”.

GuttenPlag és társai

Miután Karl-Theodor Guttenberg (CSU) doktori dolgozatáról (Alkotmány és alkotmányszerződés) a Süddeutsche Zeitung megírta, hogy két tucat helyen forrásmegjelölés nélküli szó szerinti átvételek szerepelnek benne, az interneten először egy Google doc-ban, majd egy nyílt Wikipedia-oldalon közösségi gyűjtés kezdődött a lopott részek felderítésére, melybe bárki beszállhatott. A crowdsourcing módszerével zajló adatgyűjtésnek döntő szerepe volt a német védelmi miniszter 2011. márciusi visszalépésében. Még ugyanabban a hónapban létrejött a VroniPlag wiki-oldal, kifejezetten doktori munkák vizsgálatára. A nevét a korábbi bajor miniszterelnök, Edmund Stoiber lánya, Veronika Saß után kapta, akinek a doktoriját a oldal elsőnek vizsgálta. A VroniPlag 2013 januárjáig 40 doktori munkát vizsgált, javarészt politikusét. Magyarországon a legjelentősebb plágiumügy Schmitt Pál doktori dolgozatának a leleplezése volt. A hvg.hu 2012. januárban indult cikksorozatának következményeként Schmitt április 2-án visszalépett az államfői pozíciójából.