"A nagyapám is mérnök és az ő apja is mérnök volt" - meséli Csaba. Ő is egyike azoknak a huszonéves tanulóknak, akik már érettségi után jelentkeztek a Siemenshez. A gimiben nem igazán érdekelte a matek és a fizika, eszébe sem jutott volna mérnöknek tanulni, pedig sok minden adott volt e pályához. Végül a Siemensnél kötött ki, és úgy érzi, most jó helyen van, végre kezdhet valamit az életével.

Félmilliárdot is megér a jól képzett szakmunkás

A német óriásvállalat 2012-ben indította el a duális képzést a gödöllői Madách Imre Szakközépiskolával együttmüködve. Nem véletlenül, ugyanis a hazai szakképzés évek óta nagy bajban van, ezt jól tükrözi a a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara 2015-ös konjunktúrajelentés is, amiből az olvasható ki, hogy a Magyarországon működő német vállalatok egyre elégedetlenebbek a szakképzés teljesítményével, mert nehéz megfelelően képzett szakmunkást találni a munkaerőpiacon. A probléma akkora, hogy a Siemens 600 millió forintot sem sajnált az új képzési központ megépítésére; a vadiúj tanműhelyben a legmodernebb gépeken gyakorolhatnak a cég tanulói. Stipkovits Zsuzsa, a cég duális szakképzésért felelős vezetője szerint az állami szakképzés nem képes elég jól képzett munkaerőt képezni. “Felborult az egészséges egyensúly az érettségizettek és a szakiskolát végzettek között” - magyarázza, ezért a cégnek a bő félmilliárd forintos tanműhely-beruházás is megérte.

A Siemens-nél a legmodernebb gépeken gyakorolhatnak a diákok - egy iskolai tanműhelyben erre esélyük sincs

Fülöp Máté

A szakmunkásképzés a kormány egyik vesszőparipája; Orbán Viktor és a szakképzésért felelős államtitkár is előszeretettel hangoztatják, hogy túl sok a diplomás és kevés a szakmunkás - a 2012 őszén bevezetett duális szakképzés is ezt a problémát hivatott orvosolni. Csakhogy ez így nem igaz, inkább azzal van a baj, hogy csak minden ötödik szakmunkás tud elhelyezkedni a szakmájában, azaz sokkal inkább minőségi, mintsem mennyiségi problémák vannak a hazai szakképzéssel. Az etalonnak tartott német duális képzéshez képest - amelynek eredményeit saját szemünkkel láttuk, amikor németországi gyárakban vezettek körbe minket - viszont még nagy lemaradásban van a magyar rendszer. A hazai vállalatoknál alig folyik képzési tevékenység, és lényegesen kevesebb cég működtet tanműhelyt, körülbelül 5 százalékuk, mert a tanoncok képzése és a tanműhelyek üzemeltetése nem olcsó mulatság. Ez azt jelenti, hogy a diákok többsége alighanem továbbra is az iskolai tanműhelyekben szerez majd gyakorlatot. Ezzel viszont az a baj, hogy a szakiskolák felszereltsége messze elmarad az elvárttól.

Az is problémát jelenthet, hogy Magyarországon már a 14-15 éves diákok is bekerülhetnek a duális rendszerbe, így ezek a fiatalok kevesebb általános jellegű oktatásban részesülnek a szakképzés előtt, mint német társaik. Pedig a szakiskoláknál már most is gondot jelent, hogy alapvető tudásbeli hiányosságai vannak a diákoknak. Az sem könnyíti meg a tanulók dolgát, hogy emiatt nagyon fiatalon kell dönteniük arról, hogy milyen foglalkozást szeretnének választani, és esetleg azt egy életen át űzni.

Ezzel szemben Németországban legalább 9-10 évet tanulnak a diákok, míg elkezdenek a cégeknél dolgozni és sokan csak érettségi után választják a szakképzést. Arról már nem is beszélve, hogy egy jól képzett magyar szakmunkás társadalmi megbecsültsége messze elmarad német kollégájától.

Fülöp Máté

“Itt van kedvünk dolgozni”

A német hátterű Siemens Gizella utca központjának egyik eldugott sarkában bújik meg a tavaly átadott képzési központ. Turbinák és transzformátorok óriási tervrajzát festették a falakra, ez a látvány fogadja a Siemens képzési központjába lépőket. Az előcsarnokból nyíló műhelyben katonás rendben sorakoznak a munkaasztok és a marógépek. Kék kezeslábasba öltözve jönnek-mennek a tanulók a műhelyben, többen dolgoznak a hegesztőkabinokban. Két sorban 8-8 munkaállomás sorakozik, egy munkaállomáson - munkavédelmi okból - ketten dolgoznak, így egyszerre akár 32 tanuló is gyakorolhat. A terem végében egy csoport a hangosan csattogó fémvágónál sajátítja el a szakmai alapjait. Feltűnő a tisztaság és a rendezettség, sehol egy rozsda- vagy olajfolt. Nem ilyennek képzelnénk egy műhelyt, ahol nap, mint nap fémmel dolgoznak. A szelektív hulladékgyűjtőn már meg sem lepődik az ember.

“Nézz körbe, itt minden igényes és tiszta, van elég hely dolgozni. Egy iskola tanműhelye azért nem így néz ki” - magyarázta laza magabiztossággal ottjártunkkor Csaba. “Itt olyan a légkör, hogy van kedvünk dolgozni” - szól közbe az osztálytárs, Laci, aki külföldi lehetőségek miatt jött a céghez. Ő mesélte, hogy a bátyja szakácsként több nyarat Németországban töltött, neki bejött, ezért kipróbálná a kinti életet. Meg “szeretném bejárni a világot” - vallja be már-már szégyenlősen.

 Duális képzés magyar módra

A duális képzés úgy néz ki, hogy 2 napot a szakközépben töltenek, ott kizárólag az elméletettel foglalkoznak, a másik három napon pedig gyakorlati oktatáson vesznek részt a vállalatnál. Jelenleg hegesztőket és ipari gépészeket képeznek, de a következő tanévtől a gépi forgácsolás is elindul. A képzés másik sajátossága, hogy tanulók havi juttatást is kapnak, ami elhanyagolhatónak tűnik, bruttó 19 ezer forintot, de ez a jegyeik alapján változhat, a felső határ 31 ezer. Plusz étkezési hozzájárulást kapnak - amikor a Siemensnél vannak, a cég napi ezer forintig állja az ebédet.

Sok tanuéó csak érettségi után jön rá, hogy mit akar az élettől

Fülöp Máté

Egy átlagos nap reggel 7-kor kezdődik. András veresegyházi, ő 5 órakor kel, hogy időben beérjen a busszal. Ha új anyagot tanulnak, először az elméletet nézik át, csak utána mennek le a műhelybe. A reszelés mindennek az alapja, így ehhez még a helyes testtartást is megtanítják nekik. Csak később jön az esztergálás és a hegesztés, de heti két alkalommal kötelező nyelvoktatás is van; most németet tanulnak, később jön az angol. A hét második felében a Madáchba járnak, ahol nincsenek közismeretei tárgyak, csak a szakma.

Csak az érettségidből nem fogsz megélni

A 21 éves András, aki eredetileg trombitálni tanult, több évnyi útkeresés után kötött ki a Siemensnél. Miután rájött, hogy a zenélés “hobbinak jó lesz”, de abból nem fog megélni, vendéglátózott, majd beült egy fuvarozó cég kamionjának sofőrülésébe, és hetekig járta Franciaországot, Spanyolországot és Angliát. Volt 14 ezer kilométert levezetett hónapja is. Jól keresett, de egyre iszonyúbb honvágy gyötörte. Végül úgy döntött: kiszáll és nem fog tovább külföldön dolgozni. Idejét érezte annak is, hogy kitanuljon végre egy szakmát, mert “egy  érettségivel találhatsz munkát, de nem fogsz megélni”- mondta. Látszott rajta, hogy megedzették a viszontagságos évek. A gödöllői Madách Imre szakközépben érdeklődött először, ott meséltek neki a siemenses programról is. Az ipari gépészet hiányszakmának számít, ez győzte meg. “Választhattam volna az autószerelést, de abból van elég” - tette hozzá. Alig múlt húsz, de tudja, mit akar az élettől.

Későn nőtt be a feje lágya Attilának is, aki a  Siemens előtt még a színpadépítéssel is megpróbálkozott. Aztán belátta: az semmire nem életbiztosítás, hogy “néhány hónapig jól élsz, aztán télen meg éhen halhatsz”. Eredetileg eletrotechnikusnak tanult, de most belőle is ipari gépész lesz. Amolyan jolly joker az ipari gépész, mindenhez értenek egy kicsit, ezért bármelyik gyárban és munkakörben bevethetőek. Teljesen véletlenül, egy újsághirdetést látott meg, így került ide. Az tetszik neki a leginkább, hogy itt a nulláról hozhat létre valamit. Meg hogy nemcsak a száraz elméletet tanulják, mint az előző sulijában. Vagyis, hogy az egész pont, hogy  “nem olyan, mint egy másodfokú egyenlet, aminek most se látom az értelmét” - magyarázta nevetve.

Most a diploma a trendi, mára megszűnt a szakmunkák presztízse - így látják, és ezt tapasztalják a diákok. “Egyből butának nézik az embert, mert azt hiszik, hogy a szakmunkások sima gépetetők” - vagyis olyan betanított munkások, akik napi 8 órában a szalag mellett állnak egy gyárban. “Hát nem így van, mert mi fogjuk életben tartani  a gépeket” - érvelt öntudatosan Attila.

"Nem gépetetők vagyunk" - a szakmunkásokat hajlamosak az emberek a betanított munkásokkal azonosítani

Fülöp Máté

A dzsungelbe is elmennének, ha megfizetik

Az évfolyamon a szélerőműves munka a sláger, mindenki arra hajt, hogy majd két év múlva bekerüljön a Siemens elitcsapatába. Pedig ez nem veszélytelen meló, sokszor nagy magasságban és zord körülmények között dolgoznak: a dzsungel közepén vagy egy óceáni olajfúrótornyon kell beüzemelni egy erőművet. Akinek tériszonya van, jobb, ha más hivatást választ. A felvételi követelmények is kőkemények, csak a legjobbakat veszik fel a csapatba: az angol nyelvtudás elengedhetetlen, de az ipari alpinizmust is ki kell tanulniuk. Ezt a munkát nem lehet sokáig csinálni, tudják ezt a diákok is, de úgy vannak vele, hogy “csinálod egy ideig és utána be tudod indítani az életed.” Csabának is ez az álma, és a nehézségek sem riasztják el, mert a fizetés miatt megéri. Nem rossz - válaszolja sejtelmesen, amikor a pénzről kérdeztem. Főleg ez motiválja: “legyen meg kocsira, lakásra.”

Élet a szakképzésben

Akárki nem kerülthet be a Siemenshez, az nem biztosíték, hogy valaki bejut a gödöllői szakiskolába. A németek népszerűek, az idei kétszeres túljelentkezés ellenére is csak 45 tanulót vettek fel. A válogató része egy, főleg matek és fizika kérdésekből álló írásbeli teszt, ami visszatekintve nem volt nehezebb mint az érettségi. De ezt még egy személyes elbeszélgetés is követi, ahol leginkább arra kínáncsiak, hogyan képzelik el a jövőjüket a fiatalok.

A 2 éves képzés végén szakvizsgáznak; élesben kell legyártaniuk egy munkadarabot a megadott tervrajzok alapján, de a vizsga teljesítéséhez az elméleti kérdésekre is jól kell válaszolniuk. Az első évfolyam tavaly végzett, 11-en vizsgáztak le hegesztésből. Közülük heten azóta is a Siemensnél dolgoznak, a többieket a partnercégekhez vettél fel.