Balla István
Balla István
Tetszett a cikk?

A szakképzés tervezett átalakítása a kommunista munkaerő-tervezés gyakorlatára hasonlít leginkább, amely különböző érdekek mentén egyre többeket terel rossz képzésbe – véli az oktatáskutató. Nem igaz, hogy kevés a szakmunkás, a baj az, hogy a végzetteknek csak az egyötöde helyezkedik el a saját szakmájában.

Képzeljünk el egy autógyárat, ahol a gyártás végén kikerült kocsiknak csak a 20 százaléka működne autóként, a többi vagy nem működik, vagy valami egészen más funkciója lenne. Erre ez a gyár a termelékenység javítása érdekében még több autót gyártását határozza el.

Bár minden hasonlat sántít egy kicsit, mégis ez juthat eszünkbe a kormány legújabb – az előző években hozott saját intézkedéseit is felülíró – oktatási tervezetei kapcsán. Ezeknek az elvi alapja most is a miniszterelnök (és e témában komoly tanácsadója, az iparkamarai elnök) és a szakképzésért felelős államtitkár által gyakran hangoztatott „túl sok a diplomás és túl kevés a szakmunkás”-elképzelés.

Két koncepció, egy cél

A munkaerő-piaci elemzések mind cáfolják ezt a mítoszt, a kormány mégis ragaszkodik hozzá, és megoldási lehetőségeket is felvázolt. Ezt szolgálta a 2010 óta bevezetett összes közoktatási – és különösen a szakiskolai átalakítás. Ez utóbbinak része volt többek között, hogy négyről háromévesre csökkentette a képzést, szinte lenullázta a közismereti tartalmakat (heti 5-6 órára!), a gyakorlati képzésre helyzete a hangsúlyt, a szakképzést kiemelték a közoktatásból és a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz rendelték.

Szakmunkástanulók versenye
©

Nem is titkolják, hogy a cél, mesterségesen csökkenteni a gimnáziumi férőhelyek számát, és a gyerekeket a szakképzés felé terelni. Két oktatási koncepciót is kidolgozott 2015 elejére a kormány, az egyiket, a köznevelési iskolaszerkezet átalakításáról (9 évfolyamos általános iskola, szakgimnáziumokra átkeresztelt szakközépiskola, szakközépiskolára átkereszetelt szakiskola) szóló előterjesztést már bemutattuk. A másik a szakképzés legújabb reformelképzeléseit írja le (és több tekintetben – pl. iskolaszerkezet, alaptanterv, tankönyvek – írja felül az eddigi változtatásokat), illetve erősen kritizálja a közoktatási rendszert.

Mindezt erősen szofisztikáltan a dokumentumok úgy írják le, hogy a reformok számos eleme már megvalósult a közelmúltban, de a hosszú távú eredményekhez szükség van azok kiszélesítésére. Ami különösen aggasztó, hogy a tervezetek szerint felmenő rendszerben már a következő, 2015/2016-os tanévtől életbe lépne az új – talán minden eddiginél átfogóbb, bonyolultabb – reform. Ilyen sebességgel ez borítékolhatóan újabb kaotikus tanévet fog eredményezni, maga az erről szóló kormány-előterjesztés is felhívja a figyelmet erre a kockázatra.

Kompetenciamérés mint pályaválasztás – még csak terv

Hetekkel ezelőtt kiszivárgott, csütörtökön a Magyar Nemzet megint elővette, hogy gyakorlatilag a 7. évfolyamosok számára az állam döntené el (és nyilván a szakképzés irányába „hajlana a keze”), mely pályára mehetnek. Egy olyan megoldást ír le a dokumentum, hogy az évfolyam végén lebonyolított kompetenciamérés eredményei alapján derülne ki, kik azok a szerencsés kevesek, akik gimnáziumokba mehetnek, kik azok, akik a szakgimnáziumokba, és kik azok, akik a szakközépiskolába.

Az NGM csütörtök délután cáfolta, hogy döntés született volna ez ügyben. Mint közleményükben írták, „amennyiben a későbbiekben ilyen felmérés bevezetésére sor kerül, annak eredménye a diákok számára nem kötelezettséget, hanem ajánlást, iránymutatást jelent, ettől függetlenül szabadon dönthetnek majd a pályaválasztásról”.

Egyébként – mint írtuk – az NGM-koncepcióban azt is meglebegtetik, hogy célszerű volna a tankötelezettség korhatárát újra visszaemelni, de az NGM ezt is cáfolta.

Most tekintsünk el attól, hogy a kompetenciamérések funkciója nem arra való, hogy szelektálja a gyerekeket, és attól is, mennyire hazug átkeresztelni a szakközépiskolákat szakgimnáziumokká (így, ugyebár a statisztikák szerint nem fog csökkeni a gimnazisták száma). Koncentráljunk inkább az elérendő célra: a szakmunkás végzettségűek felduzzasztott arányára, és így a munkaalapú gazdaság megnövekedett munkaerő-szükségletének kielégítésére.

Öt végzettből egy helyezkedik el

A szakiskolai koncepcióban több helyen is szerepel egy adat, amit a hangzatos kommunikációk során jótékony homály övez: Magyarországon a tanult szakmában elhelyezkedés aránya mindössze 20 százalékos. Azaz csak minden ötödik gyerek helyezkedik el – a szakmunkás-bizonyítvánnyal a zsebében – a saját szakmájában.

Képzés az Öveges József Gyakorló Szakiskolában
©

Megkérdeztük a Nemzetgazdasági Minisztériumot többek között arról, hogy szerintük miért orvosolja hatékonyan a „kevés a szakmunkás-problémát”, ha minél többen szereznek ilyen bizonyítványt, ha egyszer nem helyezkednek el. Két hét után kaptunk nehezen értelmezhető választ: „A munkahelyi környezetben történő tanulás erősítése az oktatási rendszereken belül, a foglalkoztatottságot is egyértelműen javítja. Ennek érdekében a Kormány szeretné elérni, hogy a vállalati képzőhelyek száma és a képzési lehetőségek bővüljenek, a duális képzési formában részt vevők száma pedig növekedjen”.

A magyar szakképzési átalakítás példaországa Németország. Ott viszont 60 százalék felett van az elhelyezkedési arány (és ez is csak azokat jelenti, akiket a duális képzés gyakorlati képzőhelye foglalkoztat tovább, azaz a szakmában való tényleges elhelyezkedés ennél még nagyobb). Ez felveti azt a kérdést is, hogy a magyar gazdaság képes-e egyáltalán a szakmunkástanoncok gyakorlati felkészítésére, illetve fel tudja-e szívni a képzett munkaerőt.

Ahogy a közoktatási koncepció a lengyel oktatási modellt, a szakiskolai koncepció a német duális modellt ültetné át magyar viszonyokra. Mint írtuk, az előbbit teljesen torz – és így veszélyes – módon. A duális modell adaptálására ugyanez igaz. Több alapvető különbség is van ugyanis a magyarított és az eredeti duális modell között.

Mit tud a német modell?

A német gyerekek eleve 9 évig járnak alapiskolába, sőt sokan 10 évig, több mint hétezer tanórán vesznek részt, míg Magyarországon a nyolcéves általános iskolában összesen alig több mint 5300 órájuk van. Sőt, Németországban egyre többen érettségi után kezdik el a szakképzést.

Míg a németeknél – a több szakóra és a jobb alapképzés miatt – a sokkal jobb alapkészségekkel rendelkező diákokat a vállalatoknál is mestervizsgázott, szakképzett oktatók tanítják az adott szakmákra, Magyarországon semmilyen pedagógiai végzettséggel nem rendelkeznek a szakoktatók. Ott egy jól működő gazdaság szereplői finanszírozzák döntő részben a gyakorlati képzést, és ők is határozzák meg azokat a szakmákat, amelyekre a beiskolázás megtörténhet. Nálunk – mint azt maga Czomba Sándor államtitkár mondta – az állam fizet és ő diktálja (nyilván nem függetlenül gazdasági érdekcsoportoktól) a képzési területeket is.

Czomba Sándor
©

Ebből az is következik, hogy a német vállalatok saját maguknak képzik a munkaerőt (ezért is a jó elhelyezkedési arány), míg Magyarországon sok cég leginkább az ingyen munkaerőt látja a tanoncokban. A német szakmunkások – a jobb alapkészségekkel és közismereti tudással, a hosszabb tanulási idővel – továbbépíthető tudást kapnak, míg a magyar gyerekek – a lenullázott közismerettel, a rosszabb alapkészségekkel, az aktuális igényeket kiszolgáló képzéssel – egy zárt tudást, amivel nagyon nehéz akár már egy technológiai váltáshoz is alkalmazkodniuk.

A kulcs az általános iskola

Abban minden oktatáskutató egyetért, és a szakképzési kormányzat is mindig hangsúlyozza, hogy a terület már egy hozott problémát kapott örökül, jelesül, hogy az alapfokú oktatásból belépők képzettsége gyakran rendkívül gyenge. Ez konkrétabban annyit tesz, hogy a szakiskolába kerülők nagy része gyakorlatilag funkcionális analfabéta, a legalapvetőbb matematikai műveleteket sem tudja elvégezni, motiválatlan, kudarcos.

Eddig ezt a kényszerpályát úgy próbálták kezelni a szakképzőkben dolgozó pedagógusok, hogy megpróbálták kisebb-nagyobb sikerrel valamennyire felzárkóztatni a diákokat. Most nemhogy erre nincs idő a 3 éves képzés során, de a közismereti órák drasztikus csökkentésével gyakorlatilag rendszerszinten lemondtunk róluk.

Érettségizhetnek a szakik?

Mint Mártonfi György oktatáskutató a hvg.hu-nak elmondta, az alapkérdés valóban az, hogy mit tudunk csinálni a 7-8. évfolyammal. A kompetenciamérésekből ugyanis az derül ki, hogy az általános iskola utolsó két évfolyama gyakorlatilag funkcionálisan nem működik, a szakiskolába bekerülő gyerekek ezen évek alatt sem matematikából, sem szövegértésből nem fejlődnek semmit, ők ellátatlanok maradnak. A közoktatás nem tud mit kezdeni a rosszabb tanulókat, az alsó egyharmaddal.

A szakember egyébként leszögezi, hogy a kutatások szerint a szakmunkásokat tekintve a munkaerőpiacon minden területen minőséghiány van, de mennyiségi hiány szinte alig. Úgy véli, a szakképzés átalakítása a kommunista munkaerő-tervezés gyakorlatára hasonlít leginkább, amely különböző érdekek mentén egyre többeket terel rossz – a tartós munkaerő-piaci integrációt és a tartós versenyképességet nem garantáló – képzésbe.

©

Azt viszont jó üzenetnek tartaná Mártonfi, ha megszüntetnék a szakiskola zsákutca-jellegét. A tervek szerint ugyanis a 3 évfolyamos – szakközépiskolának átkeresztelt – szakiskolai képzés után lehetőség lenne két év után eljutnia a diákoknak az érettségiig. Azt ugyanakkor hozzáteszi, hogy az elégtelen alapkészségekkel az intézménybe lépő, ott közismereti fejlesztést nem kapó gyerekekkel ez leginkább illúzió. Czomba Sándor a nol.hu-nak mindenesetre reális lehetőségként vetette ezt fel. A lapunknak küldött NGM-válasz szerint „megfelelő alapkompetenciákkal érkező tanulók a szakiskolai 3 éves képzés sikeres teljesítésével rendelkeznek azokkal a tudáselemekkel és motivációval, amely biztosítja a további két év alatt az érettségire történő sikeres felkészülést”.

A legfontosabb változás – akár kompetenciaméréssel, akár mással oldják ezt meg –, hogy nagyon korán, 13-14 éves korban el kell dönteni (vagy eldönti az állam), hogy milyen pályára megy a gyerek.

A cikk elején felvázolt képzeletbeli autógyárban tehát ugyan tisztában vannak azzal, hogy a kocsik alváza gyenge minőségű, szétesős, ám úgy vélik, nem az ő problémájuk ennek kijavítása. Inkább egyre nagyobb számban szerelik össze az alig használható járműveket.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Kitartó titkolózás: huszonharmadszor söpörte le a Fidesz az aktanyilvánosságot

Kitartó titkolózás: huszonharmadszor söpörte le a Fidesz az aktanyilvánosságot

Profil: Orbán mindig külső ellenséget keres – ezért támadja a külföldi újságírókat

Profil: Orbán mindig külső ellenséget keres – ezért támadja a külföldi újságírókat

Csapágygolyók ömlöttek a 86-os útra, a teherautós elhajtott a helyszínről

Csapágygolyók ömlöttek a 86-os útra, a teherautós elhajtott a helyszínről