Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
Korai még a kormányzati ujjongás, a gyerekvállalással kapcsolatos társadalmi nézetek csak lassan változnak, és így van ez a kisgyermekes anyák munkavállalásával is, erre enged meg következtetni egy most megjelent tanulmány. Noha a kormány bízik abban, hogy bizonyos intézkedések után majd tömegesen lepik el az anyák a munkaerőpiacot, a társadalomban még mindig nem számít természetesnek, hogy egy nő a gyereke egyéves kora után visszamenjen dolgozni.
Már 2017-ben is extra kedvezményeket adott a családoknak, például augusztus végén bejelentette a kormány, hogy s harmadik vagy további gyermeket vállaló családok jelzáloghitel-tartozása gyermekenként 1-1 millió forinttal csökkenthető 2018. január 1-jétől. 2018 pedig egyenesen a családok éve lesz: még több támogatás ígér a szaktárca a családoknak, gyermekvállalás esetén jövő januártól lehetőség nyílik a diákhitel felfüggesztésére és elengedésére, a jelenlegihez képest pedig duplájára emelik a hallgatói gyed (gyermekgondozási díj) igénybevételének időtartamát.
Fazekas István
Orbán Viktor és a kormány is számtalanszor elmondta, hogy fordulatot akar látni a gyerekvállalásban, a kormány ösztönözni akarja a tervezett gyerekek vállalását, a népességfogyást meg akarjuk fordítani, de semmi esetre sem a bevándorlással, hanem gyerekvállalás ösztönzésével.
Csakhogy közben a Ratkó-unokák népes generációja kifut a termékeny korból, az utána következő generációkban pedig jóval kevesebben vannak az anyaságot vállalni tudó nők, azaz még ha náluk a különböző eszközökkel el is lehet érni egy jelentős emelkedést, trendfordításról nehéz beszélni, mert a megnövekedett gyerekvállalási kedv is akár számszerűen kevesebb gyerek születését jelentheti, mint ami a korábbi, népesebb generáció kisebb hajlandóságából következett.
A gyerekvállalási kedvre több tényező is hatással van, a kormány számos intézkedéssel igyekezett ezeken javítani: bölcsődei férőhelyeket épített, adminisztratív intézkedésekkel igyekezett megoldani, hogy a gyereket vállaló nők minél könnyebben visszatérhessenek a munka világába, mert ez is egyre fontosabb szempont nekik. Probléma viszont, hogy ezekről sokan nem tudnak, illetve az is, hogy a társadalom miként gondol a női szerepre, és ezáltal a nők mennyire "engedik meg maguknak", hogy pl. visszamenjenek dolgozni például a gyerek három éves kora előtt - egész Európában Magyarországon az egyik legalacsonyabb a kisgyereket nevelő nők munkavállalási aránya.
Guillermo Morro
Ezt vizsgálta Makay Zsuzsanna demográfus tanulmánya, amely a Korfa című KSH Népességtudományi Kutatóintézeti decemberi hírlevélben jelent meg. Makay azt a kérdést nézte meg, hogy mit gondolunk a kisgyerekes anyák munkavállalásáról, és ez hogy változott az elmúlt években.
A rövid és összefoglaló válasz az, hogy nagyon keveset, a társadalom többsége úgy véli, a gyereknek hároméves koráig az a jó, ha otthon nevelkedhet anyjával, aki tehát addig ne menjen vissza dolgozni. Ez a vélekedés 2009 óta nem nagyon változott.
Pedig a 2014-ben bevezetett gyed extra épp azon próbál meg segíteni, hogy akkor is kaphasson gyermekgondozási díjat az anya, ha két év alatti gyereke van.
Egyéves kor után már nem egyértelmű, hogy a gyereknek hátrányos vagy előnyös az intézményes nevelés, azaz a bölcsőde, ennek minőségétől is függ a kérdés eldöntése, de attól is, hogy a nők hogyan élik meg a kérdést, mennyire van bűntudatuk azért, mert ők dolgozni szeretnének, és ezt a szándékukat mennyire veszi természetesnek a környezetük, mennyire fogadja el a társadalom. 1988 óta megnőtt azok aránya, akik szerint egy dolgozó nő is jó anya lehet, akit szoros érzelmi kapocs fűz gyerekéhez. Azok aránya viszont gyakorlatilag nem változott, akik azt gondolják, hogy a család élete megsínyli, ha a feleség teljes munkaidőben dolgozik – erről egy ötös skálán nagyjából ugyanaz a 3,5-es érték jön ki 30 éve. „Ugyanakkor a lakosság nem csak a nők feladatának tekinti a családi élet megszervezését, hanem azt is gondolja, hogy számukra – a munkahellyel szembeállítva – az otthon, a család és a gyermekek jelentik a fő boldogságforrást az életben”, írja Makay.
A nemi szerepek terén Európában a régiónk még mindig elég konzervatív: "a férfi legfontosabb feladata a pénzkeresés" állítással nálunk és a lengyeleknél is 75-80 százalék ért egyet, míg Svédországban 10 százalék. "A nők legfontosabb feladata a háztartás és a család ellátása" mondattal pedig szintén 73-78 százalékos az egyetértés, míg Svédországban 11, Franciaországban 27 százalék.
Egyre kevesebben értenek viszont egyet azzal, hogy a gyerek megsínyli, ha hatéves kora előtt az anyja dolgozni kezd – ezzel 2000-ben még a többség egyetértett (52 százalék), 2016-ban viszont csak 27 százalék (férfi-női átlag). 2009-hez képest többen fogadják el azt is, hogy elegendő bölcsődei hely esetében teljesen elfogadható lenne, ha az anya visszamenne dolgozni a gyerek kétéves kora előtt.
De még mindig a magyarok háromnegyede véli úgy, hogy a gyerek hároméves kora előtt jobb, ha az anya inkább otthon marad, ha semmi különleges körülmény (szegénység) nem áll fenn. Elfogadóbbak kicsit az emberek, ha az anyának hiányzik a munka, részmunkát vállalna, kötetlenül otthonról dolgozna, de 2009 és 2016 között még ez esetben is maximum a kétéves kor utáni munkavállalás a leginkább elfogadott, általános nézet.
„Összességében tehát elmondható, hogy noha egy-egy konkrét, a kisgyermekes anyák munkavégzésével kapcsolatos vélemény megengedőbbé vált 2009 és 2016 között (nőtt a bölcsődei ellátás, valamint annak a ténynek az elfogadottsága, hogy az anya a gyermek hatéves kora előtt munkába álljon), összességében alig történt elmozdulás:
a magyarok továbbra is igen hagyományosan vélekednek az anyák családban betöltött szerepéről, és azt tartják a legmegfelelőbbnek, ha az anya a gyermekével hároméves koráig otthon marad. Ez a tény megkérdőjelezi, pontosabban jelentősen korlátozza a fent leírt szakpolitikai intézkedések rövid távú lehetséges hatását.”
Egyértelmű tehát, hogy az attitűdök formálása hosszabb folyamat.
