“Ha a férj nyugdíjának a 30 százaléka nagyobb, mint az özvegy várható teljes nyugdíja, akkor megteheti-e az özvegy, hogy nem kéri megállapítani a saját nyugdíját, amikor elérte a nyugdíjkorhatárt (és/vagy tovább dolgozik, vagy nem dolgozik, és inkább fizeti a havi 7710 forintos egészségügyi szolgáltatási járulékot, hogy biztosított legyen), hogy ezáltal ne csökkenjen 60 százalékról 30 százalékra az özvegyi nyugdíj?” – idézi egy olvasó kérdését új cikkében az Adózóna.

A lap Széles Imre társadalombiztosítási szakértővel igyekezett választ adni, amely így szól:

Valóban [a társadalombiztosítási nyugellátásáról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 50. § (2) bekezdés a) pontja értelmében], ha a jogosult özvegy nem részesül sajátjogú nyugellátásban, akkor az elhunytat halálakor megillető nyugellátásának nem a 30, hanem 60 százaléka illeti meg.

Ez a mérték mindaddig nem módosul, amíg – igénye alapján – megállapításra kerül számára a sajátjogú öregségi nyugellátás – hívta fel a figyelmet Széles Imre. Hozzátette: ugyanakkor e megoldás hátránya, hogy az érintett nem tekinthető sajátjogú nyugdíjasnak, így (az egyéni vagy társas vállalkozói, illetve a kisadózó jogiszonyt kivéve) keresőtevékenység esetén kiterjed rá a biztosítás és járulékfizetésre kötelezett.

Egészségügyi szolgáltatási járulékot viszont nem kell fizetni, mivel a hozzátartozói nyugellátásban részesülőt megilleti az egészségügyi szolgáltatás

– olvasható a cikkben.