"Magyarország a demokráciák és a diktatúrák közötti középső, igen vegyes összetételű csoportba tartozik. Világos kritériumok szerint határolódik el azoktól az országoktól, amelyek demokráciák, és más, ugyancsak világos kritériumok szerint azoktól, amelyek diktatúrák" – fogalmazott a HVG-nek adott interjúban Kornai János. A közgazdászprofesszor úgy látja: "Ennek a középső csoportnak nem sikerült szemléletes és pontos nevet találni. Az 'autokrácia' névvel próbálkoztam, de nem vált be, mert a rendszerelemzés más dimenziójában már le van foglalva."

Kornai János arra a kérdésre, Magyarország visszatérhet-e a demokratikus országok közösségébe, azt felelte: "Magyarország sohasem volt tartósan demokrácia, mint mondjuk az Amerikai Egyesült Államok vagy Nagy-Britannia. Ezért nem is beszélhetünk visszatérésről, legfeljebb betérésről. Logikusan gondolkodva, szigorú racionalitás alapján azt kell feltételeznem, nincs remény arra, hogy Magyarország a közeli jövőben demokrácia lesz. De a saját lelkem mechanizmusába beépült, hogy a reményt sohasem szabad feladni.

Az 1928-ban született közgazdászprofesszorral annak kapcsán beszélgetett Farkas Zoltán, hogy a HVG Kiadó gondozásában megjelent legújabb kötete, a Töprengések. A könyv A gondolat erejével című rendhagyó önéletrajzának függeléke, kiegészítése, ugyanakkor a mai kor kérdéseire is reflektál: például arra, hogyan vált orwelli jelenséggé a high-tech forradalom, vagy miképp kellene a nemzetközi közösségnek reagálnia a kínai vezetők világuralmi törekvéseire.

Ez utóbbiról, illetve az ebben betöltött szerepéről az interjúban így beszélt Kornai, akinek elméleteit a kínai reformkommunisták is felhasználták a nyolcvanas években: "Talán az ország méretei gyakoroltak rám lenyűgöző hatást. Talán a körülmények, amelyek között a reformjavaslataimat előadtam. Bevezetésképpen a miniszterelnök fogadott, aki magas rangú embereit küldte el arra a konferenciára, amelyen a kor tekintélyes közgazdászai ismertették alternatív javaslataikat. A kínai vezetők némán ültek, jegyzeteltek – a döntést persze nem ők hozták meg, hanem az illetékes párt- és állami fórumok. Megilletődtem attól a lehetőségtől, hogy másfél milliárd ember sorsát befolyásolhatom. S valóban, a kínai reformoknak először voltak kedvező hatásaik, nemcsak a termelés futott fel, hanem a fogyasztás is. Egy nép megszabadult az éhínség rémétől. De az idő múlásával Kína politikai vezetése ráébredt az erejére, és ráérzett arra a lehetőségre, hogy expanzív politikát folytasson. Ma már arra törekszik, hogy a glóbuszon az egyetlen hegemón hatalom szerepét töltse be. Ekkor s erről jutott eszembe a Frankenstein-analógia: feltámasztottunk egy szörnyet, amely rémtetteket hajt végre. Azzal, hogy a kapitalista utat javasoltam, nemcsak azt segítettem, hogy milliók szabaduljanak meg a nélkülözéstől, hanem azt is, hogy Kína a világ vezető hatalmának pozíciójára törekedjék."

További részletek a HVG e heti számában és online a hvg360-on.