Koronavírus-járvány
Fellélegezhet kicsit a világ, a Covid-19 ugyan nem tűnt el, de nem keseríti meg a mindennapokat. Ám visszatér-e? És mi van a betegség utóhatásaival? Cikksorozatunkban megtalál mindent, ami a koronavírus-járványról tudnia kell.
Az utóbbi időszak döntései értelmében az USA ezermilliárd dollárokat költ arra, hogy megakadályozza a gazdasági visszaesést. „Az USA válasza a válságra nagyságrendekkel nagyobb, mint 2008-ban” – állapítja meg Nouriel Roubini azaz Dr. Doom a Project Syndicate portálon megírt véleményében. A jeles New Yorkban élő közgazdász egyébként azóta viseli a „dr. Végzet” nevet, amióta előre megjósolta a 2008-as pénzügyi válságot, melyet rajta kívül nagyon kevesen láttak előre.
Most a jegybankok világszerte rohamtempóban, szinte helikopterről szórva a pénzt támogatják a gazdaságot. Csakhogy az államok és a magánadósságok már így is csillagászati magasságokban voltak: az éves GDP 425 százalékát tették ki a fejlett országokban, miközben a globális érték 356 százalék – hívja fel a figyelmet a közgazdász.
Roubini szerint csakis a rövid és a hosszú lejáratú hitelek kombinációja tudja kezelni ezt a hatalmas adósságtömeget, amely most tovább növekszik a laza pénzpolitika eredményeképp. A közgazdász ezzel kapcsolatban megjegyzi azt is, hogy szerinte a jegybankok túlságosan a politika szolgálatába álltak és ezzel elveszítették korábbi önállóságukat.
Persze az inflációs veszélyt tagadók arra is hivatkoznak, hogy a hatalmas pénztömeg tulajdonképp arra kell, hogy megóvja a gazdaságot a deflációtól. Ez arra a feltevésre épít, hogy a mai válság olyan, mint a 2008-as – véli Roubini, aki szerint ez biztosan nem így van.
A kínálati oldal sokkja okozza a mostani krízist – mondja ugyanis Nouriel Roubini, hozzátéve, hogy a kínálati sokkok igenis gerjeszthetnek inflációs hatást, mert fenyegetik a potenciális növekedést és növelhetik a termelési költségeket. Ilyen kínálati sokk lehet a deglobalizáció, mely a kereskedelmi háborúk következtében alakulhat ki. Például fokozódhat a hidegháború az USA és Kína között, aminek következtében az alacsony bérköltségű Kínából átkerülhet a termelés magasabb bérköltségű államokba.
Roubini szerint a demográfiai mutatók is aggasztóak a fejlett államokban: a lakosság elöregszik, miközben a bevándorlás előtt akadályok tornyosulnak. Ennek következtében növekedhetnek a munkabérköltségek. Folyamatosan nőnek a társadalmi különbségek, miközben az államok támogatják a munkavállalókat és a szakszervezeteket, ily módon növelve a munkabérköltségeket.
A másik oldalon a világcégek oligopoliumokká válhatnak és extra jövedelmet generálhatnak. Ebből is inflációs nyomás lehet, mert az oligopolium számára jóval könnyebb az áremelés. Ez ellen szól persze az a narratíva, hogy a mesterséges intelligencia és a robotok előretörése visszafogja a munkabér növelő hatásokat – teszi hozzá a közgazdász.
A deglobalizáció is furcsa következményekkel járhat: regionálisan sokkal szorosabb együttműködés alakulhat ki az államok között, mint korábban. A távmunka pedig általánossá válhat: nem kell már olcsó indiai munkaerőt importálni a Szilícium völgybe, mert lehetséges a munkát kitelepíteni Indiába – folytatta gondolatmenetét Roubini.
Rövid távon szerinte nem kell inflációtól tartani, mert a piacokon elég lanyha a kereslet. A következő néhány évben viszont állandó inflációs nyomást okoz majd a laza monetáris és fiskális politika. Ebből lehet azután stagfláció is a felsorolt kínálati sokkok miatt.
A világgazdaság instabillá változott. A részvénypiacokon a bika uralma lassan végetér. Ha pedig az államkötvények kamatai elkezdenek emelkedni, akkor kezelhetetlenné válnak a csillagászati államadósságok – hangsúlyozta, Roubini, aki szerint éppen ezért itt az idő, hogy újra odafigyeljünk a hetvenes évek betegségére, a stagflációra, azaz amikor magas infláció mellett legjobb esetben is maximum stagnál a gazdaság.
