Ellentmondásosan alakul egy városrehabilitációs program sorsa Nyíregyházán. Az önkormányzat még 2017-ben nyert 1,7 milliárd forint uniós támogatást egy olyan projektre, mely célja szerint átfogóan javította a város szegregátumaiban élők életkörülményeit, valamint előremozdította az ottani lakosok társadalmi integrációját.

A program gyakorlati része némi előkészítés után 2019-ben indult el, egészen 2021 végéig tartott, és az önkormányzat szerint sikerrel is járt. Ezzel azonban nem mindenki ért egyet: mások mellett egy helyi családvédő szervezet úgy látja, hogy a program a szegregáció csökkentése helyett pont hogy növelte azt mind lakhatási, mind oktatási értelemben.

És a szervezet a véleményével nincs egyedül: miután panaszaikra a városi önkormányzat érdemben nem reagált, az Európai Bizottság elé vitték az ügyet, akik kétévnyi vizsgálódás után nekik adtak igazat. Néhány nappal ezelőtt kiküldött határozatukban közölték, hogy a projektet nem támogathatónak kell nyilvánítani. Ezzel együtt adtak esélyt a másik félnek is a helyzet tisztázására, felkérték Nyíregyházát és a nemzeti hatóságokat, hogy bizonyítékokkal támasszák alá: a program igenis jelentősen csökkentette a szegregációt a városban, és igenis jogosult az EU-s pénzre.

A két telep

A történet Nyíregyháza két szegregátumáról, a Keleti lakótelepről és a Huszártelepről szól. Az előbbi beágyazódott a város szövetébe, mindössze másfél kilométerre van a városközponttól – és így több színvonalas iskolától – az utóbbi viszont kieső területen van, vasúti sínek is elvágják Nyíregyháza többi részétől. Mindkét telepet szegény roma családok lakják.

A milliárdos városrehabilitációs projekt ennek a két leszakadó városrésznek a sorsát rendezte. A Huszártelepét úgy, hogy a területen megújítottak egy sor szociális bérlakást, új épületbe költöztették a Gyermekjóléti Központot, és térfigyelő kamerákat szereltek fel. A Keleti lakótelep sorsát pedig úgy rendezték, hogy elbontották – ezt nem az uniós program részeként, hanem az önkormányzat saját költségén, mintegy 121 millió forintért.

A bontás valójában már hosszú évek óta húzódott, az EU-s projekt csak új lendületet adott neki. Az önkormányzat erről a lakónegyedről már régebben lemondott, úgy vélték, menthetetlen. A lakosoknak persze új lakásokat kellett találni, és ezt az akadályt is sikerrel vették – a városvezetés szerint.

Amikor másfél év munka után tavaly októberben befejeződött a Keleti lakótelep elbontása, az ennek örömére összehívott sajtótájékoztatón Jászai Menyhért alpolgármester arról beszélt, hogy az elbontott 27 négylakásos lakótömbből az ott lakók kevesebb mint fele költözött a Huszár lakótelepre, többen integrált környezetben található önkormányzati bérlakásokba kerültek, és mintegy harmaduk saját maga oldotta meg a további lakhatását. Szerinte tehát az átköltöztetés a társadalmi integráció szempontjából is sikeres volt.

A Keleti lakótelep bontása

nyiregyhaza.hu

Ez az, amivel nem mindenki ért egyet a városban, és ez a véleménykülönbség repítette az ügyet az Európai Bizottság elé. Vagyis konkrétabban a Hátrányos Helyzetű Családok Országos Egyesülete, illetve Glonczi László, az egyesület elnöke.

Gettóból ki, gettóba be

Glonczi az elejétől fogva ellenezte, hogy a lakosokat Keleti lakótelepről a város másik romák lakta településrészére, a Huszártelepre költöztessék. Korábbi riportok szerint pedig sem a keleti lakótelepi, sem a huszártelepi romák nem akarták az áttelepítést, mert "nem jönnek ki egymással", borítékolhatónak érezték a "nagy verekedéseket". 2019-ben Balogh Artúr, a Roma Munkaadók és Munkavállalók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szövetségének elnöke is arról beszélt a Magyar Hangnak, hogy a két lakótelep más környezetet, más kultúrát jelent: "Nagy eltérések vannak cigány és cigány között, ahogy magyar és magyar között is megvan".

Mindezek ellenére 2020 januárjában elindultak az átköltöztetések, mégpedig gyors ütemben: a Mérce szerint az első 15 keletis családnak mindössze 10 nap határidőt adtak, ennyi idő alatt kell összecsomagolniuk az egész addigi életüket, és elhagyniuk otthonaikat.

Amikor most telefonon elértük Glonczit, arról beszélt, hogy az első átköltözőket számos újabb követte a Huszártelepre. Szerinte összesen vagy 40-50 volt keletis család kötött ki a másik gettóban, így az ottani roma népesség a kétszeresére nőtt.

A lakhatási problémákon segített, ez oké, de amikor egy cigánytelep lakosságának létszáma megduplázódik, az már nem tartozik az integrációba"

– sommázta. Eközben pedig csak néhány olyan – Glonczi szerint 10-13 – roma család volt a Keleti lakótelepen, akiket belvárosi lakásokba költöztettek, így a lakhatási szegregációt ez az akció a szakember szerint nem hogy csökkentette, de még súlyosbította is.

Már az alapállás sem volt ideális, a lakók többségének ugyanis nem volt érvényes lakcíme. Az önkormányzat Glonczi szerint 2018-tól már senkinek nem adott érvényes lakásszerződést, mert akkor már megnyerte az EU-s pályázatot, így a telep sorsa akkor végleg megpecsételődött. Innentől tehát több család is jogcím nélküli lakóvá vált.

A Hátrányos Helyzetű Családok Országos Egyesülete kutatást is végzett a Huszártelepen az új beköltözők között, és találtak több olyan családot, akik azt mondták, gyakorlatilag kényszerítették őket az áttelepülésre. Olyan lehetőséget az önkormányzat nem kínált fel, hogy jövedelemigazolás bemutatása ellenében nem kell a másik szegregátumba költözniük, választhatnak helyette belvárosi lakhelyet is.

"Egy lakást biztosítunk, ha nem fogadod el, kiemeljük a gyereket, és mehetsz, amerre látsz... 1,7 milliárd forintból ez nem így működik"

– vélte Glonczi. Szerinte a jó megoldás az lett volna, hogy az önkormányzati telkeken gyors építésű házakat húznak fel – ezek költségét darabonként nagyjából 5 millió forintra tette – és ide költöztetik el a Keleti lakótelep roma családjait, valóban integrált környezetbe.

Már csak azért is ez lett volna a jobb megoldás, mert Glonczi szerint a Huszártelep rehabilitációja sem sikerült túl jól. A felújított épületek ugyan tényleg jól néznek ki, kaptak szigetelést, kőporos vakolatot, új, műanyag nyílászárókat, csempézett fürdőszobát, de "a lakások penészesek, dohosak, hiába új a ház". A Jelen egyébként tavaly nyári riportjában arról írt, hogy egyes épületekben a családok beköltözése után pár héttel már repedeztek a falak, vannak lakások, ahol az új nyílászárók rosszul zárnak, de olyanok is, melyeknél a bejárati ajtó alatt rés tátong. A fűtést pedig fatüzelésű kályhával oldották meg a felújított épületekben.

Huszártelep

nyiregyhaza.hu

Teljes körűnek sem nevezhető a telep fejlesztése. Valóban felszereltek egy sor térfigyelő kamerát a környéken, de egy szakaszon továbbra sincs járda, csak út, és nem oldották meg a mellékutcák közvilágítását sem, sorolta Glonczi.

Mindenki egy iskolába

A tömeges átköltözés miatt az oktatási szegregáció is nőtt a városban. A Keleti lakótelepen élő tanulók Glonczi szerint korábban két integrált intézménybe, a Móra Ferenc vagy a Bem József Általános Iskolába jártak. Új lakhelyükön belül, a Huszártelepen is működik oktatási intézmény, a Sója Miklós Görögkatolikus Általános Iskola, ami viszont nem integrált, gyakorlatilag csak roma tanulók látogatják. 2016-ban a huszártelepi iskola szegregált működése miatt egyébként uniós kötelezettségi eljárás indult Magyarországgal szemben, ezzel együtt a magyar törvények bizonyos esetekben lehetőséget adnak az ilyen működésre – a Sója Miklós is megkapta ezt a felmentést.

Valószínűsítve, hogy az áttelepített diákok a város másik felébe költözéssel el fogják hagyni a korábbi iskoláikat az új, helyi megoldásért cserébe, Glonczi 2020-ban előadta aggályait Kovács Ferenc polgármesternek, aki akkor meg is ígérte, hogy a Sója Miklós-iskola nem vehet fel tanulókat az áttelepítettek közül. Gloncziék később mégis azt találták, hogy ennek ellenére az intézmény felvett 35 volt keletis diákot.

Glonczi szerint ez a folyamat a továbbiakban csak fokozódni fog, a következő beiratkozási szezonban folytatódik a roma gyerekek átáramlása a Sója Miklós-iskolába. Nemcsak azért, mert messzebb kerültek az integrált intézményektől, de azért is, mert azok most már tömegközlekedéssel is sokkal nehezebben elérhetővé váltak, miután az önkormányzat megváltoztatta a buszmenetrendet, és megszüntetett egy, a telepi lakóknak fontos járatot. A Huszártelepről most két átszállás és jóval hosszabb utazás vár arra, aki a két integrált iskola valamelyikébe akar eljutni. A diákbérlet ugyan kedvezményes, de a telepi roma családoknál jellemzően három-négy iskoláskorú gyerek van, ennyi bérletpénzt pedig a szülők nem tudnak kigazdálkodni.

Gloncziék kérvényezték ugyan az önkormányzatnál egy körjáratként működő iskolabusz indítását, de azt a választ kapták, hogy ilyesmire nincs lehetőség. Az átköltöztetett diákoknak marad tehát a helyi romaiskola, itt azonban sok esetben az érettségiig sem jutnak el a tanulók.

Titkosított iratok

Bár az önkormányzat közlése szerint a program során a város együttműködött a helyi roma önkormányzattal, ez legfeljebb a projekt előkészítésére lehet igaz, de az még a korábbi kisebbségi testület idején történt. 2019 novemberében ugyanis új roma nemzetiségi önkormányzatot választottak a városban, melynek Glonczi lett az alelnöke.

Hogy a mostani kisebbségi önkormányzattal partneri lenne a városvezetés viszonya, az Glonczi szerint nonszensz. Miután felállt az új testület, jelezték a városnak, hogy szeretnének tárgyalni az uniós projektről, de erre a városi önkormányzat nem volt hajlandó, annak ellenére, hogy a projekt roma családok sorsáról rendelkezik.

"Az önkormányzat az elejétől fogva ellenségként kezelt minket, mint általában, amikor érdekérvényesítésről van szó"

– mondta a jogvédő.

Miután a programba nem folyhattak bele, Gloncziék közérdekű adatigényléssel fordultak az önkormányzathoz, hogy megismerhessék a pályázati anyagot, viszont így sem jártak sikerrel. Az önkormányzat azzal utasította el a kérésüket, hogy a kért dokumentumok a döntés megalapozására szolgáló adatokat tartalmaznak, azok a keletkezésüktől számított 10 évig nem nyilvánosak.

A Hátrányos Helyzetű Családok Országos Egyesülete ekkor a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz fordult, akik arra kötelezték Nyíregyházát, hogy küldjék el nekik a dokumentációt. A város ekkor már valóban elküldte a pályázati anyagot, de a titkosításra hivatkozva csak nagyon erősen kitakart formában – Glonczi szerint a lényeges adatok "90 százaléka" volt olvashatatlanná téve.

Az egyesület ezután a TASZ segítségével közérdekű adat megtagadása ügyében eljárást indított az önkormányzat ellen. A tárgyalást még nem tűzték ki.

Glonczinak egy másik, kapcsolódó uniós finanszírozású pályázattal szemben is vannak fenntartásai, annak is kikérte a pályázati anyagát. Ez a Közösen a kiútért elnevezésű projekt, mely 830 millió forintos EU-s támogatással valósult meg, a városi önkormányzat szerint az 1,7 milliárdos projekttel "szinergiában".

Ennek keretében az ilyenkor szokásos programokat, például bűnmegelőzési napot, családi napot és egészségnapot tartottak a szegregátumokban. Az egészségnapon vérnyomásmérést, vércukorszintmérést tartottak a lakosoknak, a bűnmegelőzési nap pedig nagyjából abból állt, hogy érkezett egy rendőr, aki elmondta, hogy a büntető törvénykönyv alapján mi minősül például rablásnak. Nem csak ennyi történt, néhány hónapos szakmunkás-képzéseket is tartottak a lakosoknak, de ezeket már civil szervezetek valósították meg.

Ezekkel a kezdeményezésekkel Glonczi szerint önmagukban nem is volt probléma, azt viszont aggályosnak érzi, hogy a 830 millió forintos összköltség közel fele személyi juttatásokra ment el – mint az az önkormányzattól megkapott, szintén erősen kitakart dokumentumból összerakható.

Az EU szerint is baj van

Panaszaival Glonczi előbb a városi önkormányzatot kereste meg, de ők ezeket nem kommentálták. A jogvédő 2020 elején fordult az Európai Bizottsághoz, akiknek végül két év után született meg a határozatuk. A Bizottság a családvédő egyesületnek január elején megküldött válaszlevelében írta meg: a kapott információk elemzése után arra a következtetésre jutottak, hogy az 1,7 milliárdos projekt nem támogatható uniós forrásokból, és ezzel a Közösen a kiútért projekt is érintett.

A Bizottság úgy látja, a szegregátumközi áttelepítésekkel járó városrehabilitáció ellentétes az unió 2013-as rendeletének a megkülönböztetésmentességről szóló cikkével, ütközik az operatív program célkitűzéseivel, és a deszegregációs útmutatóval sincs összhangban.

Emiatt a Bizottság úgy véli, hogy a kapcsolódó kiadásokat nem támogathatónak kell nyilvánítani.

Abban is igazat adtak a családvédő egyesületnek, hogy a projekt hozzájárult az óvodai és iskoláskorú gyermekek oktatási szegregációjához is, emiatt a Bizottság felkérte a nemzeti hatóságokat és Nyíregyháza önkormányzatát, hogy bizonyítsák be: a végrehajtott tevékenységek a projekt végén a szegregált oktatásba beiratkozott gyermekek számának jelentős csökkenését eredményezik. Ha ezt sikerül bizonyítani, csak akkor tekinthetők a programok uniós finanszírozásra jogosultaknak. Glonczi az üggyel az Alapvető Jogok Biztosát is megkereste, ez a vizsgálat még folyamatban van.

Gloncziék jogi segítője a Bizottságnál a Rosa Parks Alapítvány volt, melynek vezetője, dr. Kegye Adél szerint az ügy nem érhet véget az uniós pénzek visszafizetésével, azzal a jogsértésnek csak egy részét orvosolják, hiszen az áttelepített családok attól még továbbra is a város integrált szolgáltatásaitól elzárva fognak élni, a gyerekek pedig továbbra is szegregált iskolában fognak tanulni. "Több száz gyerek nő úgy fel a telepen, hogy lényegében csak a szegregátum világát ismeri, hogyan várható el, hogy az iskola elvégzése után zökkenőmentesen lépjenek ki a munkaerőpiacra a szegregált világon kívül?" – teszi fel a kérdést Kegye.

Glonczi szerint is az a legfontosabb most, hogy hozzásegítsék az átköltöztetett családok gyerekeit a belvárosi iskolák eléréséhez – ez egyértelműen a Bizottság elvárása is.

Telefonon és e-mailben is többször próbáltuk elérni Nyíregyháza városvezetését, hogy megismerjük az ő álláspontjukat is az ügyben, de nem vették fel a telefont, és válaszlevelet sem kaptunk az érdeklődésünkre.