Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
„Ha nem jön földgáz Magyarországra, akkor nem lesz fűtés, nem fog működni az ipar, és nem lesznek munkahelyek – mondta Szijjártó Péter, Magyarország külügyminisztere arra hivatkozva, hogy „a baloldali politikusok azt követelik, hogy leállítsák az Oroszország felől érkező gázszállítást”.
Szijjártó Péter nem részletezte, hogy pontosan melyik baloldali politikusok követelik a gázszállítások leállítását. Az ellenzéki összefogás miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter határozottan azt állította, nem gondolja, hogy az orosz gázcsapokat el kellene zárni. Azt is hozzátette, hogy sehol sem merült fel Európában, hogy a gazdasági szankciók a gázimportot is érintsék.
Itt érdemes megjegyezni, hogy a magyar baloldal ugyan nem, de a Fidesszel szövetséges lengyel jobboldali PiS színeiben miniszterelnök Mateusz Morawiecki követelte a Németországot Oroszországgal közvetlenül összekötő Északi Áramlat 1 vezeték leállítását. Erre a vezetékben tulajdonrésszel bíró német E.On egyértelműen nemet mondott. Egyébként Lengyelországon keresztül vezet a Jamal vezeték.
A gáz lesz az utolsó, amihez hozzányúlnak
Szijjártó Péternek abban igaza van, hogy az orosz gázszállítások leállása nagyon súlyos helyzetet idézne elő. Az Európai Unió gázszükségletének körülbelül 40 százalékát orosz import fedezi. Ennek megfelelően a nyugati szankciók egyelőre nem érintik érdemben az orosz gázexportot – és várhatóan nem is fogják. Amikor Robert Habeck német gazdasági miniszter arról beszél, hogy Németország felkészül az orosz gáz kiesésére, és akkor ezt úgy teszi, hogy arra készülnek fel, ha Oroszország elzárná a csapot.
Utóbbi egyébként szintén kevéssé valószínű, nem csak az EU függ az orosz gáztól, Oroszország is függ a gázexportból származó bevételtől. Ekkora (mintegy évi 170-180 milliárd köbméter) gázt máshova értékesíteni nem tudnak, eltárolni nincs hova, a kitermelés visszafogása megoldható, de nem praktikus, maradandó károsodásokat okozhat.
Fontos megjegyezni, hogy az orosz gázszállítások eddig minden ellentét, szankció, háború ellenére mindig zavartalanok voltak. (Kivételt csak az orosz–ukrán gázvita jelentett.) Egyébként az Ukrajnán keresztüli gázszállítások épp azon a napon ugrottak meg jelentősen, amikor Vlagyimir Putyin elnök elrendelte Ukrajna megtámadását. Az ukrán gázhálózat üzemeltetőjének adatbázisa szerint Oroszország egész évre jelentős kapacitásokat kötött le a hálózaton.
A Lengyelországot átszelő Jamal vezetéken mostanában kevés szállítás zajlik, sőt a szállítások több alkalommal megfordultak (vagyis Németországból továbbított gázt a vezeték Lengyelországba). Ebből egyesek néha arra következtetnek, hogy Oroszország „elzárja a gázcsapot” – valójában eddig mindig kiderült, hogy az oroszok egyszerűen nem kaptak megrendeléseket Nyugatról, ezért nem használják a Jamalt, illetve kapacitásokat sem kötnek le a vezetéken.
Egyszóval kevéssé valószínű, hogy a gázszállítások bármelyik fél miatt leállnának. Ugyanakkor természetesen ez sem lehetetlen egy beláthatatlan végű katonai és gazdasági konfliktusban.
Apokalipszis nem lenne, csak nagyon nehéz helyzet
Ugyan az orosz gázimport kiesése nehéz helyzetet idézne elő, a magyar külügyminiszter messze túlzásokba esik, amikor apokalipszist vizionál fagyoskodó családokkal és leállított gyárakkal. Magyarországon például van földgázkitermelés, ami nagyjából az ország teljes éves fogyasztásának ötödét képes fedezni, a lakossági fogyasztásnak pedig a felét. Ahogy az unióban máshol is van kitermelés, nem beszélve Norvégiáról, ami az EU második legnagyobb beszállítója Oroszország után.
Az unió továbbá alternatív forrásokból importálhat, itt elsősorban cseppfolyósított földgázra (LNG-re) kell gondolni. Igaz, az LNG jóval drágább, mint az orosz, csövön érkező gáz, ráadásul a piacon szűkösség is van belőle a magas ázsiai kereslet nyomán.
Továbbá az EU csökkentheti gázfogyasztását, elsősorban a gázüzemű áramtermelés visszafogásával. Ez praktikusan a szenes áramtermelés felfuttatását jelentené – amit az EU épp ki akar vezetni klímavédelmi okokból, de nyilván jobb megoldás, mint ha nincs áram. Ezen lehet valamennyi gázt nyerni, de nem sokat.
Összességében rövid távon az orosz gázt nem lehet pótolni Európában, az orosz import teljes kiesésének kezeléséhez minden bizonnyal fájdalmas szükségmegoldásokhoz kellene nyúlni. Mint például az ipari fogyasztás korlátozása, ütemezése. Mindez apokalipszishez nem vezetne, de az biztos, hogy a már így is brutálisan megdrágult gáz még tovább drágulna. Ami beépülne minden más árába, vagyis tovább pörgetné az inflációt. Ráadásul ha a gázszűkösség fennakadásokat okoz a termelésben, annak további inflációs hatásai lennének.
Egy háború áldozatai
Szijjártó Péter azt is mondta, hogy baloldali politikusok a paksi bővítés leállítását is követelik. Ez igaz, az ellenzéki miniszterelnök-jelölt többször hangoztatta: azt szeretné, hogy a kormány állítsa le a Paks II. engedélyezési eljárását.
Szijjártó szerint „ha nem épül meg, akkor nem lehet fenntartani a rezsicsökkentést és brutálisan drágul az energia”. Ez viszont ilyen formában biztos nem igaz. És most nem arról van szó, hogy a „rezsicsökkentést” már most sem lehet fenntartani, csak úgy, ha az állam adóforint-százmilliárdokat költ a keletkező veszteség kompenzálására. Egyfelől nem egyértelmű, hogy biztosan szükség van az új paksi blokkokra. Másfelől az sem egyértelmű, hogy még ha szükség is van rájuk, ne lehetne őket a Roszatomon kívül más szereplővel felépíttetni.
Szijjártó Péter arról egy szót sem szólt, hogy Magyarországot a Fidesz szolgáltatta ki Oroszországnak – ha elfogadjuk, hogy Magyarország ki van szolgáltatva a paksi bővítésnek jelen formájában – amikor tendereztetés nélkül a Roszatomra bízta a munkát.
Szijjártó Péter arról sem szólt egy szót sem, hogy Oroszország éppen katonai agressziót követ el egy szuverén – és nem mellesleg Magyarországgal határos – állam ellen, újabban nehézfegyverzetet is bevetve lakott területeken. Ugyanakkor nem mulasztotta el kijelenteni, hogy ennek a háborúnak az árát nem fizethetik meg a magyar emberek. A bedőlt Sberbankot pedig a „brüsszeli szankciós politika első áldozatának nevezte”. Itt azokra a szankciókra gondolt, amiket miniszterelnöke, Orbán Viktor megszavazott az Európai Tanácsban.
