Őszi éjjel izzik az Amerika, izzik az Amerika MAGA-ba – dúdolhattuk szerdán, amikor eldőlt, hogy Donald Trump lesz az Egyesült Államok következő elnöke. Ez persze nagy győzelem mindenki számára szerte a világon, aki a jobboldali populizmusra tette fel a saját jövőjét – tudunk is itt egy elég közeli példára mutogatni –, nagy kérdés, hogy mennyire próbálja a törvényhozás többségét is megszerző amerikai jobboldal maga alá gyűrni a demokratikus intézményrendszert, és nyilván a kultúrharc is bedurran majd. De van bőven miről beszélni a gazdaság kapcsán is.

Azt például már Trump győzelme után pár órával láttuk, hogy amikor kinyitottak az európai tőzsdék, a gyors és világos végeredmény erősödést hozott, de volt egy nagyon fontos kivétel: a német autógyárak részvényei hatalmasat zuhantak. Van is mitől tartaniuk a részvényeseknek, hiszen Trump ígéretei között ott van a vámháború, nem csak Kínával, hanem az EU-val szemben is – és persze mondani sem kell, hogy ez az amúgy is szenvedő magyar iparnak mit jelentene. Aztán összeomlott a német koalíció is, és a további forgatókönyv még bizonytalan, de az ottani változásokat is figyelheti nem csak az ipar, hanem az egész világ 2025-ben.

Az amerikaiak számára izgalmas kérdés lesz az is, hogy Trump mennyire menne bele az állami kiadások csökkentésébe, komolyan veszi-e az ígéretét, hogy Elon Musnak szabad kezet ad, mert ebben az esetben jó nagy esély lenne arra, hogy a választási győzelmén egyébként is jó nagyot nyerő szupergazdagok újabb kedvezményeket kaphatnak. Azt persze a kampányban már nem szeretik hangoztatni, de minden ilyen lépésnek ára van – és ugyan a szegényebbek egészségügyi támogatásának megnyirbálása belefér az amerikai jobboldal szavazóinak, az inflációgerjesztés már nem, úgyhogy kell azért majd egyensúlyozni. Trumpnak valószínűleg sok vitája lesz majd Jerome Powell Fed-elnök, akit annak idején épp ő nevezett ki, mostanában viszont sűrűn kritizálta, Powell pedig már üzent neki: nem mond le.

Donald Trump és Jerome Powell 2017. novemberében

AFP / Nicholas Kamm

Minket Európában persze leginkább az érdekelhet a vámháború mellett, hogy az igazi háborúval mit kezdene Trump. A szavak, hogy egy nap alatt véget vetne az orosz-ukrán harcoknak, szépek – vagy épp ijesztőek, ha az ukránok arra gondolnak, hogy megfenyegetné őket –, de a realitás sokkal inkább az, hogy akárki is nyerte volna meg a választást, a feladat, hogy lassítsák vagy megállítsák az orosz agressziót, egyre inkább Európára marad.

Az amerikai elnökválasztás napján Magyarországon a legnagyobb hír az volt, hogy visszatér a közéletbe Szájer József, de két nappal később kiderült az is, hogy megírta a Pénzügyminisztérium a 2025-ös költségvetést – az eredeti ígéret az volt, hogy megvárják ezzel az amerikai választás eredményét, de nyilván senki nem gondolhatja komolyan, hogy ha november 6-án reggel megvan az eredmény, 7-én délután pedig a Költségvetési Tanács már ki is adja a büdzsé véleményezését, akkor a kettő közti nagyjából harminc órában dolgozták volna ki a terveket. Hivatalosan majd jövő hétfőn nyújtják be a parlamentnek, de a KT véleményében már ott voltak a legfontosabb számok és megállapítások.

AFP / DPA / Karl-Josef Hildenbrand

Így aztán tudjuk, hogy a kormány szerint jövőre 3,4 százalékos lesz a GDP-növekedésünk és 3,2 százalékos az infláció. A KT arra is felhívta a figyelmet: akkor jöhetnek be a számítások, ha 2025-ben másfélszer annyi pénzt költünk az uniós programokra, mint idén, ha sikerül a fogyasztási adók bevételeit legalább 8 százalékkal növelni, és ha érkezik az EU-pénz. Néhány jogszabályt át is kell írni, mert a hiánycélt sokkal nagyobbra, a tartalékokat pedig jóval kisebbre tervezik, mint ahogyan kötelező lenne, de nyilván a magyar törvényhozásban ez az apróság nem fog akadályt jelenteni.

A kormányunk egyik, ha nem a legnagyobb baja a költségvetés tervezésekor az, hogy hiába ígérik már egy éve, az emberek csak nem akarják megrohamozni a boltokat, és a reálbéremeléssel megszerzett pluszpénzükkel pörgetni a gazdaságot. A héten épp egy nagyon csúnya kiskereskedelmi statisztika jött ki, amit csak az indoklása tudott elhomályosítani: a KSH és az NGM szerint az a baj, hogy árvíz volt. Amit persze még szebbé tesz az a tény, hogy Budapesten nőtt a forgalom az országban egyedül, míg a legjobban a Balaton környékén esett vissza.

Túry Gergely

De visszatérve az annyiszor mantrázott óvatossági motívumra: nem csoda, hogy nem vásárolunk eleget, hiszen a megtakarítások még nem tértek vissza a 2021 végi szintre, a vagyon növekedésének nagy része a leggazdagabbaknál valósult meg, miközben igazán a középosztály tudná meglökni a gazdaságot.

Azt is megnéztük, részletesen hogyan esett vissza és miként térhet magához a fogyasztás: jól látszik, hogy az élelmiszereken is sokan spórolnak, a középosztály az elhasznált bútorait és műszaki cikkeit csak akkor cseréli le, ha tényleg muszáj, és a használt cikkek forgalma felpörgött.

A hét képe: közös fotózás az Európai Politikai Közösség budapesti csúcstalálkozóján

Orbán Viktor, Recep Tayyip Erdogan, Giorgia Meloni, Emmanuel Macron a Puskás Stadionban

Veres Viktor

A kormány rövid átfutási idővel és jelentősen emeli az üzemanyag-kereskedők energiahatékonysági kötelezettségét. Ez jogilag nem visszamenőleges adóemelést jelent, a kis benzinkutak üzemeltetői viszont attól még pontosan ugyanilyennek fogják érezni a végeredményt. De az intézkedés a nagy láncok költségeit is növeli.

Mindez logikusan vezethet az újabb áremelkedéshez, de azt még nehéz kiszámolni, hogy mekkorához. Főleg úgy, hogy a kormányon belül három minisztérium is foglalkozik a benzinkutakkal: az energiaügyi tárca, az adózásért felelős Pénzügyminisztérium, és az árharcot hirdető NGM. Hogy ebből mi sülhet ki, pláne egy választás előtti évben, hát az izgalmas kérdés lesz.

Magasabb fordulatszámra kapcsolt a Tungsram felszámolója: három pályázatot is meghirdetett egyszerre. Az értékes ingatlanokra több érdekcsoport is szemet vetett, sok ingatlan kormányközeli vállalkozóknál landol, a vállalkozás eszközei pedig a roncstelepen végzik.

A Tungsramot a kormány által is támogatott Jörg Bauer még 2018-ban egy dollárért szerezhette meg. Azóta már sok idő telt el, a cég Szijjártó Péter külügyminiszter és az Eximbank asszisztálásával évekig szenvedhetett, amíg végül tönkre nem ment. Az ügy károsultjai pedig végső soron a magyar adófizetők.

Tiborcz István egyik szállodáját is ajánlotta a magyar elnökség az EU-csúcs résztvevőinek. Ha majd pár év múlva is lesz még ilyen, akkor már a Gellért szálló is szóba jöhet: arról épp a héten mutatta be Orbán Ráhel a terveket, milyen lesz, miután 2027-ben újranyitják.

Gellért szálló beltere

Fazekas István

Mint elmondta, luxushotelt terveznek, méghozzá, mivel az amerikaiak legszívesebben a Four Seasonsbe járnak (márhogy a hotelbe, nem a Four Seasons Total Landscapingbe – azért mennyire hiányoztak az ilyen apró szépségek az idei választásból), a Gellért inkább a keleti turistákat szeretné magához csábítani.

Gattyán György kisebbségi tulajdonrészt szerzett a Playboyban: a magyar üzletember 15 év alatt összesen 300 millió dollárt tesz be a cégbe, önállóan üzemelteti majd a vállalat online szolgáltatásait és termékeit, valamint széles körű márkahasználati jogot szerez, profitfelosztással.

De miért is jó ez neki? A szolgáltatás és a felhasználók száma önmagában nem biztos, hogy érne ennyit, az már rég túl van a fényponton. Az üzlet vonzerejét leginkább az adhatja, hogy ezzel megszerzik magát a márkanevet, és azt összekapcsolhatják a mostani termékeikkel. Azt, hogy a nagy szavak valójában milyen új, a Playboy nevével eladott tartalmat és terméket jelentenek majd, egyelőre nem árulták el.