Mi történik a németeknél, ott is jönnek a populisták? – a koalíciós válság legégetőbb kérdései

Nem egészen három évig bírták. 2024. november 6-án felbomlott a német kormánykoalíció, a szociáldemokrata Olaf Scholz kirúgta a pénzügyminiszterét, Christian Lindnert, az FDP, vagyis a liberálisok vezetőjét a kormányból. A közvetlen előzmény egy, a sajtóba kiszivárgott dokumentum volt, amiben a pénzügyminiszter olyan intézkedésekre tett javaslatot, amivel a koalíciós partnerei nem tudtak egyetérteni. De ennél többről van szó: a szociáldemokratákból, a Zöldekből és a liberálisokból álló hármas koalíciót legalább egy éve nagyon súlyos feszültségek terhelik, a politikai súrlódásokból pedig idővel személyes ellenérzések lettek. 

Mindeközben Németország gazdasága strukturális válságban van, a szélsőjobb- és baloldali populista pártok erősebbek, mint valaha, háború van Európában, az Egyesült Államok következő elnöke pedig Donald Trump lesz. Az ország jövőjét közép és hosszú távon alapjaiban meghatározó kérdésekre kéne válaszokat adni, és erre a feladatra Scholz kormánya képtelennek mutatkozott. Mi jön most? Mikor lesz új választás? Kik ezek az emberek? Segítünk eligazodni a kialakult helyzetben.

Kik a főbb szereplők? 

Három párt van (illetve volt) kormányon, három (említésre méltó) ellenzékben. A 2021-es választást a szociáldemokraták nyerték, akik Olaf Scholz vezetésével kormányt alakítottak a Zöldekkel és a Szabaddemokrata Párttal (FDP vagy liberálisok). Ez volt az első hármas koalíció a második világháború utáni Németország történetében. A Zöldek vezetője Robert Habeck, ő a gazdasági miniszter, a liberálisoké Christian Lindner, ő volt a pénzügyminiszter. A SPD jelenleg 16 százalékon áll a közvélemény-kutatásokban (ez 9 százalékpontos visszaesés 2021-hez képest), a Zöldek 10 (-5), az FDP pedig 4 százalékon (-8). 

Robert Habeck zöld párti német alkancellár, gazdasági és klímavédelmi miniszter nyilatkozik Berlinben 2024. november 7-én.

MTI/AP/DPA/Soeren Stache

Ellenzékben van a CDU/CSU, vagyis a Kereszténydemokrata Néppárt és a Keresztényszociális Unió. A CSU a kereszténydemokraták bajor testvérpártja; szövetségi szinten együttműködnek, Bajorország a CSU-é. A két pártot együtt szokás Uniónak is nevezni. A kereszténydemokraták vezetője és kancellárjelöltje Friedrich Merz. Őket 32 százalékra mérik (8 százalékpontot javítottak 2021-hez képest).

Van két populista erő, a szélsőjobboldali AfD (Alternatíva Németországnak) és a szélsőbaloldali (de főleg populista) BSW. Utóbbi a vezető politikusáról, a korábban a kommunista utódpártban (Die Linke) politizáló és onnan kilépő Sahra Wagenknechtről van elnevezve. A BSW egy éve sem létezik, de szövetségi szinten már 7 százalékra mérik, ami Németországban soknak számít. Az AfD 17 százalékon áll, 7 százalékponttal jobban, mint három évvel ezelőtt.

A trendek tehát röviden: koalíciós pártok le, tradicionális és rendszerellenzék fel. Külön kiemelendő, hogy az FDP 8 százalékpontot esett, jelen állás szerint a parlamentbe se jutnának be. 

Miért rakta ki Scholz a pénzügyminiszterét?

Mert összevesztek a költségvetésen. Lindner pártja fiskálisan nagyon konzervatív. Van a német alkotmánynak egy kiegészítése, ami megtiltja a szövetségi államnak, hogy éves szinten a bruttó hazai össztermék 0,35 százalékánál jobban eladósítsa magát. A kiegészítést 2009-ben, a gazdasági válság tetőpontján írták bele az alkotmányba. Azóta rengeteget változott a világgazdasági környezet, Németország vetélytársai pedig egyáltalán nem gondolkodnak ennyire szigorúan az államadósságról, ami lehetővé tette nekik, hogy hitelekkel pörgessék a saját gazdaságaikat. Többek között ez az oka annak, hogy Németország GDP-je nő a leglassabban a G7-en, az iparilag legfejlettebb demokratikus országok csoportján belül, sőt, 2023-ban visszaesést könyvelhettek el. A német ipar közben megrekedt, lemaradtak a technológiai forradalomról, túlságosan ki vannak szolgáltatva Kínának, a Volkswagen története során először lesz kénytelen bezárni gyárakat Németország területén. 

Az FDP mégis ragaszkodik az alkotmányos adósságplafon betartásához, mert így akar jó pontokat szerezni a választóinál. Lindnernek pénzügyminiszterként és az egyik koalíciós párt vezetőjeként nagy beleszólása volt a kérdésbe, és hajthatatlannak mutatkozott. A javaslatcsomag, amit a koalíciós partnerei elé vitt, további adócsökkentéseket és a klímavédelmi kiadások visszavágását helyezte kilátásba. Az SDP és a Zöldek hajlottak volna a kompromisszumra, de Lindner nem engedett, helyette azt javasolta, tartsanak előrehozott választásokat jövő év elején. 

Scholz erre kirúgta (kérte a köztársasági elnököt, hogy mentse fel). A kancellár november 6-án este egy sajtótájékoztatón tőle szokatlan módon nyilvánosan beleállt Lindnerbe. Egoistának nevezte, aki a saját klientúráját szolgálja ki ahelyett, hogy az ország érdekeit nézné.