Reflektorfényben a vagyonadó
A téma rekordgyorsasággal került terítékre. A kormányzati szándék egyértelmű.
A héten nagy vihart kavart Németh Dávid, a K&H elemzőjének kijelentése, miszerint akárki nyeri a választásokat, költségvetési kiigazításra lesz szükség. Ön arról beszélt, hogy a kormányzati intézkedések már bele vannak kalkulálva az idei és jövő évi költségvetésbe, ez azt jelenti, hogy nem lesz szükség kiigazításra?
Amik már le vannak papírozva, azok alapvetően benne vannak a költségvetésben. Amik újdonságot jelentenek, az a 14. havi nyugdíj és a szocho (szociális hozzájárulási adó) csökkentése, ezek nem voltak betervezve a 2026-os költségvetésbe. Azt nem tudjuk még pontosan, hogy hogyan néz ki a 14. havi nyugdíj bevezetése. Ha egyben megcsinálnák, az nagyjából a GDP 0,6 százalékát jelentené költségvetési kiadásban. Ha csak egy hetet vezetnek be, az csak 0,15 százalék, ami már arányaiban nem egy akkora elcsúszás.
Bármi is történjen, bármi is legyen a bázis idén a költségvetésnél, bármilyen kormány is legyen, az borítékolható, hogy nagyjából azon a szinten kell tartani, sőt lejjebb kell húzni a költségvetési hiányt. Most azt látjuk, hogy a nemzetközi kamatkörnyezet segíteni fog, a kamatkiadások lejjebb lesznek, ez ad mozgásteret. Ha lesznek új intézkedések, akkor lehet szükség költségvetési kiigazításra. Hogy ennek mekkora a mértéke, hogyan kell időzíteni, milyen szektorokat kell bevonni ebbe, azt egyelőre nehéz megmondani.
Én azt mondom, hogy várjuk meg a végleges idei költségvetési számokat, nézzük meg a gazdasági teljesítményt, hogy milyen bázisról indulunk, és akkor már nagyjából ki lehet kalkulálni, hogy mekkora az a kiigazítási igény, amelyet az új intézkedések vagy a meglévő intézkedések miatt meg kell tenni ahhoz, hogy csökkenteni lehessen a deficitet.
Minden kormányzat addig tud nyújtózkodni, ameddig a takarója ér, ezt a takarót pedig a hitelminősítők és a nemzetközi befektetők varrják.
Lehet 5,5 százalékos hiánnyal is működni, ha ezt örömmel és felárral finanszírozza a piac. Az amerikai gazdaság 6-7 százalékos hiánnyal, folyamatosan emelkedő adósságrátával fut, mégsem pánikol senki.
Van egy óriási mozgástere a kormányzatnak: a nemzeti védelmi klauzula. Az EU azt mondja, hogy fel kell emelni a védelmi kiadásokat a költségvetésen belül a GDP 2 százalékára 2026-ra. A bázis 2021, akkor Magyarországon 1,1 százalék volt a védelmi kiadás, ma 2 százalék – amit az EU elvár, mi már jóval hamarabb teljesítettük. A következő 1-2 évben a magyar kormánynak így van nagyjából a GDP 1 százalékát kitevő mozgástere arra, hogy költsön, anélkül, hogy ez túlzottdeficit-eljárást vagy bármilyen problémát vonjon maga után.
Lynx páncélosok a Rheinmetall Hungary Zrt. üzemcsarnokában Zalaegerszegen.
Veres Viktor
A Moody’s november végén, a Fitch december elején dönt Magyarország hitelminősítéséről, elképzelhető, hogy ezt követően kezd csak nagyobb osztogatásba a kormány, hogy elkerülje a leminősítést?
Egy hitelminősítő nem csak akkor dönt, amikor az be van írva a naptárjába. Extrém példa: lemegy a két minősítés, nem történik semmi, másnap a kormányzat bejelenti a GDP 3 százalékát kitevő óriási osztogatási programot. Három nap múlva szó nélkül le fogják minősíteni Magyarországot.
Egy hitelminősítőnek vannak előre beidőzített időpontjai, de bármikor dönthetnek úgy, hogy azonnali döntés keretein belül leminősítik az adott országot. Ez nem olyan, mint az államadósság-ráta, hogy december 31-én 12 órakor hol áll a mutató. Ha egy hitelminősítő azt látja, hogy komoly költségvetési változás történik, akkor erre reagálhat, ez folyamatos féket jelent bármely kormánynak a világ bármely táján. Annak pedig még durvább piacmozgató hatása van, ha a Fitch a semmiből úgy dönt, hogy leminősíti Magyarországot.
Az elmúlt napok másik felkapott kijelentése szerint egy esetleges Tisza-kormány elhozhatja az uniós forrásokat, ami rövid távon gazdasági fellendülést hozhat, és ezt értékelik a befektetők. Valóban érezhető ez a piacon?
Mindkét párt részéről elhangzott olyan ígéret, hogy az uniós forrásokat elhozzuk. Ezt mondja a Tisza Párt is, de ezt Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter is elmondta. Ez ígéret, senkinek semmi nincs lepapírozva. A lengyel példából kiindulhat a piac: volt egy kormányváltás, elhozták az uniós forrásokat, erősödött a zloty. De van egy fontos határidő, 2026. augusztusa, onnantól az RRF (Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz – Recovery and Resilience Facility) pénzei nem elérhetőek, mindegy, milyen kormány van. Fontos különbség az is, hogy lengyeleknél az uniós forrásokat a piacon leváltják euróból zlotyba, amivel a zlotyt erősítik.
Magyarországon ilyen nincs, az uniós forrás bemegy a jegybank devizatartalékába, és abból fizetjük az eurós kitettségeket. Az, hogy beérkezik az uniós forrás, nem befolyásolja direkt módon az árfolyamot. A költségvetés mozgásterét segítheti, de ez egy spekulatív történet, 2026 vége – 2027 lesz, mire az uniós források jöhetnek a magyar gazdaságba. A piac gondolkodhat ilyen hatásokban, de ez majd az országgyűlési választások előtti egy hónapban jelenhet meg a döntésekben.
A befektetők hat napra előre gondolkodnak, nem hat hónapra.
Most nem ez van a forint erősödése mögött, hanem a 6,5 százalékos kamat és az abból beszerezhető profit.
Németh Dávid elemzéseire még Orbán Viktor is reagált, aki korábban példátlan módon, „kormányellenes kórust” emlegetve azzal vádolta a K&H elemzőjét, hogy beállt a Tisza Párt mögé. Hogyan befolyásolja az elemzők tevékenységét, ha a miniszterelnök vagy bármely más politikai szereplő azért támadja őket, mert a munkájukat végzik?
Erre azt tudom mondani, hogy az ING Bank a többi piaci szereplőhöz hasonlóan egy teljesen független intézmény, független módon készítjük az elemzéseket és az előrejelzéseket.
Arról is beszélt, hogy a jegybanki alapkamat azért is maradhat magasan, mivel a magánszektornak nyújtott államilag támogatott hitelek miatt kettős kamatrendszer alakult ki. Ennek a fenntartása azonban költségvetési kockázatot hordoz, ez rákényszerítheti később a jegybankot a kamatvágásra?
Akkor beszélhetünk olyan jegybanki döntésről, ami emiatt van, ha ez pénzügyi stabilitási kockázatot jelent. Ebben ilyen kockázatok egyelőre nem látok. Az, hogy ez hordoz költségvetési kockázatot, az a fiskális politika és a költségvetési döntéshozók problémája. Az MNB-nek egy mandátuma van: az inflációs cél elérése. Ha ezt elérte, akkor támogathatja a gazdaságpolitika céljait és a zöld célokat. Egyelőre úgy tűnik, hogy a következő 2-3 évben nem beszélhetünk erről. A költségvetési kockázat abból fakad, hogy a kormányzat azt kéri a bankoktól, hogy 3 százalékon adjanak hitelt. A 3 százalék és a piaci kamat közötti különbözetet fizeti ki a költségvetés. Minél kisebb a kettő között a különbség, annál kisebb költségvetési terhet jelent.
Varga Mihály MNB-elnöki meghallgatása a Gazdasági Bizottság ülésén.
Fazekas István
Ha elérhető az inflációs cél, akkor lejjebb hozható a kamatkörnyezet is, attól függetlenül, hogy mit kíván a költségvetés. Ezzel a költségvetési kiadás is csökkenhet, de csak emiatt egy jegybank csak emiatt nem vághatja lejjebb a kamatot. A stabil, kiszámítható monetáris politikával hosszabb távon sokkal többet lehet segíteni a gazdaságon és akár a költségvetésen.
Milyen hatása lehet a gazdaságra a minimálbér-emelésnek?
Most tervezik a vállalatok a 2026-os költségeiket, kérdés, hogy milyen bérmegállapodással kalkulálnak. Ha 13 százalék mellett kalkulálnak, és annál kisebb lesz a minimálbér-emelés, akkor nem biztos, hogy annyira tragikus lesz az összkép.
A két véglet: vagy árakat emelünk, vagy mindenkit elbocsátunk.
Ennek valamilyen kombinációja a működőképes lehet. Összgazdasági szinten nehezen “kimozogható”, és könnyen lehet, hogy a hatékonytalanul működő, nagyon magas bérköltséggel működő cégek be fogják dobni a törölközőt, lesz egy fajta piactisztulás. De makrogazdasági szempontból a jelenlegi munkaerőpiac mellett nem biztos, hogy a világvégét jelenti, ha elkezdődik egy ilyen strukturális változás a munkaerőpiacon.
A hatékonyságjavítás, a beruházások, a munkaerő újraelosztása egy lehetséges út a hosszú távú fenntartható növekedés irányába. Ez történt az 5-6 évvel ezelőtti nagy minimálbér-emelési hullámnál: rákényszerítették a cégeket arra, hogy magas béreket fizessenek, és elindult egy termelékenységi javulás. Ezt egy három éve stagnáló gazdaságban nehezebb megcsinálni, de azt látjuk, hogy a cégeknek van még tartaléka. Vannak cégek, szektorok, akik nehezebb helyzetben vannak. Egyelőre “kimozoghatónak” tűnik, de lesznek fájdalmas döntések mikroszinten.
