A loftok első telepesei olyan művészek voltak, akik olcsó lakásokat keresve bukkantak rá a Manhattan belvárosában üresen álló ruhagyárakra, nyomdaépületekre, üzemekre, ahol puszta téglafalak, betonpadlók és szellőzőcsövek voltak csak. Gyakran még a fűtés és a víz is hiányzott, viszont tágas, hatalmas, napsütötte terek voltak, amit nagyon jól ki tudtak használni műteremként és lakótérként egyaránt.

Szigorúan véve a loft üres, nyitott teret jelent. Eredetileg egyetlen hatalmas helyiségből álltak, nem ritka a 6 méteres belmagasság sem. A téglafalakat a padlótól a mennyezetig érő ablakok tagolták. A természetes fény itt ugyanolyan építészeti elem, mint a beton tartóoszlopok vagy a vakolatlan téglafalak. Egyedül a statikai funkciót ellátó testes oszlopok és támpillérek szabdalják a teret. A szellőzőcsatorna és az elektromos vezetékek szabadon futnak a mennyezeten, míg a víz- és fűtéscsövek a falak lábazatánál és a sarkokon kígyóznak. A részletek álcázása és beépítése éppen a loft lényegét szüntetné meg. Az eredeti építészeti környezetet őrzik a hatalmas ajtók és a teherliftek.

A komfortosítás, a lakótérré szervezés számos módosítással jár, de a körültekintő lofttulajdonosok ezeket az átalakításokat az eredeti viszonyok maximális tiszteletben tartásával és az indusztriális környezethez igazodó anyagok felhasználásával teszik.

A loft elsődleges vonzereje a túláradóan gazdag fény, ezért belsőépítészeti kialakításuknál kulcsfontosságú a természetes fény szabad áramlásának megtartása. A kíváncsi tekintetek elől védhetjük a lakást maratott üvegtáblák alkalmazásával, vagy opaküveg használatával. A szellős, finom függönyök ideális esetben oldhatják a loft kemény, ipari karakterét. Hagyományos falak helyett, amelyek általában 2, 4 és 3 méter magasak, választhatunk alacsonyabbakat is. Ebben az esetben a fény akadálytalanul áramolhat és a szobák a szeparáció ellenére is természetes megvilágításhoz jutnak. Használhatunk még üvegtéglát vagy pl. polikarbonátot is.

A loftok világításának tervezése igazi, szakembert próbáló kihívás. A mennyezetbe süllyesztett lámpák és a fénycsövek kézenfekvő megoldások az általános világításhoz. A helyi  vagy funkcionális világítások egyúttal  intimebb zónákat is kijelölnek a hatalmas, összefüggő terekben. A célzott világítás feladat néhány szép tárgy, alkotás kiemelése, hangulatkeltés.

A téralakításban a legnagyobb mozgásteret a publikus terek, vagyis az étkező, konyha, nappali kialakítása nyújtja. Semmi sem egyszerűbb, mint egy alacsony, térbe állított polcos elemmel jelezni a nappali határait. Egy alacsony fallal szintén érzékeltethetjük az adott területet. A körülhatárolás a belmagasság változtatásával is történhet. A szinteltolás hasonlóan bevált módszer. Anyag-, szín- vagy textúraváltás révén is jól elkülöníthetők a funkciók. A padlón hatásos a burkolatváltás használata.

Az intim terek kialakításnál népszerű megoldás, amikor a hálószobákat a galériához hasonló félemeletre telepítik. Ha a földszinten találhatók, akkor ívesen kialakított, viszonylag alacsony térelválasztó falakat érdemes használni.

A mai fürdők és konyhák berendezésére nem kis részben a loftok építészeti gyakorlata hatott. Ilyen pl.a  rozsdamentes acél használata, majd később a króm is megjelent, ezek ugyanis jól illeszkednek a loftok indusztriális jellegéhez. A fém ipari asszociációkat kelt, ezért ideális anyag a loftok belsejében. A beton szintén főszerepet kap a konyhák és fürdők kialakításánál, speciális kezeléssel folttaszítóvá teszik, olykor még festik is. A fa, az üveg és a kő szintén jellemző anyag a fürdők és a konyhák belsőépítészeti tervezésében.

Az ember életében jelen lévő rendetlenség veszélyezteti a loftok míves esztétikáját, így a tulajdonosok mindent elkövetnek, hogy ezek a személyes kis jelek láthatatlanok maradjanak.

A berendezés kiválasztásánál a bútorzat nem ronthat a tér speciális építészeti értékein, márpedig óriási felületekben és komoly alapterületekben kell gondolkodnunk. Éppen ezért a loftokat általában minimalista stílusban rendezik be. A nagy méretek miatt a bútorok többsége bátran lehet “túlméretezett” vagy éppen többszemélyes. Leginkább az egyszerű vonalvezetésű bútorok és az ipari anyagok jelentik a tökéletes választást. A klasszikus modellek - az Eamas házaspár, Le Corbusier, Mies van der Rohe bútorai - gyakran láthatóak a loftokban. Olykor az ütött-kopott padlózat és a csupasz téglafalak teremtette atmoszférát antik bútorokkal teszik izgalmasabbá. A tulajdonosok ha csak tehetik, a beépített megoldások mellett döntenek. Ezek lehetnek feltűnésmentes tárolók, fal síkja mögé épített fiókok, lebegő polcok, felhajtható ágyak vagy lehajtható asztalok.

Ha a berendezés során mindenre figyelünk, s fokozott érzékenységgel közelítünk a részletekhez, akkor az elemek ügyes integrálása és harmonizálása eredményeképpen lakásunkat büszkén nevezhetjük álmaink otthonának.

Néder Melinda
lakberendező
blog.otherside.hu