Új hullámról beszélnek ezekben a hetekben az ingatlanközvetítők New Yorkban, főleg a Manhattanre szakosodottak. Már nem annyira trendi a második világháború előtt épült vörös vagy sárga téglás toronyházba költözni, az igazán keresettek az 50-es években emelt fehér épületek. Az érdeklődők ugyanis a vidámsággal, a letisztultsággal és az egyszerűséggel párosítják a fehéret.

A The New York Times körképe szerint a még mindig érezhető válság nyomán egyre többen akarnak kevesebb pénzért, de legalább közép kategóriás alsó-manhattani otthont vásárolni. Fő szempontjuk, hogy tágas, világos, lehetőleg ötödik emeletnél magasabb legyen és megérje felújítani. Tömegével jönnek most ilyen igények és ha valaki sokáig habozik, a nagy kereslet miatt megugorhat a lakások ára – vélik a közvetítők.

A fehér téglaburkolatra sokan eszküsznek. Azt mondják: ez történelmi hangulatot áraszt és megkülönbözteti a tömböket a csupa üveg és acél monstrumoktól, ráadásul nem olyan nyomasztóak, mint a háború előtt épült vörös téglások többsége. Érdekes közvetítői tapasztalat, hogy a Central Parktól nyugatra a vevőjelöltek idegennek érzik a fehér téglás toronyházakat a sok vörös és sárga vagy szürke magas ház között, viszont a parktól keletre, ahol jóval több ilyen van, teljesen elfogadott, már-már etalonnak számít és egyszerűen jobban fogynak az ottani lakások.

A fehér táglás burkolat ellenzői azt hangsúlyozzák, hogy ezen épületek többségében kis stúdió lakások vagy legfeljebb egy-két hálószobás, rossz beosztású otthonok vannak. Nehéz arrébb tolni a válaszfalakat és a gépészet is elavult. Elismerik viszont, hogy annyira nem rossz az állapotuk, hogy az ára ne adná el őket. A félsziget keleti részén, akár ugyanabban az utcában az azonos méretű stúdió lakások között 10-15 százalékos eltérés is lehet a fehér javára, ennyivel olcsóbben lehet megvenni és fenntartani.