Amikor a tartályban csökken a víznyomás, mert azt épp használjuk, bekapcsol a szivattyú, és mindaddig tölti azt, amíg a kimeneti oldalon fogyasztunk belőle. A hidroforok egy hétvégi ház, vagy nyaraló teljes vízellátását képesek megoldani, ám családi háznál is hasznos lehet beszerezni egyet, hiszen ezzel jelentősen csökkenthetjük a víz és csatornadíjunkat.

Mosáshoz 40-50, míg egy WC öblítéshez 5-9 liter ivóvizet is elpocsékolunk, pedig ezeknél nincs is szükség arra, hogy ivóvíz minőségű vizet használjunk hozzájuk. Az öntözés is igen drága mulatság, ha nincs erre a célra külön vízóránk beszerelve, mert ha vezetékes vízhálózatról öntözünk, akkor egyrészt itt is indokolatlanul ivóvíz árban kapják növényeink az ellátásukat, másrészt a vízóra alapján történik a csatornadíj számlázás is anélkül, hogy a csatornába kerülne az elhasznált víz.

 

 

Ha ezeket összeadjuk rájövünk, hogy elhasznált vízköbméterenként akár több száz forint is lehet a megtakarítás. Azt azonban büntetik – ha rájönnek – amikor a hidroforos vizet bekötjük a házba, és az a szennyvíz csatorna hálózatban távozik. Így ugyanis nem számolja a vízóra, de a csatornadíj is a házba bejövő vezetékes víz mennyisége alapján számítódik, tehát itt papíron nem használjuk a csatornát, de a valóságban mégis...

Házi vízellátókat 30 000 forintért vásárolhatunk már, felső határ a csillagos ég. Mielőtt azonban döntenénk érdemes tisztában lenni a helyi adottságokkal, így sok későbbi kellemetlenségtől és üzemzavartól kímélhetjük meg magunkat. Ismerjük meg a fúrt kutunk paramétereit, mert ez elengedhetetlen a jó készülék választáshoz. Lényeges, hogy milyen mély a kutunk, illetve, hogy a környéken milyen mélyen található vízkivételi célra alkalmas talajvíz. Fontos, hogy a kutunkból jövő víz mennyire levegős, illetve szennyezett e például homokkal? Nem minden szivattyú alkalmas arra, hogy levegős, vagy homokos vizet szállítson.

Lényeges a vízhozam is. Ezt kipróbálhatjuk úgy, hogy egy szivattyút szerelünk a fúrott kút csonkjára, és megnézzük, hogy mennyi ideig képes egyenletes nyomással vizet szolgáltatni. Ha ez pár órán át megy, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a hidrofor is működni fog, lévén az szakaszos működésű. Gyakori hiba a vízhozammal kapcsolatban, ha a szomszéd fúrott kútjától pár méterre fúratjuk a sajátunkat is. Ez nem szerencsés, hiszen ha ő rácsatlakozik egy nagy teljesítményű szivattyúval, az leronthatja a mi hidroforunk hatékonyságát, mert az ö gépe tőlünk szedi el a vizet, a felszín alatt.

 

A választott hidrofor tartálya és szivattyúja is lehetőleg rozsdamentes anyagból készüljön, így az élettartama is hosszabb, és nem folyik rozsdás víz sem a csapból, ha a vízhálózatot összekötjük e szerkezettel. A szivattyú szívómélysége (van ahol emelőmagasságnak nevezik, attól függ honnan vesszük a 0 pontot) legyen összhangban kutunk paramétereivel. A 8 méteres szívómagasság például azt jelent, hogy a kút nyugalmi vízszintje maximum 8 méterrel lehet alacsonyabban, mint a szivattyú szívócsonkja. Ha 8 méternél nagyobb a szintkülönbség nem tudja felszívni a gép. Természetesen a kút lehet mélyebb, nem az, hanem vízszint szivattyútól mért távolsága a fontos. Ha a kút vízszintje túlságosan mélyen van akkor egy-két métert csalhatunk azzal, hogy a hidrofort aknában, azaz a felszín alatt helyezzük el. Az előbb említett szívó oldal (ez azt jelenti, hogy max. 8 m mélyről képes a vizet felszívni), mellett van egy nyomó oldali érték is ahol a folyadék összenyomhatatlansága miatt csak a szivattyú motorteljesítményétől függ, hogy milyen magasra, vagy távolságra továbbíthatjuk a vizet.