Nyersanyagpiaci kilátások 2025 második felére
Mi várható a piacokon a globális gazdasági bizonytalanság, a kereskedelmi háborúk és a geopolitikai konfliktusok időszakában?
Először készítette el éves jelentését a Habitat for Humanity Magyarország a hazai lakhatási szegénységről, amelyből kiderült, a legtöbb embert 2011-ben a fizetési elmaradások problémája érintette.
Bár a lakhatással kapcsolatos vitákban a jelzáloghitelek problémája dominált, a megfizethetőséggel küzdő háztartásoknak legnagyobb része közműdíjat nem fizet. A TÁRKI adatai szerint 2011-ben a lakosok 25%-a, 2,5 millió ember olyan háztartásban élt, amely elmaradt valamilyen lakhatási befizetésével. Ezzel összefüggésben jelenik meg az energiaszegénység is, Eurostat adatok alapján minden 10. magyarral előfordult már, hogy anyagi okokból nem tudott megfelelően fűteni.
2011-ben minden 4. ember egészségtelen körülmények között élt. 233 ezer lakásban nincs vezetékes víz, körülbelül 660 ezer embernek nincs vízöblítéses WC-je, 1,2 millió lakás nincs rákötve a csatornahálózatra. Speciális problémát jelent szegénység területi koncentrációja, becslések szerint Magyarországon körülbelül 300 ezer ember él elszegényedett városi vagy falusi telepeken.
A problémát egy jól működő szociális bérlakás-állomány enyhítené, miközben az önkormányzati bérlakások száma 2011-ben 2 500 lakással csökkent. Ráadásul a meglévő lakások jelentős része nem kínál megfelelő lakáskörülményeket, negyedük alacsony komfortfokozatú. Az önkormányzati bérlakások száma 2011-ben mintegy 120 ezer volt, ami a teljes lakásállomány kevesebb, mint a 3 százaléka, miközben 300 ezer háztartás számára a szociális bérlakás jelentené a megoldást.
Ennek ellenére 2011-ben sem született átfogó lakáspolitikai stratégiai dokumentum. Az Új Széchenyi Terv Otthonteremtési Programja a gazdaságélénkítés szempontjára koncentrál, míg a megfizethetőséggel, a legelesettebb csoportok lakáshoz jutásával, a szociális bérlakás-szektor kezelésének kérdésével nem foglalkozik.
Tavaly a lakhatással kapcsolatos szakpolitikai intézkedések közül a legnagyobb hangsúlyt a jelzáloghiteleseket segítő intézkedések kapták, miközben a lakhatási szempontból szegénynek tekintett háztartások nagy része nem is érintett a jelzáloghitelezésben. Így tehát a lakásügyre fordított szűkös állami források jelentős része nem is érte el a leginkább rászoruló társadalmi csoportokat.
