„Pekingből jöttünk Budapestre 2016-ban, először albérletbe költöztünk, majd egy teljesen felújított, belsőépítész által tervezett lakást vettünk a Széna térhez közel, 60 millió forintért” – meséli Amy, aki az üzlet miatt gyakran hazarepülő férjével és kislányukkal érkezett a II. kerületbe. „Szerettük volna, ha a lányunk megismeri az európai kultúrát, és jobb oktatásban részesül, mint amit Kínában kaphatna. A biztonságot is jobbnak érezzük itt.” A kislány jelenleg a kerületi önkormányzati óvodába jár, és szinte hónapok alatt, akcentus nélkül tanult meg magyarul. A szülei viszont nem beszélik a nyelvet, az angolt is csak törve.

Az ingatlan.com elemzése szerint tavaly 40 százalékkal nőtt a magyarországi lakásokat célzó, Kínából érkező kereslet 2016-hoz képest. Elsősorban Budán, azon belül is a II. kerületben, illetve annak II/A városrészében, azaz a Nagykovácsi és Solymár felé eső kertvárosi területen keresnek nagyobb értékű, 54-80 millió forint körül értékben ingatlanokat, a pesti oldalon pedig – főleg befektetési célból – lakásokat vásárolnak 47-69 millió forintért.

A Duna House hidegkúti irodájának vezetője, Hegedűs László elmondta, már 2008-ban voltak kínai ügyfelei, „de erőteljesebben 2012 körül, majd

a jelenlegi intenzitással a letelepedési kötvények kibocsátása után jelentek meg a piacon.

Hegedűs becslése szerint a kínai vevők jelenléte elsősorban pszichésen gyakorol hatást a piacra, a II/A-ban lezárt ügyletek kb. 3 százalékában kínai állampolgár a vevő. „A kerületben lakók azonban ennél fokozottabbnak érzékelik a jelenlétüket, nyilván eltérő megjelenésük és életmódjuk miatt.”

A Duna House tapasztalatai szerint az érdeklődők 80 százaléka 80-150 millió forint közé árazott családi házakat keres, és ők is tapasztalták, hogy befektetési célból gyakran belvárosi lakást is vásárolnak hozzá 25-50 millió forint értékben. „Sokszor már úgy hívnak fel minket a megbízó ingatlantulajdonosok, hogy kínai vevőnek szánják a házat. Azt gondolják, hogy nekik könnyű eladni, de ez tévedés. Minden nációnál máshova esnek a hangsúlyok, a kínai érdeklődők például gyorsan döntenek, nem szeretik a hosszas alkufolyamatokat. Általában mondanak egy merész árat, majd arra jön egy ellenajánlat, és

ha jó nekik, veszik, ha nem, másnap már a következő ingatlanról tárgyalnak.

Ezt erősítik meg a hidegkúti CP Ingatlan ügyvezetője, Czitóné Parrag Klára tapasztalatai is: „Bár a  nyelvi nehézségek miatt nem könnyű az üzletkötés, döntést általában gyorsan hoznak, hiszen ilyenkor 1-2 hétre jönnek csak Magyarországra, ezalatt le is akarják bonyolítani az üzletet.” Az iroda portfóliójából elsősorban a családi, illetve ikerházakra esik a választásuk. „Felújítani nem szeretnek, főleg újszerű, beköltözhető állapotú ingatlanokat keresnek.”

Nekik a teljes ház kell, úgy, ahogyan látták: bútorok, kerti eszközök, kés, villa, tányérok,

meséli Hegedűs. „Nyilván van az a pénz, amiért vihetik, de néha ebből komoly gond keletkezik. Volt olyan eset, amikor minden rendben lett volna, de a tulajdonos ragaszkodott egy családi bútorhoz, amit a vevő nem akart megérteni. Végül pótlással megoldódott a kérdés.”

A CP Ingatlan a helyi piac fellendülését és az árak emelkedését részben a kínai vásárlóerő megjelenésének tudja be. „Ha valaki itt vesz ingatlant, szívesen ajánlja a környéket barátoknak, ismerősöknek" mondja Czitóné Klára, aki szerint

van olyan utca, ahol 3-4 házat is kínaiak vásároltak meg.

Oláh Krisztina, a szintén a II/A-ban található MyHOme ingatlanrioda vezetője arról számolt be, hogy nála heti rendszerességgel jelentkeznek érdeklődő kínai családok, és szerinte ők hajtották fel a városrész árait.  Tapasztalati szerint elsősorban a 120-200 négyzetméteres házakat keresik, de akadnak olyan vevők is, ahol „a büdzsé nem számít, ott akár az 500 négyzetméteres ingatlanok is szóba jöhetnek”.

A MyHome vezetője a döntéshozatallal kapcsolatban két véglettel találkozott: „Vagy azonnal fizetnének, és 1-2 héten belül be is költöznének, amit sok eladó nem vállal be, vagy többször is iderepülnek, és az sem ritka, hogy egymásnak ajánlgatják a házakat. A kínai ingatlanközvetítőket is egymás között forgatják, így direktben szinte sosem jutnak el hozzánk, tehát több iroda együttműködésével jönnek létre üzletek.”

Oláh Krisztina véleménye szerint az üzletkötésben sokat segítenek a magyarul már jól beszélő kínai közvetítők. Hegedűs László még ennél is kiépítettebb közvetítői struktúráról számol be: „Az angoltudásukra nem alapozhatunk, ezért nálunk van kínai nyelvtudású kolléga. De egy komplett hálózat szakosodott már rájuk, van iparági tolmács, ügyvéd és ingatlanos felhajtó is.” Mindhárom iroda vezetője megerősítette, hogy a kínai érdeklődők jellemzően családdal, azaz általában egy gyermekkel, és nem ritkán a nagyszülőkkel érkeznek.

És hogy miért éppen a II/A-ra esik a választásuk? A II. kerület belvároshoz közel fekvő városrészeihez képest az árak nyomottabbak, az oktatási intézmények palettája pedig változatos: amerikai, francia és kicsit messzebb spanyol iskola is működik. Oláh Krisztina egyébként sok olyan családdal találkozott, aki kifejezetten ragaszkodtak a magyar oktatáshoz, hogy gyermekük jól elsajátítsa a nyelvet. Hegedűs László szerint

a kínai családok jellemzően komoly anyagi áldozatra hajlandóak a gyerekek taníttatásával kapcsolatosan, Magyarországra pedig azért esik a választásuk, mert uniós ország, de még az ő ízlésüknek megfelelő kaotikummal.

 „Szeretnénk kiköltözni a II/A-ba egy családi házba. Olyan ingatlant keresünk, ami minimum 100 négyzetméteres, és teljesen fel van újítva. Fontos, hogy legyen a közelben bevásárlási lehetőség” mesélik Amy-ék, akik jelenleg 80 millióért árulják másfél éve még 60-ért vásárolt lakásukat. Ebből a pénzből szeretnék megvásárolni a vágyott házat, lehetőleg még azelőtt, hogy lányuk ősszel elkezdené a helyi iskolát. A kérdésre, hogy mennyire érzik magukat itthon, csak annyit feleltek, hogy bár a kerületi kínai közösség tagjai laza kapcsolatot ápolnak egymással, néhány barátjuk már akadt; múlt héten a kínai újévet is velük ünnepelték.