Kínában Mao Ce-tung alatt Peking újjáépítése is egyfajta kulturális forradalom volt. Saját képére akarta formálni a fővárost, mint megannyi dinasztia vezetője. Elég, ha a Tienanmen térre gondolunk, a sztálinista stílus kiváló példányai vannak ott – egyik-másik keleties köntösben.

Sorozatunk előző részei:

Szaddám Husszein és a bagdadi paloták, Adolf Hitler és a kancellária, Sztálin-barokk Moszkvában, Mussolini kéznyomai, a FIAT-vezér szupergyára, A Rockefellerek New Yorkban, A hatalom mániás iráni sah.

A tér az új rend fizikai megtestesítője és metaforikus kifejezője volt, a rezsim itt ünnepelhette diadalait, itt fenyegethette ellenfeleit a felvonuló tankok, rakéták parádéjával. Ezen kívül az önmeghatározás eszközeként is szolgált és szerepet játszott abban, hogy a kommunista pártnak sikerült megszilárdítani a hatalmát – írja Deyan Sudjic délszláv származású brit építész az Épületkomplexus című művében. A könyvet a HVG Kiadó jelentette meg.

A szakíró szerint ehhez fogható köztér kialakítását csak Hitler és az iráni sah vette fontolóra. A téren bőven elférne a moszkvai Vörös tér és a római Szent Péter tér együtt. Mao nem demokratikus teret akart létrehozni, ahová az emberek szívesen mennek, és amelyet birtokba vehetnek.

Óriási gyakorlóteret akart látni maga előtt, olyasfélét, amilyet Hitler tervezett Berlinben. A népköztársaság kikiáltásának tízedik évfordulóján indult útjára a tér teljes körű rekonstrukciója és bővítése. A tér lekövezése, illetve mellette a két új hatalmas épület megépítése tíz hónapot vett igénybe - emlékeztetett az építész.

Fontos körülmény Mao és „építészete” megítélésénél, hogy például az oroszokkal ellentétben nem voltak semmiféle kapcsolatok a nyugati építészekkel, a szakmát importálni kellett. A Sanghajban vagy Hongkongban látható nyugati építészet „betolakodó” stílusnak számított és emlékeztetett Kína külföldiekkel szembeni kiszolgáltatottságára - jegyezte meg Deyan Sudjic.