Tetszett a cikk?

Magyarország régóta legsúlyosabb és legösszetettebb társadalmi problémája a romák ügye: előítélet és kirekesztés a többség részéről, súlyos nyomor és megvetettség a kisebbség számára. A rendszerváltás óta működött magyar kormányfők romákról tett nyilatkozatai határozott ívet rajzolnak ki a teljes érdektelenségtől az előítéletes zavarodottságon át a retorikai áttörésig.

Antall Józseftől (miniszterelnök 1990-1993-ig) nem maradt fenn olyan nyilatkozat, amely a rendszerváltás utáni első magyar kormányfőnek e kérdésben elfoglalt álláspontját karakterisztikusan tükrözné.

Boross Péter, 1992
"Szeretném leszögezni, hogy Kétegyháza és Tura nem általános jelenség; semmi szín alatt nem lehet állítani, hogy etnikai háborúról lenne szó" - utalt parlamenti beszédében Boross Péter, az Antall-kormány belügyminisztere, későbbi miniszterelnök két 1992-es incidensre. 1992. szeptember 8-án Kétegyházán a falu lakosai lerombolták egy tíztagú roma család házát, és kis híján meglincseltek két büntetett előéletű férfit, akiket „a falu rémeiként” tartottak számon. Ugyanabban az évben a Pest megyei Tura községben a község mezőőre körtelopás közben tetten ért négy cigány férfit, akik közül kettőt agyonlőtt. A mezőőrt négy év börtönre ítélte a Legfelsőbb Bíróság.

Horn Gyula, 1997
„Miközben az ország nagyon sokat tesz a kisebbségek érdekéért, figyelembe kell venni a társadalom többségének érdekeit is. A törvények, normák mindenkire vonatkoznak, nemcsak a többségre, hanem a kisebbségre is" - mondta Horn miniszterelnök arra reagálva, hogy a székesfehérvári önkormányzat a lebontásra ítélt Rádió utcai házakból konténerlakásokba akarta költöztetni a roma családokat. „Az nem mehet tovább, hogy emberek munkajövedelem nélküli életformára rendezkedjenek be, az is megengedhetetlen, hogy az épülő szociális rendeltetésű lakásokat tönkretegyék, s az sem fogadható el, hogy nő a bűnözés a cigánylakta területek környékén. Mindezeket a gondokat az érintettekkel együtt kell megoldani, de nem önkényes lakásfoglalással, jogtalan igények támasztásával” - vélte a szocialista miniszterelnök.

Orbán Viktor, 2001
„A magyarországi cigányság fölemelkedéséhez az út a munkán és a tanuláson keresztül vezet" - mondta Orbán a Vigadóban elhangzott országértékelő beszédében. "Magyarországon nincs már többé egyetlen egy olyan cigánygyermek sem, aki ha tanulni akar és tehetséges, azért nem tehetné ezt meg, mert ne kapna ösztöndíjat. Mindannyian kapnak, kivétel nélkül. Én bízom abban, hogy a gyermekeik jó tanulmányi eredményét fontosnak tartó mintegy 8000 roma család példája nagyobb világosságot ad a tájékozódásban, mint a külhoni szerencsepróbálás csalóka fényei” - utalt a Fidesz kormányfője a 2000 júliusában a franciaországi Strasbourgba távozott zámolyi roma családokra, akik az Emberi Jogok Európai Biztosához fordultak, s 2001 márciusában menekültstátuszt igazoló dokumentumot kaptak a francia hatóságoktól.

Medgyessy Péter, 2002
"Azt kell, hogy érezzék a cigány emberek: nem a hónuk alá nyúltak, hanem átkarolták őket" - mondta Medgyessy Péter a németkéri házrombolás és a jászladányi iskolaügy, majd a jászladányi kisebbségi önkormányzatnak a helyi cigányokkal szemben fellépők általi elfoglalása évében, kijelentve, hogy személyes elkötelezettséget érez a cigányság gondjai iránt. A "társadalmi párbeszéd előmozdítása és a romák szervezettebb keretekben történő véleménynyilvánítása" céljából létrehozott Romaügyi Tanács elnökeként a testület alakuló ülésén hangsúlyozta: "a roma kultúra bizonyos elemeit Magyarország évszázadok óta magáénak vallja", ám „a cigányság nem kapott elegendő megértést, türelmet, sőt bizonyos időszakokban kirekesztést kellett elszenvednie. Az esélyteremtés legfontosabb része az oktatás, a versenyképes tudáshoz segítés”.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!