Az Emberkereskedelem Elleni Nemzetközi Koalíció igazgatója, a massachussetti egyetem professzora, Janice Raymond felszólalt a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom május végi budapesti konferenciáján, és szót emelt a svéd modell alkalmazása mellett, vagyis hogy a törvény szigorával járjanak el a prostituáltak kuncsaftjaival szemben, büntessék azokat a férfiakat is, akik a szexért hajlandók fizetni.

A Raymond által letiltott interjúban a következő kérdéseket tettem fel:

1. Számos magányos vagy elhanyagolt nő szívesen fizet vagy fizetne egy férfinak, pusztán egy aktusért, mert nem akar hosszabb viszonyba keveredni, de a szexre szüksége van. Ebben az esetben is büntetnék a férfi szolgáltatásáért fizető nőt?

2. Tegyük fel, egy nő szabad elhatározásából dönt úgy, hogy nem kíván éhbérért három műszakban egy gyárban vagy pedig eladóként egy bevásárló központban robotolni. Inkább rendezett körülmények között szexet árul, természetesen anélkül, hogy egy strici, egy kerítő kizsákmányolná. Miért kell akkor kriminalizálni a „vevőt”?

3. Önök azt mondják, egyetlen nő sem lesz szabad akaratából prostituált. Ha nem elvontan értelmezzük a szabad akaratot, akkor nem ilyen egyértelmű a helyzet. Ön szerint a nők milliói szabad akaratukból vállalnak nehéz fizikai munkát, mennek gályázni csekély fizetésért? A megélhetés kemény munkát követel. Nem szabad tehát kizárni azt a lehetőséget sem, hogy egy nő „önként és dalolva”, könnyebb, neki inkább tetsző szexmunkási állást vállal.

4. Mi a különbség a prostituáltak Önök által emlegetett kiszolgáltatottsága és a gazdag öreg férjet számításból választó fiatal nő között? Sokszor a biztos apanázs reményében az ifjú feleség vagy éppen szerető kénytelen elviselni egy idős férfi szeszélyeit és esetenként kéjsóvárságát. Tulajdonképpen itt is arról van szó, hogy a nő eladja magát egy férfinak. Ha logikusan végigvezetjük a svéd gondolatsort, kriminalizálni kellene ezeket a kapcsolatokat is, ez is prostitúció.

5. Önök tehát nem hiszik, hogy a „legrégibb mesterség” iránt valós kereslet jelentkezik, amit üzleti alapokon lehet úgy kielégíteni, hogy a prostituált emberi jogai ne sérüljenek?

6. Ha Önök valóban hisznek a demokrácia értékeiben, miért nem tudják felnőtt, önálló emberekre rábízni, hogy saját akaratukból úgy döntsenek, ahogy nekik tetszik? Ha éppen prostitúcióra akarják adni a fejüket, ebben nem lenne szabad meggátolni őket.

7. Önök a társadalmi veszélyekre hivatkoznak, és hogy ilyen esetben az államnak kell közbelépnie. Ám például Hollandiában, a marihuána legalizálása óta visszaesett a fogyasztás, kevesebb a kábítószerrel kapcsolatos bűnözés. Az Egyesült Államokban az alkoholfogyasztás kriminalizálásának a múlt század 20-as éveiben legfőbb haszonélvezői a maffiózók voltak, és nem sikerült az alkohol élvezetéről leszoktatni az amerikaiakat. Végül a prohibíció csúfosan megbukott.

Sajnálatos, hogy az interjú letiltása miatt olvasóink nem ismerhetik meg a kérdésekre adott válaszokat. Még sajnálatosabb volna, ha a svéd modellt anélkül vezetnék be Magyarországon, hogy erről ne folytassanak mélyreható vitát az írott és elektronikus sajtóban. Remélhetőleg az egyoldalú adminisztratív intézkedések, le- és betiltások kora végleg lejárt.