HVG

Tizenegyezer forint - a hivatalos elszámolások szerint mindössze ennyi volt a különbség a Fidesz-KDNP páros és az MSZP parlamenti választási kampánykiadásai között. A kicentizett döntetlen arra utal, szemmel tartották egymást a nagy pártok: éppen úgy, mint négy éve, amikor ugyancsak szinte azonos számokat tettek közzé, akkor 399 millió, most 401 millió forintot. Persze nem jószántukból tettek bevallást: a választási eljárási törvény szerint a pártok hatvan napon belül - az idén június 22-éig - kötelesek tájékoztatni a választókat arról, hogy menynyit, mire és miből költöttek; igaz, a jogszabály gyakorlatilag rájuk hagyja, miként, például mennyire részletes bontásban számolnak el.

A pártok gazdasági vezetői ki is használják a lehetőséget. Igyekeznek semmitmondó mérlegeket közzétenni, amelyek - mint az idén is kiderült - egymással sem hasonlíthatóak össze. Ezzel kipipálják a rájuk rótt kötelezettséget, hiszen az elszámolást megjelentetik a Magyar Közlönyben, ugyanakkor biztosítják, hogy abból érdemi adat ne derüljön ki. Ezt is fel lehet fogni persze eredményként: 1998-ig előbb csak azt írták elő nekik, hogy a "sajtóban", majd hogy "országos napilapokban" kell közzétenni a kampánymérleget, ezt a szabályt azonban szemrebbenés nélkül figyelmen kívül hagyták a pártok. Nincs határidő a törvényben - szólt a magyarázatuk.

HVG

A választók az idén sem lesznek sokkal okosabbak. Gyakorlatilag csak az MSZP részletezte valamennyire is, mire költötte a bevallott 400,744 milliót: a mérleg szerint például 183 milliót propagandaköltségekre, 90 milliót pedig telefonra, postára adott ki. Az SZDSZ már korántsem volt ilyen fecsegő: a 363,597 milliós kiadás "részletezéséből" az derült ki, hogy 348,9 millió forint úgynevezett vásárolt szolgáltatásokra ment el. A két kormánypárt azt állítja, gyakorlatilag saját forrásból fedezte a kiadásokat. A központját a héten takarékosságból a Polgárok Házában bérelt irodákba áthelyező Fidesz 262,9 millió forint, az MDF 110 millió forint hitelt is jelzett bevételei között.

A becsült reklámköltségek és a bevallott kiadások közötti különbség (lásd ábránkat) a két nagy pártnál szembetűnő. Ennek alapján joggal feltételezhető, elszámolásuk csak akkor lehetne hiteles, ha például a reklámvásárlásnál a szokásosnál jóval nagyobb kedvezményeket kaptak volna. Ez viszont felvetné a burkolt pártfinanszírozás gyanúját. Valószínűbb az a változat, hogy kihasználva a jogszabályi hiányosságokat - például hogy nincs meghatározva, mi is a kampányköltség - kreatív könyvelés folyt: csak azt tüntették fel a köznek szánt beszámolóban, amit feltétlenül szükségesnek ítéltek.

Mindezek ellenére az látszik, a két nagy párt hasonló hatékonysággal vadászta a voksokat: mindkettő 90 forint körüli összeget költött egy-egy első fordulós szavazatra. Ugyanez az SZDSZ-nek több mint 500, az MDF-nek már közel 600 forintjába került. A törpepártoknál még nagyobb voksköltségek jönnek ki: a Munkáspárt több mint 800 forintot volt kénytelen áldozni egy szavazatra, igaz, ez még alig több mint a fele a 2002-es nagy vesztes FKGP négy évvel ezelőtti 1574 forintos adatának. Mindez magyarázható azzal a sokat emlegetett jelenséggel is, hogy a választók az urnához járulva a nagyokhoz húznak. Utalhat azonban arra is, hogy a kisebb pártok beszámolói közelebb állnak a valósághoz, az MSZP és a Fidesz-KDNP pedig vigyázott rá, hogy ha már átlépi az engedélyezett 386 milliós forintos kampánykeretet, azt csak kevéssel tegye.

Ezek a formailag hiteles, tartalmilag hiteltelen elszámolások jól jöhetnek a Gyurcsány-kormánynak. A közjogi csomagjának egyik eleme ugyanis éppen a párt- és kampányfinanszírozás reformjára tesz javaslatot (HVG, 2006. június 3.), az elszámolás szigorításáért cserébe nagyobb állami támogatást ígérve. Ennek elfogadása esetén az államkassza milliárdokat adna például a kampányra, ám a korteskedéssel kapcsolatos pénzforgalmat nyilvánossá tennék. A tervezet általános vitája lapzártánk után, szerdán kezdődik, s a kormány reméli, július végén már el is fogadhatja azt a Ház. Ez azonban korántsem biztos, bár eddig az ellenzék nem emelt érdemi kifogást az egy hónapja szövegében is ismert javaslat ellen - hacsak azt nem, hogy nem ilyen sietős szavazni róla. Kétharmados törvényről lévén szó, ez persze éppen elég.

Ami a tartalmát illeti, viszonylag jók a tervezet esélyei. Számos pontja az Állami Számvevőszék korábbi javaslatait idézi fel, vagy azokat a terveket, amelyek a pártfinanszírozás átalakítására az Orbán-kormány igazságügyi tárcájánál születtek. Ráadásul közvetlenül az új kormány megalakulása után került a parlament asztalára, így van elég idő megvitatására a következő parlamenti választásig.

JUHÁSZ GÁBOR