Szerelik a vevőantennát. 11 milliárdos projektek. © Horváth Szabolcs

A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium 2004-ben és azután 2005-ben is meghirdette a Gazdasági Versenyképesség Operatív Programját (GVOP) a szélessávú hírközlési infrastruktúrák – internet elérési lehetőség és kábeltelevíziós hálózat – kiépítésére. A cél az volt, hogy azokon a településeken is be lehessen vezetni az internetszolgáltatást, ahol az, tisztán üzleti alapon, nem érné meg, és ezzel javítsák a hátrányos helyzetű térségek felzárkózásának esélyeit.

A minisztérium 2004-ben kiírt projektjére a vártnál kevesebb vállalkozó jelentkezett, mert alacsonynak tartották a 45 százalékos támogatás arányát. Úgy vélték, a beruházás ilyen körülmények között aligha térül meg. Mivel félő volt, hogy a rendelkezésre álló jelentős európai uniós pénzforrásokat ebben a konstrukcióban nem tudják majd kihelyezni, ezért 2005-ben újabb pályázatot írtak ki. Ezt a projektet már az önkormányzatoknak és társulásaiknak írták ki. A támogatási összegeket, mint vissza nem térintendő pénzjuttatást, 10-250 millió forint között határozták meg, amelyet az EU Közösségi Támogatási Keretéből (KTK) iiletve az állami költségvetéséből bocsátják a pályázók rendelkezésére.

A pályázati feltételek között szerepelt, hogy a fejletlen régiókban, ellátatlan területeken történjék a szélessávú hírközlési infrastruktúra kiépítése, és az is, hogy nem jogosult a támogatásra olyan projekt, amelynél az internethálózat kiépítése már folyamatban van.

A pályázatok elbírálása után kiderült, hogy bizonyos, elsősorban önkormányzati pályázók olyan helyeken kaptak megbízást kábeltelevíziós infrastruktúra és műsorszolgáltatás megvalósítására, ahol már volt kábeltelevíziós szolgáltató által kialakított rendszer, vagy éppen építés alatt állt a szélessávú infrastruktúra, mint például Balmazújvárosban, Békésen, Kecskeméten, a Mórahalmi kistérségben, Pécsváradon és a Siófoki kistérségben. Ugyanakkor Nagybánhegyesre, Katymárra, Tataházára és Madarasra is adtak be pályázatot, holott ezeken a helyeken 2003 és 2006 között a Bácskábel Kft., - részben saját forrásból, részben az Országos Rádiós és Televíziós Testület (ORTT) alapjaiból kapott támogatással -  korábban már kiépített internetelérést is biztosító kábeltelevíziós hálózatokat.

A már létező vállalkozások, amelyek főleg saját erőből alakították ki szolgáltatásaikat, nem nézik jó szemmel a versenytársak megjelenését. Arra hivatkoznak, a verseny így nem tisztességes, mert a piacon velük szemben olyan konkurens jelenik meg, akinek a szolgáltatás árába nem kell belevennie a beruházási költségeket és nem kell azok megtérülésével számolnia. Így olcsóbb árat tud ajánlani a lakosság és a vállalatok felé, ezzel ellehetetleníti a versenytársakat. Erre hivatkozva fordult panaszával a Bácskábel, több más kábeltelevíziós szolgáltatóval együtt, a Magyar Kábeltelevíziós és Hírközlési Szövetséghez (MKHSZ).  

Hasonló gondról számolt be az MKHSZ-nél és a Magyar Kábelkommunikációs Szövetségnél (MKSZ) a tiszaújvárosi Helio-Sprint Bt. is, amely Tiszacsegén végzett hálózatfejlesztést. A cég vezetője, Bozsó Gyula a hvg.hu-nak elmondta, hogy vállalkozása tönkrement, mivel  a településen párhuzamos fejlesztés történt, „Számomra úgy tűnik, hogy a pályázati rendszer nyertesei a kivitelező és az üzemeltető cégek, mert a támogatás az ő kapacitásuk kihasználásának finanszírozásukat szolgálta, nem pedig a szolgáltatás iránt megmutatkozó lakossági és a vállalkozói igény kielégítését.”

Mindezt megerősítette az MKSZ elnöke, Kéry Ferenc: szerinte is az önkormányzatok olyan versenyelőnyhöz jutottak, amit a helyi vállalkozók egy része nem tudott teljesíteni. „Az egyik probléma az volt, hogy olyan települések önkormányzatai is nyertek a pályázaton, ahol volt már szélessávú infrastruktúra, a másik gond pedig abból adódott, hogy nemcsak internetszolgáltatást alakítottak ki, hanem – a pályázat céljától eltérően – kábeltelevíziós hálózatot is. Igény ugyanis leginkább erre volt, nem pedig az internetre.” Hozzátette: vannak olyan települések, mint Kunszentmárton és Tiszaföldvár, amelyek mindkét projektekben nyertek.

„Első körben azt kértük a pályázat kiírójától, hogy kössék ki azt, kábeltelevíziós szolgáltatást nem hozhatnak létre a nyertesek. Ez ugyanúgy nem történt meg, mint annak az ígéretnek a teljesítése sem, hogy alaposan kivizsgálják, hová kerül a pénz.” Ezt követően az MKSZ elnöke a Gazdasági és Közlekedési Minisztériummal próbált egyeztetni. Ott azt a választ kapta, hogy a tárca az irányelvek megadásáért felelős, az pedig rendben volt. A végrehajtó szervezet, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) – folytatta Kéry – pedig azzal mentette magát, hogy az a település számít nem ellátottnak, ahol nincs minden házban internet.

A panaszok miatt az NFÜ belső vizsgálatot indított annak kiderítésére, hogy valóban hátrányosan érintették-e a pályázatok a kábeltelevíziós piacot, és az érintett településeken volt-e korábban szolgáltatás. „Az ügynökség 2008. január 18-án fejezte be az ellenőrzést, azzal a megállapítással, hogy semmilyen problémát nem tapasztalt. Ez azért is érdekes, mert például Békésen hét, köztük egy szélessávú internetet ajánló szolgáltató is volt, Balmazújvárosban pedig két cégen keresztül is elérhető volt az internetszolgáltatás, hogy csak néhány esetet ragadjak ki a sok közül”- mutat rá Kéry.

Az NFÜ szerint a célterület ellátatlansága nem volt a támogatás odaítélésének kritériuma a fenti pályázatoknál. Mivel a kiírás időpontjában az ügynökségnek nem állt rendelkezésre megbízható adatbázis a magyarországi települések szélessávú infrastruktúrával való ellátottságáról, a földrajzi célzottságot két feltételben fogalmazták meg: hátrányos helyzetű kistérségből kellett érkeznie a pályázónak, illetve a 15 ezer fő lélekszám alatti települések pályázhattak. (Kérdés, hogy akkor hogyan pályázhatott Siófok és Kecskemét – a szerk.)

A helyszíni vizsgálatok alapján a projektek java része szélessávú internetes infrastruktúrával el nem látott területet fed le, és egyik projektben sem szerepel olyan célterület, ahol a teljes lefedettség miatt eleve indokolatlan lett volna a pályázat. Sok településen a központban volt ugyan valamilyen – gyakran vezeték nélküli technológiával nyújtott – internet elérési lehetőség, de a külsőbb részek ellátatlanok voltak, és az uniós források bevonása nélkül jó eséllyel még évekig azok is maradtak volna.

A tavaly, 29 támogatottra kiterjedő helyszíni vizsgálatról készült jelentés napokon belül hozzáférhető lesz az NFÜ honlapján. A jelentés megállapítja, hogy a két projekt sem állami támogatási, sem versenyjogi szempontból nem aggályos, megfelel az EU források felhasználására vonatkozó elvárásoknak és szabályoknak. A lebonyolítás is rendben zajlik: a vizsgált kedvezményezettek valamennyien teljesítették vállalt kötelezettségeiket, illetve a jogszabályi előírásokat. A kábeltelevíziós szövetségek által jelzett negatív piaci hatások bekövetkezését sehol nem lehetett minden kétséget kizáróan igazolni. Több nyertes önkormányzat kért szerződésmódosítást, ezekben az esetekben a pályázatok újraértékelése megtörtént. A nyertesek 50 százalékánál volt helyszíni ellenőrzés. Ha egy pályázóról hitelt érdemlően kiderül, hogy jogosulatlanul jutott támogatáshoz (pl. valótlan, hamis adatot szolgáltatott), akkor a támogatást visszavonják. Az ellenőrzések és egyéb vizsgálatok nem tártak fel olyan problémát, amely beavatkozást igényelne.

A hvg.hu értesülései szerint más következtetésre jutottak az egyik érintett cég szakértői. Szerintük a minisztériumnak a pályázatok elbírálásban illetékes, úgynevezett Operatív Program Közreműködő Szervezete, a 2005-ben kiírt pályázat elbírálásakor nem használta a Nemzeti Hírközlési Hivatal (NHH), illetőleg az ORTT adatbázisát. Pedig akkor kideríthette volna, hogy a pályázat által megjelölt területen van-e vagy nincs szélessávú internethez való hozzáférés.

Mint a szakértői jelentés megállapítja: „az önkormányzatoknak, mint közterület tulajdonosoknak tudniuk kellett, milyen fejlesztések történnek náluk, ezért nehéz elhinni, hogy Katymár, Nagybánhegyes, Tataháza és Madaras településeken ne lettek volna tisztában, hogy ott egy helyi kft. szélessávú adatátvitelre alkalmas kábeltelevíziós hálózatot létesít. Mégis, ezekre a településekre a pályázó önkormányzatok úgy nyertek tendert, hogy az adott településen a pályázók és a kiírók egyaránt hiányosnak értékelték a szélessávú infrastruktúrához való hozzáférés lehetőségét.”

A dokumentum leszögezi, hogy a 2004-es és a 2005-ös projektek révén mintegy 11 milliárd forint támogatást ítéltek meg önkormányzatoknak, illetve a kis- és középvállalkozásoknak (KKV), és összesen 70 pályázó részesült a pénzből. A támogatásokkal kapcsolatban a MKSZ 23, az MKHSZ pedig 20 kifogásolható esetet jelzett, (ezek között 4 átfedés volt). A mintegy 11 milliárd forintos támogatásból 4 milliárd forint összegű támogatással szemben áll fenn kifogás.

A jelentés szerint gyakorlatilag minden második támogatott fejlesztés ütközik valamilyen konkurens fejlesztéssel, vagy már működő szolgáltatással, és a megítélt támogatási összegek több mint egyharmada olyan fejlesztést céloz, amelyekkel szemben panaszt terjesztettek elő. Előfordult – mint azt Kéry Ferenc is megemlítette –, hogy egy település a szélessávú infrastruktúra kialakításához mindkét pályázatból támogatáshoz jutott, illetve megtörtént az is, hogy egy településhez négy támogatási igényt is benyújtottak, s ezt a pályázati rendszer nem szűrte ki. A dokumentum megállapítja, hogy a versenyképesség és magáncégek sérelménél sokkal fontosabb, hogy bizonyos vállalkozások ingyen alakítják ki a hálózatot, hiszen vissza nem térítendő támogatásról van szó.

Rajkai László, az MKHSZ elnöke úgy véli, hogy az NFÜ belső vizsgálatával egyáltalán nem rendeződött a helyzet, ezért a szakértői jelentéssel az Állami Számvevőszékhez az Európai Számvevőszékhez és az Európai Bizottsághoz fordulnak.

Csikász Brigitta