Pottyondi Edina influenszer szerint a NER-propagandának korábbi esetekben nem volt baja az erőszakkal, „most meg megy a jajveszékelés, hogy egy koncerten egy fiktív ország fiktív diktátorát mikrofonnal fejbe lőtték”.
Amikor egy 23 éves popzenész véglénynek nevezte a Fidesz-szavazókat, az egész NER-propaganda őrjöngött. Az sem számított, hogy Azahriah bocsánatot kért. Úgy háborogtak, mintha az egyetemes civilizációt, a magyar kultúrát, a békés társadalmi együttélést atomcsapás érte volna. Amikor Bayer Zsolt, a Fidesz legfőbb ideológusa, a kormánymédia ökle, az ötös számú párttagkönyv tulajdonosa fesztiválozó magyar fiatalokat “csupa kígyóvállú kis sz…rjancsi”-nak nevez, meg “ócskának, pitiánernek, ostobának, aljasnak, becstelennek” hord el, mindezt egyetlen böfögéssel, akkor meg minden rendben van.
Erről ír posztjában Pottyondy Edina, reagálva arra, hogy miután a Campus Fesztiválon Majka a koncertjén eljátszotta, hogy fejbelövik Bindzsisztán korrupt miniszterelnökét, össztűz zúdult rá a kormányzati sajtóból. Bayer a Pottyondy által is idézett publicisztikájában például azt írta, hogy szerinte csak a pénz indokolja a kormánykritikus hangnemet, ami az elmúlt időszakban megszaporodott a könnyűzenei koncerteken, jövőre pedig a Fidesz győzelme után a „majkák, azahriahok meg krúbik” megpróbálják visszanyalni magukat, és akkor majd el kell őket takarítani.
Korábban szintén a Campus Fesztiválon Krúbi több dalában is módosította a zene sorait, a Ganxsta Zolee tehet mindenről című számában például egy ponton „hatodik Orbán-kormány” helyett „utolsó Orbán-kormány”-ról énekelt. Krúbi koncertjén zúgott is a közönség részéről a „mocskos Fidesz”, ami már szinte trendnek tekinthető (korábban Orfűn is, visszatapsolás helyett skandálásba kezdett a közönség). A Campus Fesztivál egyébként ezután elhatárolódott a politikai felhangoktól.
Pottyondy arra is emlékeztetett a posztjában, hogy amikor Bencsik András a “bubuk” kivégzéséről fantáziált, vagy amikor Majka a Facebookon egy ellenzéki közszereplő megverésére buzdított, akkor semmi bajuk nem volt az erőszakkal. (Ezzel arra utalhatott, hogy amikor tavaly nyáron tettlegességig fajult Puzsér Róbert és Ábrahám Róbert vitája, Majka úgy reagált, hogy „Puzsér úrnak nagyon kijárt már egy lángos”.), vagy
Most meg megy a jajveszékelés, hogy egy koncerten egy fiktív ország fiktív diktátorát mikrofonnal fejbe lőtték? Az első két eset minden morális mérce szerint problémás. Az utóbbi csak akkor, ha betiltják Petőfit is a Dicsőséges nagyurak… vagy az Akasszátok föl a királyokat! című verséért.
Pottyondy hozzáteszi még, hogy a kormányzat „már kísérletet sem tesz arra, hogy bármiféle következetesség, bármiféle erkölcsi integritás, bármiféle felelősség tanújelét adja. Az egész kommunikációjuk egy konstans őrjöngés és hazudozás.”
Érkezik a magyar fesztiválkultúra történetét feldolgozó dokumentumfilm. Arról, hogy miért és hogyan rendeződik át manapság a hazai fesztiválpiac és hogy szeretnek-e egyáltalán a fiatalok fesztiválozni és sörözni, a rendezővel, Csizmadia Attilával beszélgettünk.
15–9-re nyertek a mieink.
