Ma a kelet-európai szélsőjobboldali pártok egy része a kapitalizmust, a globalizációt, és ebből következően az Amerikai Egyesült Államokat, valamint az Európai Uniót tekinti a legfőbb ellenségnek, és az „ellenségem ellensége a barátom” elv alapján egyre közelebb kerülnek a Nyugattal rivalizáló orosz vezetéshez – írja elemzésében a Political Capital. A politikai elemző cég szerint a kelet-európai szélsőjobboldal oroszbarátsága annak ellenére is erősödik, hogy Putyin vezetése alatt a birodalmi nosztalgia felerősödésével párhuzamosan a kommunista rendszer pozitív „újraértelmezése” is megindult Oroszországban, ami pedig magától értetődően nincs összhangban a kelet-európai államok érdekeivel. A sajtóban legelterjedtebb magyarázat szerint a szélsőjobb azért vonzódik Moszkvához, mert onnan kap anyagi támogatást. 

A PC szerint ideológiai okai is vannak a közeledésnek. A sok vonásában autoriter, tekintélyelvű és nacionalista jegyeket mutató orosz politikai berendezkedés, a lakosság túlnyomó többsége által támogatott erőskezű vezető, a nagyhatalmi retorika, az alapvető szabadságjogok háttérbe szorítása, a stratégiai szektorok feletti állami kontroll, a piaci mechanizmusokat felülíró „nemzeti érdekre” való permanens hivatkozás, a nagytőkét kordában tartó irányított gazdaság mind politikai, mind gazdasági értelemben követendő mintát nyújt a szélsőjobboldal számára – vélik az elemzők. A nemzetközi politikai színtéren is észrevehető a közeledés. Az orosz-grúz konfliktus idején például a kelet-európai szélsőjobboldali pártok többsége támogatta az orosz beavatkozást, hangsúlyozottan Szakasvili grúz elnök határozott Amerika-barát politikájának ellenében. Hasonlóan állnak hozzá a régió egyes jobbszélen elhelyezkedő pártjai az orosz energiapolitikai aktivitáshoz: legtöbbjük az uniós és az orosz gázvezeték-tervek közül nyíltan az utóbbit támogatja – jegyzi meg a PC.

Jobbik: ellensúlyozunk

A Jobbik azért közeledik Oroszországhoz, hogy ellensúlyozza az Európai Unió túlzottan erős befolyását – mondta a hvg.hu-nak Király András, a Jobbik szóvivője. Szerinte a Jobbik erősödését jelzi, hogy egy olyan nagyhatalom, mint Oroszország, számol a párttal. Hangsúlyozta: a Jobbik csak addig lesz nyitott Oroszország felé, ameddig az nem sérti a magyar érdekeket. Király tagadta azokat a sajtóértesüléseket, melyek szerint a Jobbik Oroszországtól vagy Irántól kapna anyagi támogatásokat.

Az oroszbarát politika aligha nevezhető népszerűnek Magyarországon, az egyébként populista Jobbik programjában és politikusainak megnyilvánulásaiban mégis egyértelműen tetten érhető. A PC szerint ennek első látványos jele a grúz-orosz határvita idején volt látható, amikor a Jobbik politikusai az orosz fél mellett foglaltak állást, a Jobbik-közeli sajtótermékek pedig – rövid ideig tartó tanácstalanság után – Grúziát bírálták. A Jobbik közeledése Oroszországhoz ezt követően egyre egyértelműbbé vált. Vona Gábor legalább két alkalommal járt Moszkvában. A párt gazdaságpolitikai terveinek egyik alapvetése, hogy Magyarországnak nyitnia kell a keleti piacok felé, és az Európai Unió helyett inkább Oroszországban, Kínában vagy akár Iránban kell értékesíteni a magyar termékeket. Hasonlóan egyértelmű a párt álláspontja energiapolitikai kérdésekben. Bár a Jobbik szerint is fontos kérdés az energiafüggetlenség növelése, melyet a vélhetően szintén orosz részvétellel történő paksi atomerőmű bővítésével érnének el, a két vezeték közül csupán a Déli Áramlat gázellátását tartják megoldottnak, így a párt szerint Magyarországnak az orosz projekt mellett kell elköteleznie magát. Ebben a kérdésben Balczó Zoltán, a Jobbik EP-képviselője többször is megszólalt az Európai Parlamentben, a Déli Áramlat mellett foglalva állást. A képviselő szerint Oroszországot az uniónak sokkal inkább a partnereként kellene kezelnie, mint eddig, és nem a feltételeket diktálni számára.

Oroszbarát szélsők

Bulgáriában az oroszbarát orientációjú szélsőjobboldali pártok közül az Ataka a 2005-ös parlamenti választások előtt alakult, és egyből a harmadik legnagyobb parlamenti erővé vált.  Folyamatosan felmerül az a gyanú, hogy működését jelentős részben orosz pénzekből finanszírozza. A párt retorikája kisebbségellenes, nacionalista, EU-ellenes. Szerbiában az oroszbarát törekvéseket legmarkánsabban szintén a szélsőjobboldal képviseli.  Szlovákiában – Szerbiához hasonlóan – a pánszlávizmus ideológiája és az oroszbarát politika erős társadalmi támogatottságot élvez. Robert Fico 2001-től kezdve többször személyesen járt az Orosz Föderációban, és kezdettől fogva politikai modellként, példaként emlegette a putyini orosz rendszert – jegyzi meg a PC.

A Jobbik markáns energiapolitikai álláspontjával meglehetősen egyedül maradt a hazai politikában: a Fidesz elkötelezte magát az uniós vezeték mellett, hasonlóan nyilatkozott az MDF és az SZDSZ is, és bár a Gyurcsány-kormány elkötelezettsége közel sem volt egyértelmű, a Bajnai-kormány már jóval határozottabban állt ki elődjénél a Nabucco ügyéért. Ezt a képet legfeljebb Orbán Viktor legutóbbi oroszországi látogatása árnyalja, a Fidesz elnöke ugyanis ezt követően – élesen ellentmondva saját korábbi nyilatkozatainak – a Magyar Televíziónak adott interjújában kijelentette: „az oroszok segíteni fognak az energiafüggetlenség elérésében”, ezzel utalva arra, hogy a nukleáris kapacitásbővítésben az orosz szakemberek és vállalatok komoly szerepet kaphatnak a jövőben. A PC szerint e nyilatkozat után nem kizárható, hogy a Fidesz álláspontja a Nabucco kontra Déli Áramlat vitában is árnyaltabbá válik. 

Korábban a Jobbikra nem volt jellemző ez a fajta oroszbarátság – emlékeztetnek az elemzők. Sőt, a Nabucco-gázvezetéket övező viták kapcsán Oroszországot például erőszakos birodalomépítéssel, a kormányt pedig szervilis oroszbarátsággal, a szuverenitás részleges feladásával vádolták a magyar szélsőjobboldalon. Még látványosabb volt a sok szempontból anakronisztikus antikommunizmusra épülő oroszellenes retorika a két évvel ezelőtti, orosz-észt viszonyt feszültté tevő tallinni zavargásoknál: a zavargókat „kommunista csőcseléknek” kiáltották ki, és sürgették a Szabadság téri szovjet emlékmű mielőbbi eltávolítását is, tekintet nélkül ennek a magyar-orosz kapcsolatokat érintő hatására – emlékeztetnek az elemzők. A változást ebből a szempontból szerintük egyértelműen a Jobbik 2007 utáni látványos megerősödése eredményezte. A párt stratégiájának fontos részévé emelte a keleti kapcsolatok erősítését, miközben hatékonyan szervezte maga alá a szélsőjobboldal egyre szélesebb alternatív nyilvánosságát, így álláspontja – az Oroszországhoz fűződő viszony kérdésében is – az egész szélsőjobboldalon meghatározóvá vált.