A Horn-éra alatt is kísértett a "szuperszavazati" jog

„Fáj a szívem azért, hogy az emberek kidobták a családi szavazati jog lehetőségét, de ezt a döntést tudomásul kell vennünk " – mondta Orbán Viktor a köztelevízióban aznap, hogy a parlamentben ismertette az újalaptörvényről folytatott „nemzeti konzultáció” eredményeit.

A családi, azaz a gyermekek után járó szavazati jog egyike (volt) az Fidesz azon javaslatának, amely – immár „bizonyítottan” - az emberek többségében inkább megütközést, mintsem szimpátiát keltett. Sajtóhírek szerint a kérdőívre válaszolók 85 százaléka elutasította a plusz szavazati jog lehetőségét. Ám nemcsak a családi szavazati jog kerül kukába. A megyékből sem lesznek vármegyék – pedig ez is kormánypárti politikusok agyából pattant ki.

A nagyvonalú kilencvenes évek

Bármennyire is meghökkentőnek tűnik a családi szavazati jog bevezetésének gondolata, hasonlóan sajátos ötletek 1996-ban, a Horn-kormány ideje alatt folyó alkotmányozási vitában is előkerültek. A Horn Gyula vezette kabinet 1994-98 között futott neki az alkotmányozásnak. Az alaptörvény ügyében a jelenlegi Fidesz-KDNP vezette kormányzatnál jóval nagyvonalúbb MSZP-SZDSZ koalíció 1995-ben állapodott meg az ellenzékkel, hogy az alkotmánytervezet szövegezésben szabad kezet kapó alkotmány-előkészítő bizottság csak olyan javaslatokat emelhet be a készülő törvénybe, amelyekre legalább öt párt rábólint. (Az Országgyűlésben 52 százalékos súllyal bíró MSZP mindössze vétójogot tartott fenn magának.)

Szavazati jogot minden magyarnak!

Az ötletek pedig özönlöttek az ellenzék és a kormánypártok soraiból egyaránt. Az utóbbiak közül Mécs Imre szabaddemokrata képviselő például azzal az alkotmányjogászokat is meglepő módosító javaslattal rukkolt elő, hogy minden magyar állampolgárt illessen meg szavazati jog, legyen az akár újszülött, akár aggastyán. Így az akkori 7,5 millióról 10,2 millióra nőtt volna a választópolgárok száma.

A Mécs-féle javaslat kísértetiesen hasonlított a most megbukott fideszes elképzeléshez, hiszen a kiskorúak helyett ez esetben is a gyámok szavazhattak volna.  A különbség, hogy Mécs Imre ötlete nem kapott túl nagy sajtóvisszhangot, az alkotmány-előkészítő bizottság pedig gondolkodás nélkül lesöpörte az asztalról.

Ugyanígy a kukában végezte annak idején az a Torgyán József kisgazdavezér és Boross Péter exkormányfő nevéhez köthető javaslat, miszerint az új alkotmány preambuluma tegyen említést a Szent István-i keresztény államiságról, a Szent Korona-tanról, mi több, az Aranybulla egyes rendelkezéseiről is.

Éljen a szociális állam!

Ahogy most is megbukni látszik a kétkamarás parlament gondolata - amit a „nemzeti konzultációba” bevont Szili Katalin legalább annyira támogatott, mint a Jobbik -, úgy 1996-ban is elvetették az ötletet. A KDNP azt is javasolta, hogy a kormány mellett működjön egy Társadalmi, Gazdasági és Szociális Tanács – de ez az elképzelés is elvérzett.  Ahogy kivették a tervezetből anno az SZDSZ-es képviselők által javasolt Önkormányzati Számvevőszék intézményét is, amely szervezet az akkori elképzelések szerint az Állami Számvevőszékkel párhuzamosan működött volna.

A tizenöt évvel ezelőtti alkotmányvitában az állam megnevezése körül sem volt teljes az egyetértés, miután a KDNP kezdeményezte, hogy a köztársaságot „szociális államként”, s ne csak „demokratikus jogállamként” határozzák meg az új alaptörvényben.

Ám a kereszténydemokraták ennél is tovább mentek. Több szocialista képviselővel karöltve azt javasolták, hogy az állam az alaptörvényben ne csak az úgynevezett első generációs szabadságjogokat – így a sajtószabadságot, a vallásszabadságot - garantálja alanyi jogként, hanem a második-és harmadikgenerációs jogokat is – például a sztrájkjogot, a pihenéshez, a szociális biztonsághoz való jogot.

Hasonló elképzelésekkel állt elő a mostani alkotmányozási vitában a Szili Katalin elnökölte Szociális Unió, az LMP és a Jobbik is, jelezvén, hogy a lakhatáshoz való jogot az új alkotmányban alapjogként határoznák meg. (Az ezredforduló idején egyébként az Alkotmánybíróság kimondta: mivel a lakhatáshoz való jog nem alapjog, ezért ebben a tekintetben az államnak semmilyen kötelezettsége nincsen, igaz, köteles az emberi lét alapvető feltételeiről gondoskodni. Így hajléktalanság esetén az emberi életet közvetlenül fenyegető veszélyhelyzet elhárításához "szállást" kell biztosítania.)

Nesze neked ellensúly

Míg most az Alkotmánybíróság jogkörét csorbítaná erőteljesen a Fidesz, addig a Horn-éra alatt született alkotmánykoncepció a „fékek és egyensúlyok” rendszerére épülő államszervezeti modell egy másik kulcsfigurájának, az államfőnek a hatalmát kívánta gyengíteni. Ebben nemcsak a kormánypárti politikusok, de Boross Péter is aktív szerepet játszott. Az exkormányfő azt javasolta: az alaptörvényben kötelezzék az államfőt, hogy 30 napon belül döntsön a miniszteri ellenjegyzést igénylő javaslatok aláírásáról – Boross így akarta csökkenteni a kormányfő és az államfő közötti súrlódások lehetőségét, amely az egykori médiaelnökök körüli 1991-1992-es botrányokkal áll összefüggésben.

Keveseket izgatott

A Horn-kormány idején zajló alkotmányvitában ugyan valamennyi párt aktívan részt vett, a közvéleményt mégis hidegen hagyták az erről szóló diskurzusok. A parlamenti képviselők az emberek közömbösségéért a később megbukott alkotmányozást mérsékelt érdeklődéssel figyelő sajtót hibáztatták, noha a honatyák sem tettek ki magukért: az egyik plenáris ülésen például a 386 fős teremben alig húsz képviselő volt jelen.

Az alkotmánytervezet végül megbukott, de érdekes momentum, hogy az Orbán Viktor által 2004 létrehozott és most újrahasznosított „nemzeti konzultációban” helyet kapó Szili Katalin 2003-ban házelnökként még arra emlékeztetett, hogy a Horn-kormány idején elfogadott új alkotmánykoncepciója továbbra is legitim.