A héten újabb kijózanító pofon után magyarázkodhattak az illetékesek. „Egy csapat derék jogászembernek” titulálta még február végén egy kormányzati forrásunk a Velencei Bizottság éppen aznap Budapesten tárgyaló tagjait, azt érzékeltetve, hogy az akkor nyolc (azóta már tíz) ügyben is vizsgálódó testületet alapvetően nem kell komolyan venni önmagában. Így egy beszélgetésen az a kissé pikírt mondat is elhangzott, hogy a Martonyi János külügyminiszterrel február 24-én tárgyaló delegáció tagjait bőven ellátják majd magyar jogszabályokkal, hadd vizsgálódjanak úgymond kedvükre.

Kormányzati szereplők folyamatosan igyekeztek érzékeltetni, hogy mivel a Velencei Bizottság nem az Európai Unió testülete, hanem az Európa Tanácsé, ezért mindaddig nem is veszik komolyan a jelzéseit, kritikáit, amíg a José Manuel Barroso vezette Európai Bizottság magáévá nem teszi azokat. Hiába jöttek informálisan jelzések Brüsszelből, hogy márpedig éppen ez a helyzet, a kormány láthatóan nem foglalkozott ezekkel. Pedig az Európai Parlament – némi meglepetésre – elfogadott határozata ugyanerre szólította fel az EU Bizottságot.

Kritika, realizmus

Március végén az Európa Tanács főtitkára fogalmazott meg széles körű kritikát a kormány jogszabály-alkotási tevékenységével kapcsolatban. Thorbjorn Jagland, az Európa Tanács (ET) főtitkára Orbán Viktor miniszterelnökkel, Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettessel, közigazgatási és igazságügyi miniszterrel és Martonyi János külügyminiszterrel a bírósági reformról, az egyházügyi törvényről és a sajtószabadságról is tárgyalt. A megbeszélések után Jagland arról beszélt: az ET szerint az Országos Bírói Hivatal, valamint a Médiatanács hatásköre is túl széles, túl nagy hatalom összpontosul mindkét intézményben meglátásuk szerint. A főtitkár azt mondta: azzal kapcsolatban is aggályaik vannak, hogy az igazságügyi reform nyomán egy ember kezében összpontosul ilyen széles hatáskör.

Amire a Velencei Bizottság figyel, az Barrosónak is fontos

AP / Yves Logghe

A hvg.hu sajtótájékoztatón feltett kérdésére, miszerint mennyire állnak szoros kapcsolatban az EU Bizottsággal, Jagland azt mondta: José Manuel Barrosóval is tárgyalt, mielőtt Budapestre érkezett. Kifejtette: az Európai Bizottság minden egyes jelentésüket figyelembe fogja venni a Magyarországgal kapcsolatos döntés meghozatalakor. További újságírói kérdésre a főtitkár azt mondta, hogy "egyfajta munkamegosztás" van az EB és az ET között, mivel a Bizottságnak nincs hatásköre számos olyan kérdésben, amiben viszont az ET-nek van. Példaként említette a szólás- és sajtószabadság ügyét, ami "nagyon fontos uniós alapérték", és részben éppen ennek megvédésére jött létre az Európa Tanács.

Meglepetés!

A kormányt a fenti előzmények ellenére is láthatóan meglepte, hogy a héten a Velencei Bizottság az Európai Bizottsággal egyeztetve "öt pontban összegzett, egyértelmű és nem alkuképes feltételt" fogalmazott meg a magyar bírósági reformmal kapcsolatban. A kormányzat reagálásában először kétségbe vonta, hogy a feltételek közlési formája (egy úgynevezett non paper) hivatalos lenne, majd Navracsics Tibor beszélt arról, hogy az említett dokumentum „nem uniós vélemény, hiszen a Velencei Bizottság az Európa Tanács tanácsadó intézménye, másrészt pedig a Velencei Bizottság egyik beosztottjának, Thomas Markert titkárnak a non paperjéről van szó”.

Ehhez képest a fentiekből világos, hogy ezt a véleményt az EU Bizottság is képviselni fogja, tehát a magyar kormánynak reagálnia kell majd rá előbb-utóbb. Főleg, hogy – mint azt kormányzati szereplők sosem vonták kétségbe – a Bizottsággal való megállapodás előfeltétele az IMF-hitelegyezménynek, amire alapvető szüksége van a kormánynak. Bár Orbán Viktor szerint példátlan lenne, hogy a Bizottság vagy az IMF politikai feltételekhez köt egy hitelmegállapodást, a jelek szerint éppen ez a helyzet: Olivier Bailly bizottsági szóvivő szavaiból éppen erre lehet következtetni. Kérdés, a kormány mikor fogja ezt belátni.