Aki arra kíváncsi, mi az a prekariátus, könnyen találkozhat a képviselőivel. „Azt mondta a főnök: van két választásunk. Vagy magánvállalkozókként foglalkoztatunk benneteket, és nem fizetjük utánatok a járulékokat, vagy munka nélkül maradtok” – meséli Laki Ákos Hollandiában élő szaxofonos. „Jó volt, hogy végre elmúlt a nagy idegesség. Amikor aláírtam a szerződésemet, már tudtam, mennyi pénzt kapok, és milyenek lesznek a feltételek” – sóvárog hajdanvolt 34 bejegyzett munkanapja után a 25 éves Bartos Attila, aki elbocsátása óta ismét alkalmi munkákból kénytelen eltartani magát, és nehezen tudja kikövetelni a beígért bérét. „Már szülés előtt is frusztráló volt a helyzetem, mert folyton változtatnom kellett a munkahelyeimet, terhesként pedig ez még kétségbeejtőbbé vált” – meséli a többek között Pintér Béla szín-társulatában is szereplő Nagy Abonyi Sarolta.
Egy alkalmi munkás, egy bevándorló zenész és egy kismama színésznő, állandó bizonytalanságnak kitéve a munka világában. Ők is a prekariátushoz sorolhatók. Az utóbbi években terjedő fogalommal egy új, alakulóban lévő társadalmi osztály tagjait jelöli egyre több szociológus. Azokat sorolják közéjük, akiknek a jövője tervezhetetlen, mert ideiglenes állapotok, alkalmi munkák között evickélnek, és alulfizetik őket.
E társadalmi csoportról bővebben a HVG e heti számában olvashatnak.