EU-s pénzből épült intézményből egy vállalkozás profitálhat

„Előre cserépiek, gyüttmentek, idegenek! Most újítják fel a kultúrházat! Ki akar költözni?” Így élcelődött Tóth Péter, a mintegy ezerharminc fős borsodi település tiszteletbeli polgára a falu ügyeiről szóló blogján. A férfi megjegyzése mögött a mintegy ezerharminc fős borsodi Cserépfalu nem rég megnyílt turisztikai látogatóközpontjának története áll. Tóth Péter által röviden összefoglalva arról van szó, hogy nagyobb részt uniós támogatásból felépítettek a falu határában egy turisztikai létesítményt. A megvalósításban részt vevő konzorcium egyik tagja, a projekthez szükséges önkormányzati önrészt biztosító Bükkalja 2000 Bt. tulajdonosának, Lénárt Istvánnak a fia pedig Tóth állítása szerint beköltözött a központba.

„Akár bárt is nyithat a konferenciaterem helyén” – mondta a cégtulajdonos lehetőségeiről Cserépfalu polgármestere, Kósik István a hvg.hu munkatársainak az ominózus helyiségben elhelyezett hosszú asztal melletti beszélgetés során. „Öt év múlva, miután lejárt az unió által az önkormányzat számára kötelezően előírt fenntartás időszaka, a többségi tulajdon birtokában Lénárt István azt tehet, amit csak akar, ha másra szeretné használni a termet.”

Hogy ez miként alakult így, a település első embere visszapörgette az időt. Cserépfalu egy lakóparkot szeretett volna építeni hat évvel ezelőtt, hogy minél több embert csalogasson a Hór-völgyébe. A környék nevezetességei között szerepel a bükkaljai kőkultúra, közte a 30-70 ezer évvel ezelőtt, a felső pleisztocén korban élt Neander-völgyi ősember, amelynek leletei a subalyuki múzeumban tekinthetőek meg és persze, magának a Bükknek a természeti értékei.

„Az ötven házas, bükkaljai stílusú lakópark a Berezdtetőn azonban soha nem valósult meg és már nem is fog” – jelentette ki Kósik István, mert a falu nem tudott megszerezni egy telket hozzá. „Pedig a Berezdtető eladása fontos lett volna, mert abból körülbelül 16 millió forintra számítottunk, és azt akartuk önrészként benyújtani a látogatóközpont projektéhez” – magyarázta Kósik István, hogy milyen „árukapcsolást” terveztek az idegenforgalom fellendítéséhez.

Mivel az önkormányzat cefetül állt, és újabb hitelt a már meglévő kilencmilliós kötelezettsége mellé nem tudott felvenni, így megállapodott a látogatóközpont uniós projektjében szintén részt vevő Bükkalja 2000 Bt-vel. A cég vezetője, Lénárt Sándor egyébként a polgármesternek a sógora. A felek közötti deal eredményeként a bt. vállalta a 464 millió forintos – ebből 371 milliót biztosított az unió – turisztikai projekt Cserépfalut érintő önrész egy részének befizetését. Kósik István hangsúlyozta, hogy az Európai Unió pénze nem csak a látogatóközpontra ment el, hanem összesen hét település turisztikai fejlesztéseit valósították meg belőle. És kitért arra is, hogy a rokoni kapcsolatnak nem volt szerepe a Bükkalja 2000 Bt. részvételében. „Másokkal együtt jelentkezett, és a végére ő maradt.”

A segítségért cserébe a Bükkalja 2000 az eredetileg megállapodott 26 százalékos tulajdonjog mellé további 51 százalékos részesedést szerez meg 15 millió forintért. Igaz, ez csak az önkormányzat számára előírt öt éves fenntartási időszak után lép életbe – ismertette a részleteket polgármester. „Hogy az épület használatáról ne legyen vita, külön megállapodásban rögzítettük, hogy a központ mely helyiségeit, köztük például a múzeumot, üzemelteti az önkormányzat, és mely részeit – így az éttermet és a galériát – a vállalkozó.” Lénárt Sándor éppen a galériával kapcsolatban követett el hibát – vélte a település első embere. „Ott a június 7-i megnyitón még egy fotókiállítás kapott helyet, nem sokkal később viszont a vállalkozó a képviselő-testület tudta és hozzájárulása nélkül egy lakrészt alakított ki. Emiatt a falu vezetése úgy döntött, hogy Lénártnak az emeleti részt vissza kell alakítani az eredeti állapotára.

„Utólag másként csinálnám” – mondta az időközben a konferenciaterembe megérkező vállalkozó. „Azzal voltam elfoglalva, hogy az uniós projekt lebonyolításában közreműködő szervezet, a NORDA Észak-Magyarországi Regionális Fejlesztési Ügynökség beleegyezzen a módosításba. Minderre egyébként azért volt szükség, hogy a havi 280-300 ezer forintba kerülő biztonsági embereket – akiket az önkormányzattal közösen fizettünk – kiváltsuk. Amikor a fiam, aki a feleségével együtt üzemelteti az éttermet és estig itt vannak, aztán meg korán nyitnak, felajánlotta, hogy az őrök helyett itt alszanak ők és vigyáznak az ingatlanra, bogarat ültetett a fülembe, hogy miért ne. Ne értse félre! Van hol lakniuk, és most kezdik majd építeni a házukat, de a felesleges pénzkiadás megállítására mindez jónak tűnt” – hangoztatta Lénárt Sándor.

Állította, a galéria beépítésére a NORDA igent mondott, s elégnek tartotta, hogy ha a Bükkalja 2000 Bt. utólag él aa változtatás-bejelentéssel. Ez egy fürdőszoba-rész kialakítását, konyhapult berakását, és ami a legfeltűnőbb volt, az addig nyitott galéria rész befalazását jelentette. A puritán lakrészben ott jártunkkor a szekrény polcai egyelőre üresen álltak, az egyetlen személyes tárgy, egy laptop az egyik szék alatt hevert. A konyhapult is rideg: egyetlen pohár, bögre vagy akár egy evőeszköz sincs elől. A galéria falával szemben található az az átjáró, amely a látogatóközpont további, panzióval történő bővítéséhez annak szobáiba való bejutását biztosítja majd. Jelenleg az üvegajtón át a bükki dombokra nyílik kilátás.

„Bár az egyezségünk szerint a galéria a Bükkalja 2000 Bt. „területe”, nem volt szerencsés a képviselő-testület kihagyása, de most szeretnénk elérni azt, hogy mégse kelljen visszacsinálni mindent” – jegyezte meg a polgármester –, „mert akár az önkormányzat vendégeit is el tudnánk később itt szállásolni.” Ez az elképzelés azonban nem váltott ki egyöntetű tetszést a képviselő-testület tagjaiban. Az augusztus 5-én megtartott ülésen Kósik felvetésére Nagy József az interneten is megtalálható jegyzőkönyv szerint pontosan azt mondta: „Most megint szembe köpjük magunkat.”

A Lénárt-családnak ugyan öt év múlva jelentős tulajdonrésze lesz az ingatlanban, most azzal kell megküzdeniük, hogy valahogy elindítsák az éttermüket, amelyben vendég egyelőre nagyon ritkán akad. A vállalkozó a TIGÁZ késlekedése miatt ugyanis nem tudjja a főzést megoldani. „Nap, mint nap vendégeket veszítünk el, tegnap tizenöten szerettek volna itt ebédelni, de egy angol csoportot is máshová kellett küldenünk. A nem rég itt tartott sakkbajnokság vendégeinek pedig a szomszéd faluból, Bogácsról hoztunk ételt – jelezte a körülményes működési menetet az ifjabb Lénárt.

Apja elmondta, a probléma alapvető oka, hogy a gázcsonk egy olyan telken található, amelynek 130 osztatlan közös tulajdonosa van. „Velük, kivétel nélkül mindenkivel alá kellett íratni a hozzájárulásukat, és akadtak nehézségek, de végül mindent teljesítettünk” – vette át a szót a vállalkozótól Cserépfalu első embere, jelezve, hogy milyen problémákkal küszködnek.” A gond szerintük közös, mert az önkormányzat is akkor lát érdemi bevételt a látogatóközpontból, ha a turisták odaszoknak.

A lakosok azonban kevéssé látják az önkormányzat, vagyis a falu nagy hasznát a történetben. A helyi vegyesboltból hazafelé siető Berci és Andi több programot szeretne Cserépfalun látni. „A turisták a látogatóközpont nélkül is jönnek, és ami számukra a látnivalók mellett a különböző rendezvények fontosabbak lehetnek.” Az sem igazán tetszett a fiatalpárnak, hogy a közösségi célokra létrehozott intézmény öt év múlva nagy részben a vállalkozóé lesz, de ahogy Andi megjegyezte vállát megvonva, nem nagyon szólnak hozzá semmit.

„Inkább az utak felújításával törődnének” – hozta fel a hvg.hu-nak Makó Lajos. „Tudja milyen kátyús a Bükkzsércre vezető út? Ha nem kellene annyit zötykölődni rajta, szívesebben jönnének ide az emberek.” A targoncásként dolgozó férfi nem volt nagy véleménnyel a látogatóközpontról, mert mint elmondta, svéd vendégekkel próbálta megnézni a múzeumot, de mivel négy óra után mentek oda, nem jutottak be a kiállításra. Míg Makó Lajos nem kifogásolta nagyon az önkormányzat és a vállalkozó „bizniszét”, az ABC egyik eladója azt hangoztatta, hogy mindenképpen olyan projektbe kellett volna vágni, amely révén Cserépfalu jól jár. „Nem rossz a látogatóközpont sem, de inkább kisebb dolog kellett volna, és leginkább olyan, ami aztán a falué marad.”